Kőkereszt őrzi a régi temető helyét
Az alsógallaiak nem felejtenek

Isten dicsőségére, az itt nyugalomra helyezett őseink emlékére, az egykori alsógallai temető helyén emeltette az Alsógallai Baráti Egyesület - áll azon a kereszten, amelyet április ötödikén szenteltek a tatabányai városrész egykori határán.

vNincs jövő a múlt ismerete nélkül - tartja a mondás. Sajnos sokszor elfeledkezünk őseinkről, hagyományainkról, múltunkról. A tatabányai német nemzetiség példát mutat arra, hogy mennyire fontos kijelölni pontos helyünket a világban, megmutatni az utókornak, hogy kik voltunk, és hogyan éltünk. Egy lakótelep tömbjei előtt avattak új keresztet, megjelölve az egykori falu szakrális helyét.
- Ahova most a keresztet rakták - meséli a 81 éves Virág Béláné, Gizi mama, ahogy a helyiek nevezik, és aki a helyi história kimeríthetetlen tárháza -, az volt a falu széle. Ott volt az egykori temető és a hullaház, és ahogy balra nézünk, ott emelkedett öt vályogház. Jobbról a másodikban laktak öreganyámék. A telkek mögött pusztaság, a mai Mártírok útja csak egy agyagos csapás volt, fűvel, bokrokkal benőve.
- Ezek a házak gyakorlatilag lezárták a mai Táncsics utcát, a mögöttük lévő terület már Bánhidához tartozott. Mesélték, hogy a második világháborúban a temető szélét, és az első házat bombatalálat érte. Én még kisgyerek voltam, fent a szőlőben, a pincékben vészeltük át a nehéz időket, de öreganyám nem volt hajlandó otthagyni a házat. Beállt az ajtókeretbe - hogy legalább ne omoljon a fejére az épület -, imádkozott, és szerencsésen túlélte ő is, meg a ház is a bombázást.
- Amit aztán ezek a házak nem éltek túl, az a kommunizmus volt. A hatvanas évek végén kisajátították a telkeket, eldózerolták a házakat, és megépítették a mostani Március 15. úti, Táncsics úti, Mártírok úti kereszteződést.
- A temetőt felszámolták. a szerencséseket exhumálták, és a maradványok helyet kaptak az ótelepi temetőben, ha bemegyünk, a bejárattól jobbra van az alsógallai parcellasor. Amelyik sírnak nem találták a gazdáját, vagy nem volt gondozott, egyszerűen kiásták, és megsemmisítették a hamvakat.
- Ezért gondoltam én is fontosnak, hogy emlékezzünk meg az őseinkről, állítsunk keresztet erre a helyre. A temető helyén ma négyemeletes házak állnak, az ott lakóknak fogalmuk sincs, hogy egy egykor megszentelt föld felett élik az életüket - fejezi be a történetet Gizi mama.

- Az emlékkereszt felállításának ötlete - meséli Schamberger János, az Alsógallai Baráti Egyesület elnöke - lakossági kezdeményezés, amit felkarolt egyesületünk. Úgy gondoljuk, hogy meg kell emlékezni őseinkről, maradandó, kőbe vésett mementó kell, hogy az elkövetkező nemzedékek is emlékezhessenek.
- Persze semmit sem adnak ingyen, a kereszt is pénzbe került. Schmidt Csaba - most elhunyt önkormányzati képviselőnk - közbenjárására egyesületünk három és fél millió forint önkormányzati támogatást kapott, hogy megvalósíthassuk az elképzelést. A kereszt corpusa Lengyelországban készült, a terület térkövezését pedig elnökségi tagunk, Kiprich Gyuri cége vállalta magára.
Nincs jövő a múlt ismerete nélkül, kezdtük a cikket. Ez a kereszt talán hozzájárul ahhoz, hogy ne merüljön feledésbe az egykori alsógallai temető helye. Ezen túl lehetőséget ad arra is, hogy a ma élő, és emlékező utódok Mindenszentekkor, jeles évfordulókkor, de akár akkor is, ha csak eszükbe jutnak az ősök, egy-egy szál gyertyával, virággal, imával tiszteleghessenek az új kereszt előtt.
Veér Károly