Gallus, Lillaqua, vagy valami más?
Felépült a dunaalmási ásványvíz-palackozó

Lévai Péter, Dunaalmás egykori polgármestere még szolgálati ideje első időszakában kezdett el foglalkozni a dunaalmási kénes gyógyvíz, ásványvíz ügyével. Nem akarta, hogy ez a ritka természeti kincs parlagon heverjen. Lassan huszonöt éves iszapbirkózás után mára úgy tűnik, rendeződött a víz sorsa. Az ötletgazdával beszélgettünk.

- Mikor fedezték fel, hogy ilyen hatalmas kincs lapul Dunaalmás alatt, a mélyben?
- A dunaalmási kénes gyógyvíz első kihasználásáról már a római korból vannak feljegyzések. Az akkori pannóniai kormányzó, Gallus tett említést róla, és hálát is adott érte a nimfáknak. Mária Terézia korában újabb lendületet vett az ásványvíz felhasználása. A királynő is idelátogatott, és elküldte az orvosát, hogy vizsgálja meg. Született is egy jelentés, hogy mi az összetétele és mire használható.
- A XIX. század végén létesült az első komolyabb hasznosítás, egy fával bélelt medencét építettek a jelenlegi Csokonai - forrásnál, ahol most a pihenő tó található. Ezt fejlesztették tovább a két világháború között, a harmincas években készült el a nagyon sokunk által jól ismert betonmedence és gyerekmedence, ami 1986-ig működött. Egy nagyobb zápor bedöntötte az egyik oldalát, és nem javította meg senki. Maga a víznyerés sem volt már egyszerű, mert a bányászat miatt a karsztvíz szintje addigra nagyon lecsökkent. A Tatabánya - Dunaalmás - Naszály alatti karsztvíz-kincs egységes rendszert alkot, de hogy a dunaalmási mitől kénesebb? Van erre egy teória, hogy az itteni lecsapolt mocsarakból csapódott le olyan bomló anyag, ami ezt a kénességet okozza, és ez a mai napig így van.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az ásványvíz ügyével?
- 1998-ban, amikor először polgármester lettem, és eléggé beleástam magamat a témába. Aktuálissá vált a strand felújításának kérdése, és a víz hasznosítása is, voltak elképzeléseink, és készültek tervek is. Ezek igen nagy léptékűek voltak, meg is kaptuk sokszor, hogy miért gondolkodunk monumentális dolgokban, miért nem inkább valami egyszerűbb, falusias megoldásban. Ennek ellenére mi mindig ebbe az irányba toltuk a szekeret egész 2009-ig, amikor muszáj volt belátni, hogy senkinek sincs sok milliárd forintja erre. A megtérülés bizonytalannak tűnt a strand és a vízvagyon felhasználása esetén is, bár ez utóbbi manapság igen felértékelődött, hiszen az ivóvíz biztonság kérdése a jövőnket is meghatározza.

- Mikor vett újabb lendületet az ügy?
- Amikor csatlakoztunk az unióhoz, 2004-ben, kezdtek megnyílni a pályázati lehetőségek. Az önkormányzat pályázott is egy régebben elkészített karsztvíz-kút tervvel, 2005 magasságában el is készültek az engedélyek. 2006-7 tájékán a Leader kiíráson 45%-os állami támogatást nyertünk. 2007 augusztusára lett kész a fúrás, amihez készült egy túlfolyó medence, ami egészen tavalyig nagy népszerűségnek örvendett. Ez volt az ún. Kocka, ahol nyaranta igazi plázs hangulat uralkodott. Az volt a célunk, hogy egy befektetőt találjunk, aki lát fantáziát a strandban, és a nagy kapacitású kútból kiemelt gyógyhatású ásványvízben.

- És érkezett a várva-várt pénzember?
- Találtunk is befektetőt, 2013-ban annak a félhektáros területnek - ahol a kút áll - megvásárlására. Már majdnem megtörtént a megállapodás, amikor az év végén jött az első orosz-ukrán válság, és a beruházónak az ukrán kormány elkobozta a vagyona egy részét. 2017-ben aztán született egy újabb megállapodás, ami akkor már sikeres volt, és a terület a Kardinalis Kft. tulajdonába került. A cég tulajdonosa egy ukrán származású magyar állampolgár, Császár Vitalij, aki 1990 óta él Magyarországon. Kettőnk kapcsolata onnan eredeztethető, hogy együtt jártunk egyetemre. Én segítek neki ötletgazdaként, koordinátorként, semmiféle részesedésem nincs sem a Kft-ben, sem a terület tulajdonlásában.
- A cég 2017-ben nyújtott be egy pályázatot a palackozóüzem felépítésére, 2019-ben jött meg az eredmény, hogy nyert a Kardinalis Kft., és 10%-os önerővel, 30%-os vissza nem térítendő támogatással, és 60% kedvezményes hitellel láthatott neki a beruházásnak. Az eltelt időben azonban jócskán megnőttek az árak, ráadásul négy méterrel fel kellett tölteni a területet az árvízveszély miatt. Kb. negyvenezer m3 töltőanyagot raktak le a beruházás helyszínére, és az önkormányzati tulajdonban lévő odavezető út alapjába. 2021-re elkészült a feltöltés, és közben áttervezték költséghatékonyabbá a palackozóüzemet. Többször kellett módosítani a terveket, kissé nehézkes volt az engedélyeztetési eljárás, de végre úgy tűnik, hogy ebben a hónapban elkészül az üzem. Már a használatba vételi engedélyért folyamodtak a hatósághoz.

- Mikor találkozhatunk a boltok polcain a dunaalmási ásványvízzel?
- A magyar ásványvízpiacra csak ezzel az egy termékkel betörni nem egyszerű feladat, de nem is feltétlenül igyekszünk, mert nem nagyáruházi kommersz vízzel szeretnénk elsősorban foglalkozni, hanem egyedivel, hasznosítva a gyógyhatásait és a régmúltját. Például egy angol laborban történt bevizsgálás után kiderült, hogy nagyon jó gyerekekeknek, mint babavíz. Gyógyszertárakban szeretnénk népszerűsíteni a dunaalmási vizet megfelelő betegségek kezeléséhez. A mostani nehéz időkben főként a magyar piacban gondolkozunk, ezzel ez a magyar kincs magyar kezekben és használatban maradhat. Természetesen a külföldi piacokat is megcélozzuk, hogy ott is bővítse az elérhető termékskálát, illetve a vízhiányos régiókban enyhítse ezt a problémát. Marketing szempontból jelenleg a palackozott víz elnevezésén gondolkodunk. A történetiséget alapul véve elnevezhetnénk akár Gallus római helytartó után is, vagy a saját helyi történelmünk alapján Lillaqua is lehetne, vagy a honfoglalás idejéből is meríthetnénk. Még nem született döntés ebben az ügyben, és lehetséges, hogy kiírunk egy nyílt ötletpályázatot az elnevezésre. A tervek szerint jövő év elején indulhat meg a palackozás, valamint ismét előtérbe került a fürdőépítés, ám ennek sorsa még a jövő zenéje.

Veér Károly