Legyen bár vihar vagy szélcsend, mégis navigálnunk kell!
VIDEOTON Üzleti Fórum - Székesfehérvár

Immáron 4. alkalommal hívta Üzleti Fórumra Fejér vármegye feldolgozóiparának legjelentősebb cégeit a VIDEOTON. A makrogazdasági helyzetről a K&H vezető elemzője, Németh Dávid adott tájékoztatást "A félelem bére - a félelem ára" című előadásában. Az ezt követő panelbeszélgetésben a házigazdák, Sinkó Ottó és Lakatos Péter társ-vezérigazgatók mellett Szincsák Attila, a Denso Gyártó Magyarország Kft. adminisztratív alelnöke, Karikó Zsolt, a Hanon Systems Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Kis István, a Harman Becker Kft. ügyvezető igazgatója, és idén első alkalommal Tibor Dávid, a Masterplast Nyrt. elnöke vett részt.

Sinkó Ottó köszöntőjében rámutatott, hogy gyorsan változó világunkban, ahol egyfajta turbulencia érvényesül, a VIDEOTON Üzleti Fóruma kiváló alkalom arra, hogy a vármegye feldologzóiparának legjelentősebb cégei megosszák egymással gondolataikat, tapasztalataikat. Gondolatébresztőként néhány megdöbbentő adattal sokkolta a közel százfős hallgatóságot. Az inflációval kezdte, mely Európában korábban szokásosan 2,5% körül mozgott, 2008-ban ugrott fel először 4,3%-ra, tavaly októberben viszont ez az érték 11,5% lett. Magyarországon egyedülálló módon ennek a duplájára, 24%-ra nőtt. A villamosenergia árait is összevetette az elmúlt évek értékeivel 1 MWh-ra vetítve: 2021: 51 EUR, 2022 január 100 EUR, 2022 augusztus 740 EUR. Most 110 EUR körül állunk, a 2024-es kilátások 160 EUR körül várhatóak. Hasonló utat járt be a gáz ára is, ott is érezhető a visszarendeződés, de még mindig magasak az értékek.
Ennek ellenére a VIDEOTON "köszöni jól van”. Jó évet zártak tavaly, és egyelőre idén sincs okuk a panaszra, kétszámjegyű növekedést produkálnak. Persze a következő időszakra vonatkozóan rengeteg a kérdőjel.

Németh Dávid makrogazdasági áttekintését azzal kezdte, hogy a félelem érezhetően velünk van, elég csak a háborúra gondolni, látjuk, hogyan változtatja meg az emberek gondolkodását, döntéseit. Az elemző a hazai, európai és a világgazdaság helyzetét különböző aspektusból vizsgálva tárta elénk az összefüggéseket.

Orosz-ukrán háború, energiaárak
A háború megítélése Oroszország irányába látszik eltolódni, bár lakosságarányosan meglehetősen kiegyenlített a két tábor, a GDP tekintetében egyértelmű a nyugati fölény. Mindenki helyezkedik, próbál jól kijönni a helyzetből, miközben Európa eltűnőben van, és csupán annak örülhet, hogy 15%-kal sikerült csökkentenie a gázfelhasználást. Az Északi Áramlatot még jó ideig nem tudjuk pótolni, de a Török Áramlat megnyugtató módon működik tovább. A gáz ára 35-40 EUR/MWh között ingadozik, ami még így is duplája a korábban megszokottnak.
A megújuló energiák tekintetében sereghajtók vagyunk. Míg a kontinensen a víz- és a szélenergia a meghatározó, addig mi a solár-technológiával próbálkozunk. Kulcskérdés az elektromos áram, amit javarészt gázból állítunk elő. A gáz ár rövid távon akár 60 euróig is felkúszhat, de hosszabb távon 30-40 EUR között várható. Hasonló módon csökkenésre lehet számítani az olaj árában is.

Inflációt befolyásoló tényezők
Az elemzők kétharmada optimista, az inflációs sokk után visszarendeződést várnak. A csökkenés uniós szinten elindult, 11-ről 7%-nál tartunk. Hatással lehet az inflációra a munkaerőpiac is (lásd. Philips-görbe). Sokáig érthetetlen volt, hogy az infláció a válságok ellenére miért nem indult növekedésnek, és mitől indult be most. Végül kiderült, a Covid okozta a törést. Az egyszeri hatás helyett megváltozott a cégek viselkedése, előtérbe került a megbízhatóság, a stabilitás, átrendeződtek az ellátási láncok. Ez indukálta az inflációt.
Épp ellenkező irányú, inflációleszorító hatása volt ugyanakkor a technológiafejlesztésnek. Kérdés, várható-e újabb hulláma, és hogyan hat majd a gazdaságra.
Ugyancsak érdekes képet mutat a GDP-deflátor, ami a teljes gazdaságban mért árszínvonal-változást mutatja. Két komponense a profit és a munkaerőköltség. A profitráták különösen érdekes képet mutatnak Magyarországon. A régióadatokhoz képest jóval magasabbra emelkedtek, ami ugyancsak hozzájárult a hazai kiugróan magas inflációhoz. Különösen látványos ez az élelmiszerágazatban, ahol az amúgy is magas, 24%-os inflációra egy plusz 25%-os profitráta is ráment. Az élelmiszerárak szerencsére elindultak lefelé, a szolgáltatási árak viszont fölfelé tartanak, zárulni látszik az olló. Egy nagyon meredek csökkenést várunk az év végére, a kormány által beígért egyszámjegyű inflációs érték működhet. Kockázatot a jövő év jelenti, 7% körül beragadhat az infláció, de még az is megtörténhet, hogy a világ jegybankjai megemelik az inflációs rátát, akkor ehhez Magyarországnak is igazodnia kell.

