"Végül is 82 éves koromig dolgoztam"

Az ükpapa építőmester, a dédpapa építészmérnöknek tanult, de munkahely nem lévén a városhoz útépítőnek felvették, azon a területen maradt, a nagypapa hídépítő, a fiai és az unokák közül ketten a szakmában. Micsoda dinasztia! A 91 éves Göde Ferencet a Közlekedéstudományi Egyesület Fejér Megyei Szervezete Közúti Szakcsoport köszöntötte a Nagy öregek című sorozatban bemutatása alkalmából.

Göde Ferenc a bácsi megszólításra azért azt mondja: "Ezt azért ne!", hisz még frissnek és fiatalosnak érzi magát. Olyannyira, hogy szakmáról, családról, az életútjáról kvázi kétórás mesedélutánt tudott tartani. Aztán, ahogy a stafétát, úgy a szót is átvette fia, majd lányunokája.
Természetesen esze ágában nem volt ezt a szakmát választani, matematikatanár akart lenni. De az édesapja azt akarta, hogy megszeresse ezt a világot. Hivatalosan vízhordóként dolgozott 16 évesen egy hídépítésen, valójában az ácsnak segített, majd minden nyáron más-más területen dolgozott. Végül persze a műszaki egyetemet választotta, és vízépítő szakon végzett. Felidézi egy nehéz vizsga legszörnyűbb pillanatát: "Kihúztam a rettegett tételt, s persze nem ment. De a professzor minden tételből lefeleltetett, és az 1-es, 5-ös átlagát, a 3-ast adta." S egy másik történet: "Oroszul 1-2 szót tudtam, párat megkérdeztem, a többit összeraktam. A vizsgáztató a hasát fogta, de 3-ast adott, mert legalább értettem, miről van szó."

A székesfehérvári Jákyba került, ahol többek között mechanikát és geodéziát is kellett tanítania. Huszonévesen a nála alig fiatalabbakat, illetve felnőtteket okított. "Ha nem magyaráznék jól, kérdezzenek bátran!" - így kezdte a bemutatkozást, ami rögtön rokonszenvessé tette a diákok szemében. Az iskola szomszédságában, a csirkekeltetőből kialakított legkisebb szolgálati lakásban laktak, s persze erről is van egy humoros emléke: "A fiam - Fefe - át-átjárt a Gyümölcs utcából, és szórakoztatta a tanulókat."

A jákys (1954-1968) tanítást a GEO-s igazgatóhelyettesség követte, majd egy vállalati vízügyi tervező csoporthoz került másfél évnyi kitérőre, hogy aztán visszatérjen az oktatáshoz. A Budapesti Műszaki Főiskola keresett mechanika és statika tanárt. 4 év eltelte után a tanszéket Győrbe helyezték hídépítész szakiránnyal, ahol 20 esztendeig ténykedett. Míg a nagyfiú Fehérváron maradva 16 évesen önállóan tanult, András, a kisebbik több győri iskolát végigjárt, mert sok gond volt vele. A technikum után belsőépítész mellé került rajzolónak, majd az iparművészetire jutott be, ma egy 13 főt foglalkoztató nagyhírű belsőépítész irodája (Kroki Stúdió) van Pesten, és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense.

"Végül is 82 éves koromig dolgoztam, tanítottam, tankönyvet írtam (Mechanika példatár I.,II.), de magam is szerettem tanulni. A vezetést vállalja a fene, az sok papírmunka, engem a munka izgatott. 3 Duna és 5 Tisza-hidat vizsgáltam, kihívás volt egy hídpillér megmentése, imádtam a műemlék hidakat, de a veszprémi Völgyhíd és a hortobányi Kilenclyukú híd minden elemét is ismerem. 68 évesen ültem először a számítógéphez, de a 90. születésnapomon az Emlékeim című könyvet adtam az unokáknak."

