Méltó helyre került Komárom védőjének emlékműve
Újraavatták Klapka György mellszobrát

Október 4-én felavatták Komáromban, a Brigetio Öröksége Látogatóközpont előtt Klapka György honvédtábornok szobrát. Az alkotás eddig a SOLUM Zrt. udvarán állt, de a cég elnök-vezérigazgatója, dr. Vida Sándor felajánlotta, helyezzék át a múzeum új épülete elé.

A szép számú érdeklődő mellett ifjú kadétok egy szakasza is felsorakozott, majd nemzeti himnuszunk közös eléneklése után Számadó Emese, a Klapka György Múzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Az alkotás eredetéről elmondta, hogy a szobrot Márkos Attila szobrászművész készítette 1990-ben. A szobor és talapzata áthelyezését a művész maga végezte el. Az eseményen az alkotó ugyan nem tudott jelen lenni, de fia és családja képviselték őt távollétében.
Számadó Emese arra is kitért, hogy ez a főút mentén a háromból az egyik szobor, melyet Márkos Attila készített. Úgy vélte, ezek az alkotások méltó emléket állítanak a méntelep múltjának és a múzeum névadójának is. Ezt követően dr. Hermann Róbert történész, a Magyar Történeti Társaság elnöke, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc korszakának jó ismerője, kutatója beszélt a tábornokról.
– Klapka abba a szemtelenül fiatal társaságba tartozott, amelyik végigcsinálta a magyar szabadságharcot – fogalmazott a történész –. Mindig a márciusi ifjakról szoktunk beszélni, de az a tábornoki kar, amely 1848-49-ben kevesebb, mint egy év leforgása alatt olyan hadsereget hozott létre, amellyel egészen a határokig kergette a császáriakat, szintén fiatalabb volt negyvenévesnél. Klapka például 28 esztendős volt 1848-ban, manapság ennyi idős korban, jó esetben főhadnagyi, századosi rangig lehet eljutni.
– Az április 6-i isaszegi csata után léptették elő tábornokká, már ebben a rangban vett részt a nagysallói ütközetben és Komárom felszabadításában. 1849. májusában a Szemere-kormány hadügyminisztere lett, de hamarosan lemondott tisztségéről, hogy a komáromi vár parancsnoka legyen.
– A megerősített, a maga korában bevehetetlennek számító várból kicsapva június 13-án visszavonulásra kényszerítette a várat ostromló osztrák sereget, majd Győrig nyomult előre és részt vett a Vág vidéki hadmozdulatokban. Az erősség július elejétől ostrom alatt állt, július 2-án Görgey, a sebesült fővezér helyett Klapka vezette a csatát, amelynek végén a magyar seregnek a várba kellett visszavonulnia. Klapka augusztus 3-án kitörésre szánta rá magát, és szétverte az ostromgyűrűt, az osztrák haderő majdnem Bécsig futott.
– A jól ellátott vár a világosi fegyverletétel után még hetekig kitartott, de az ellenállást céltalannak ítélő Klapka hosszas alkudozás után belement a kapitulációba. A szeptember 27-én megkötött egyezség szabad elvonulást garantált a védőknek, Magyarország legnagyobb erőssége október 7-én került osztrák kézre.
Dr. Hermann Róbert arra is kitért, a szoboravatás dátuma azért is kiváló, mert a tábornok 1848. és 1849. október 4-én is Komáromban tartózkodott. Hozzátette azt is, Klapka György volt az egyetlen, aki az emigrációban is könnyen beilleszkedett a fogadó társadalomba, politikusként és vállalkozóként is sikeres volt. A kiegyezés után amnesztiát kapott, hazatért, és 1892. május 17-én halt meg Budapesten, temetésén több tízezer ember énekelte a Klapka-indulót. Bár Budapesten van eltemetve, mégis komáromi földben nyugszik: sírjára ugyanis annak a városnak a földjét szórták, ahol négy véres csatát vívott.
Az ünnepség végén megkoszorúzták a hős tábornok szobrát, majd a Szózat eléneklése után ért véget az avatóünnepség.
VK
Fotó: Mazán Tibor