Segíts te is, hogy a lecserélt lapostévék ne a kukába kerüljenek!
Adománytévék a kórházaknak a Ne Dobd Ki Alapítványtól

A pazarlásra mondott nemet Ellenbacher Attila, televízió és antennaszerelő, a Ne Dobd Ki Alapítvány megálmodója. Begyűjti a még valamire való tévéket, megjavítja azokat, és kórházaknak, szociális intézményeknek, önkormányzatoknak adja adományként. Már csak 200-300 készülék és néhány új támogató hiányzik ahhoz, hogy az év végére már 4000 olyan kórházi szoba, egészségügyi tér, szociális intézmény legyen, ahol neki köszönhetően nézhetik a televízióműsort a beteg, vagy rászoruló emberek.

- Mikor fogant meg a gondolat a fejében, hogy mentett tévéket adományozzon?
- 2012-ben egy új szabályozás hatására tömegesen cserélték le az emberek a régi képcsöves tévéket, ahelyett, hogy vettek volna hozzá egy setup boxot. Sorra hozták hozzánk ezeket a teljesen működőképes készülékeket. Ekkor döntöttem úgy, hogy megkérdezem a Heim Pál Kórház Gyermekosztályát, kell-e nekik ilyesmi. 50-60 tévét adtunk nekik adományként. A sikeren felbuzdulva, folytattam, és bejártam a környező kórházakat. Idővel a média is rám talált, addigra már 200 tévét átadtam, ami akkor nagy hír volt. Az emberek szívesen álltak a jó ügy mellé, megindultak az adományok.
- 2019 környékén aztán már a képcsöves technológia elavultnak számított, a kórházak sem tartottak rá igényt. Attól kezdve csak lapos, LCD vagy plazma LED tévéket veszünk át, és csak ilyeneket adományozunk.
- Azt fontos kiemelnem, hogy mi nem hulladékgyűjtők vagyunk. Amit átveszünk, annak vagy működőképesnek kell lennie, vagy elfogadható áron javíthatónak. Már a modellszám alapján, az első pillanatban tudjuk, hogy abból lesz-e valami, vagy sem. A felajánlók viszont gyakran zokon veszi, hogy nem akarjuk átvenni az adományukat. De még olyan is akad, aki hulladékszállítónak néz minket, és megsértődik, ha nem visszük el a használhatatlan, kimustrált holmiját.
- Később abba is belefutottunk, hogy vannak olyan kórházak, amelyek nem tudják fogadni a tévéket, mert nincs, vagy nincs hozzá megfelelő antennájuk. Közel tíz kórházban az antennarendszer-kiépítésében is segítettünk, ott már egy kis csapattal.

- Hogyan sikerült csapatot verbuválnia?
- Az antennaszereléshez kevés tévészerelő ért, nekem szerencsére megadatott, hogy ezen a területen is dolgozhattam. Nem volt könnyű tehát társakat találni. Egyszer egy rádióbeszélgetésben említettem, hogy keresek az antennaszereléshez embereket, segítőket. Sokan jelentkeztek, és az a csapat gyakorlatilag azóta is velem tart. Persze volt, aki kilépett, de hozott maga helyett új tagot, a meglévők pedig hozták a munkatársukat, barátjukat, barátnőjüket, testvérüket, sok-sok önkéntest. Itt pénzt senki sem kap a munkájáért.
- A tévékészülékek begyűjtésében jelenleg egyetlen egy segítőm van. Egy ideig egy nyugdíjas úr is a partnerem volt, de ő most egy időre kiesett.

- Hogy lett ebből alapítvány?
- Megkerestek olyan cégek, akik alkalomszerűen pénzadománnyal támogatták volna az ügyünket, de jogi keretek nélkül ezektől sajnos elestünk. Ezért hívtuk életre végül az alapítványt. Somogyi Zoltánt, az ismert szociológus, politikai elemzőt kértem fel alapítónak, mivel ezt magam, az operatív feladatok végzőjeként nem tehettem meg.
- Ma már támogathatóak vagyunk, de azt nem mondanám, hogy dőlnének a felajánlott összegek. Sajnos erősen meg kell gondolnunk, hogy mire költünk. Pedig bőven volna mire, hiszen gyakran idősek, autó nélküli emberek a felajánlók, vagy messzebbre kell menni egy-egy tévéért, a benzin pedig nekünk is pénzbe kerül. Egy időben sikerült egy futárszolgálattal együtt dolgozni, de sajnos ők csődbe mentek, a többiek pedig elutasítóak voltak.