Életének helyszínei változtak: Székesfehérvár, Győr után 18 évre Balatonvilágosra költözött, ahol egy nyaralót lakóházzá alakított át, és az énekkar, a nyugdíjas egyesület jelentette a jó társaságot. Aztán a soklépcsős házat maga mögött hagyva 8 éve visszatért Fehérvárra. 2002-ben nyerte el a Közúti Szakemberekért Alapítvány életműdíját, 3 éve pedig a Gyémánt után a Vas diplomáját vette át.
A családi hátteret Magdi jelentette, akit diákkorában ismert meg, matematikából korrepetálta: "Mire apám megkérdezte, megfogtad-e már a kezét, addigra már a csókolózáson is túl voltunk..." - emlékszik.
Itt kapcsolódik be a történetbe Fefe - Göde Ferenc -, az idősebbik fiú. "Anyukám ízig-vérig tanár volt. Nemcsak hogy abba az iskolába jártam, ahol ő dolgozott, de még tanított is! Azt mondta, választhatok: nem fog velem kivételezni, a suliban nekem ugyanolyan Magdi néni lesz, mint a többieknek, vagy anyaként elnéz dolgokat, de akkor elveszítem a barátaimat. Nem volt kérdéses a választásom. Szigorú és következetes volt velünk mindig, és a nehéz helyzetű, macerás gyerekekkel nagyon tudott bánni! A családot úgy összetartotta, hogy a halálos ágyán a jövőnket is megszervezte: "apátok nősüljön meg, vigyázzatok egymásra, s majd ott fönn találkozunk!" Ebben is igaza lett, apám új társa közel húsz éve Márti néni, aki apu gyerekkori barátjának özvegye volt.

- Gyerekként én női szabó akartam lenni, valahogy abban láttam meg a nőkhöz való közeledés lehetőségét. A szüleim csak annyit kértek nagy előrelátóan, hogy a matematika-fizika tárgyakból jó jegyeim legyenek. Aztán persze a szabóság helyett a műszaki egyetem következett. Mivel gyenge gimiből mentem, a matekkal rendesen megszenvedtem, de a szakmai tárgyak már mentek.
- Gyakorlatilag 5 dolog határozza meg az életemet, melyek szorosan összefüggnek egymással: a hit és a család, az utazás, a tánc és a munka. Nagyszerű, hogy stoppal bejárva Európát, rengeteg élményre, építészeti benyomásra találtam friss diplomásként. A lányaim vonzottak a tánchoz, ők régóta az Alba Regia Néptáncegyüttesbe jártak. Nem kellett félni, hogy rossz társaságba keverednek, vagy diszkóba vágynak, a táncházban "buliztunk" együtt.
- 40 évesen, utánuk kezdtem el az együttes szenior csoportjában táncolni - ez is életem egyik legjobb döntésének bizonyult. A csapattal rengeteg bel-és külföldi szereplés adatott meg, illetve a Király Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál miatt gyakorlatilag a világ jött Székesfehérvárra. Ilyenkor csoportvezetést, tolmácsolást vállaltam, majd a táncházi estek házigazdája lettem.

- Az az én kudarcom is, hogy a házasságom Mártival válással végződött, de a jó kapcsolat annak ellenére megmaradt mindenkivel, hogy én Pestre költöztem, most pedig Kecskeméten élek a feleségemmel, Beátával. A munkám is árnyalódott. Az építészet, belsőépítészet nyilván maradt. András öcsémmel, édesapámmal szerencsére volt módom közös munkákra, a legkisebb lányommal, Göde Dorottyával (építészmérnök) együtt dolgozunk jelenleg, ami nagy ajándék a sorstól. Két bölcsész, két szakmabeli az arány: Papp (Göde) Orsolya építőmérnöki mester szakon végzett Győrben, Dolgos (Göde) Zsófia szinkrontolmács, Kónyi-Kiss (Göde) Borbála gyógypedagógus, fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozik. Még a vejeim közt is van a fizikus mellett két építész és egy építőmérnök! Úgy érzem, továbbvittem, és át is adtam a családi stafétát, az ük- és a dédapánk büszke lenne ránk!

- A szakmai díjaim közül talán a tavalyi Év Háza áll hozzám legközelebb egy velencei családi házzal, de ipari csarnok, templom, műemléki épület, étterem, sok családi ház épült - minden tervezésemet kedvelem, benne élek az alapgondolattól a megrendelővel való sok-sok beszélgetésen át a megvalósításig. Éppen ezért a megbízások legtöbbször barátsággá alakulnak.

- A másik szívszerelem szolgálatom a hitemhez kapcsolódik. Egy kecskeméti keresztény közösség vezetését vállaltuk el két éve Beussal, de bárhol az országban vagy online szívesen vállalok beszélgetéseket, hittanórákat, fiatalokkal való találkozásokat. Dolgozom egy fogyatékkal élőket utaztató francia szervezet önkénteseként, egy magyar találmányok ügyét felkaroló részvénytársaságban, de a családfa-kutatásba is szívesen ástam bele magam nagybátyámmal, Göde Gáborral, és még rengeteg dologra vagyok nyitott a világban."

Dr. Göde Andrea
(aki hetedíziglen rokon)