- Honnan érkeznek az adományok?
- Sokféle módon kerülnek hozzánk a készülékek. Volt, hogy a Tesco keresett meg minket azzal, hogy a 72 órán belül visszavitt tévékészülékeiket felajánlanák, ha nem kell, megy minden a szemétbe. A herceghalmi raktárukban egy álló napig válogattuk a tévéket pár kollégával. Cirka 400 lapostévét néztünk át, cserébe az összes hibás készüléket elvihettük, és a működőképesek egy részét is megkaptuk. A többi is jó helyre került, a Magyar Élelmiszerbank Egyesülethez. Ezekkel az adományokkal bejártuk aztán az egész országot, kórházanként 10-20-50 lapostévét vittünk, az igényeknek megfelelően.
- Elképesztő, hogy az így visszavitt készülékeket még csak meg sem vizsgálják, elektronikus hulladékként kidobják. Na, erre a pazarlásra mondtunk mi nemet!
- Cégektől is kaptunk már felajánlásokat. A legnagyobbak egyike a HWD Hulladékkezelő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Stratégiai igazgatójuk, Höflinger Norbert írt nekem egy levelet, hogy ők elektronikai hulladékfeldolgozással foglalkoznak, és szívesen segítenek minket. Azóta megkapjuk tőlük, a hozzájuk leadott hibás tévéket, illetve abban is partnerek, hogy a végképp javíthatatlan készülékekből felhalmozódó, már tényleges elektronikai hulladékokat szakszerű módon elszállítják és kezelik. Már hat éve, hogy ilyen módon együttműködünk. Jó lenne, ha minél több ilyen céget meg tudnánk nyerni.
- Ugyan így a hulladéktemetőből mentettünk ki eszközöket, amikor felhívtam a Vodafone egyik vezetőjét, mert tudtam, hogy az analóg csatornákat a kábelszolgáltató 2022 végén le fogja kapcsolni. Megkérdeztem, mi lesz ezekkel a műszerekkel. Kiderült, nekik nem kell, mennek a szemétbe. Így jutottunk nagy mennyiségben modulátoregységekhez, melyeket átnéztem, átalakítottam, és aztán több kórházban is üzembe tudtuk helyezni ezeket. Ilyeneket vittünk például az Uzsokiba is.

- Hová kerülnek az adományok, a Közép-Dunántúlra is jutott belőlük?
- Legutóbb ukrán menekülteknek tudtunk segíteni, épp a HWD-től kapott adománykészülékekkel. A Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete keresett meg minket azzal, hogy az ukrán határnál elszállásoltak olyan mozgáskorlátozott ukrán menekülteket, akik nem beszélnek magyarul. Tudunk-e segíteni nekik abban, hogy anyanyelvi csatornákat nézhessenek. Utána néztünk, és azt találtuk, van olyan műhold, amelyik 15 ilyen szabadon fogható csatornát ad. A MEOSZ elvitt minket oda autóval, és egy meglévő antennát átállítottunk arra a műholdra, azzal a dekóderrel, ami ment volna a kukába. Fülpösdarócon, a kastélyban vannak elszállásolva ezek az emberek, ezért ott két helyre levezettük a kábeleket. Másik három felprogramozott dekódert pedig átadtuk a polgármesternek, hogy azokat más intézményeikben hasznosíthassák.
- A közelmúltban 50 készülék került a Székesfehérvári Szent György Kórházba, ahonnan vittek tovább a móri, a csákvári telephelyekre is, az utóbbiba pedig éppen egy fejállomást is telepítünk. Legutóbb a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházba juttattunk el adományokat, de Esztergomba, a Vaszary Kolos Kórházba, Balatonfüreden az Állami Szívkórházba és a Balatonfüredi Kardiológiai Rehabilitációs Intézetbe is szállítottunk. Tatabánya, Szent Borbála Kórház, Dunaújváros Szent Pantaleon Kórház, és még sorolhatnám. A Veszprém Megyei Gyermekvédelem is gyarapodott 20 tévével a jóvoltunkból. Kórházak egész sora, ahol nem tévézhetnének a betegek, ha mi ezeket a szemétbe szánt eszközöket nem mentjük meg.
- Nem állok le, amíg vannak adományozók. Még az idén szeretném átadni a 4000-dik tévét is. Ehhez 200-300 készüléket kell még kapnunk, működővé tennünk és elajándékoznunk. Támogatók nélkül persze ez nem fog menni, úgyhogy várjuk a segítséget.

- Több mint egy évtizede javítja, adományozza a tévéket. Melyik esemény volt igazán kedves a szívének?
- A legtöbb hálát épp a legelesettebbektől kaptuk. A rehabilitációs osztályok - vagy ahogy a köznyelv hívja, az elfekvők - kórtermeiben tudvalevőleg talán a legbetegebb emberek küzdenek a felépülésükért, nem ritkán az életükért. 70-80 pluszos idősek, akik, amikor megtudják, hogy mit csinálunk, főleg, hogy ezt nem pénzért, és nem is a kórház megbízásából tesszük, rendkívül hálásak, és nagyon megköszönik. Nekünk ennyi elég.
- De élmény számunkra az is, amikor egy-egy hotel ajánlja fel a cserére szánt tévéit. Értékeljük, hogy térítés nélkül adják át ezeket, így 40-50 darab is jó helyre kerülhet. Van egy kisebb panziónk is, akik a készülékcserénél mindig ránk gondolnak.
- Egy ruházati nagykerre is mindig számíthatunk, akik, ha cserélik a kamerarendszerükhöz használt lapostévéket, mindig nekünk adják a régieket. Jó lenne, ha minél több ilyen partnerünk lenne! El tudnék képzelni olyan elektronikai üzleteket, ahol a feleslegessé vált tévékészülékeket, amiket egyébként kidobnának, felajánlanák a Ne Dobd Ki Alapítványnak. Nem baj, ha törött, alkatrésznek még jó.
- A törvény is az újrahasznosítást pártolja: új készülék vásárlásánál a régit át kell venni. Ami teher a kereskedőnek, segítség a kórházban fekvőknek. Szerencsére van olyan magyarországi nagy tévéforgalmazó, amely segít ebben minket, jó lenne, ha többen is követnék a példájukat! Így az elektronikai hulladékból örömet adó adomány lehet.

Cseh Teréz
További információ:
http://tvszerelo.com