Munkaerőpiac - újkori globalizáció
Rendkívül feszes a munkaerőpiac Amerikában, Európában és idehaza is. Itthon strukturális problémákkal is küzdünk, van ugyan állás, de az új belépők mégsem találnak munkát.
A kormányzat 2030-ig 500 ezer új munkahellyel számol Magyarországon. A kérdés: honnan? A munkaerőtartalék a statisztikák szerint 300 ezer fő, ebből jó, ha 200 ezer munkába állítható.
A hiányzó 300 ezret külföldről kell tehát behozni. Ez az újkori globalizáció. Nem a termelést visszük ki, hanem a munkaerőt hozzuk be. Közel 800 ezer külföldi foglalkoztatott van hazánkban, többségük ukrán, román, szlovák, de egyre inkább előtérbe kerülnek a fülöp szigetekiek, indiaiak, pakisztániak. A munkabérük rendszerint azonos mértékű az itteniekével, ami jelentősen növeli a költségeket, így hatással bír az inflációra is.
A munkaerőmobilitás terén is a sor végén állunk, és a magas ingatlanárak, bérleti díjak sem segítik mindezt, a fiatalok akár 27 éves korukig kénytelenek otthon lakni.
A rövid távú kilátások kicsit romlottak a munkaerőpiacon, sokan aggódnak, hogy elveszítik a munkahelyüket. Ugyanakkor sokan váltanak munkahelyet azért, mert valamivel több fizetést remélnek.
A nettó reálbérváltozás -8%. Ennyit romlott a vásárlóerő. Szeptember lesz az első hónap, amikor pozitív nettó reálkeresetről beszélhetünk. Ez azért fontos, mert jelenleg az emberek a megtakarításaikat élik fel. Csökkenő belső fogyasztás jellemző idehaza és Európában is, Amerikában viszont fordulni látszik a trend.

Bizalmi indexek, nemzetközi kilátás
Pozitív, hogy az ellátási láncok kezdenek helyreállni, ugyanakkor az árukereskedelem elkezdett zsugorodni, ezért sokan a gazdaság lassulásától, recessziótól tartanak. Ezt a növekvő világkereskedelmi bizonytalansági index is alátámasztja.
Ha a bizalmi indexeket nézzük, a feltörekvő gazdaságok optimistábbak, a fejlettebbek pesszimistábbak. A PMI Composite Index, azaz a Beszerzési Menedzser Index adatai azt mutatják, a feldolgozóipar is borúlátó. Az építőiparnál már látni némi bizakodást, a szolgáltatóipar viszont nagyon is optimista.
Új elem, és aggodalomra adhat okot a pénzforrások elapadása, ami nehezíti a finanszírozást. Szerencsére az elmúlt hónap már enyhe visszarendeződést mutat.
A német feldolgozó ipar javulóban van, ugyanakkor a világgazdasági kereskedelem romlik, ami nem tudni, hogyan fog hatni a gazdaságra. A húzóágazat az élelmiszer és a vegyipar, az autóipar stagnál, enyhén csökken. Ez nem jó hír a magyar autóipar, mint beszállító számára.
Kínában megtörtént a Covid utáni nyitás, optimisták, elkezdtek költekezni is. A beruházásokat az állam húzza, a magánpiac stagnál, ahogyan az ingatlanpiac is. Gyors visszapattanást láthatunk, de nagy kérdés, hogy a brutális mértékben csökkenő népességgel hogyan tudják majd tartani az évi 3-3,5%-os növekedést. Az USÁ-val való állandó feszültség is hatással lehet Kína dinamikus fejlődésére.
Magyarországon is nagy mértékű a visszaesés a beruházások terén. Az államnak sincs pénze ilyen célokra. Az ipar ellentmondásos: a bizalmi index növekszik, ugyanakkora a termelés gyengélkedik.
Pozitívum viszont, hogy sok külföldi működőtőke jött be az országba, és ha ezek a kapacitások elindulnak, az húzni fogja felfelé az ipart. Ugyanakkor az exportpiacaink szenvednek, és ez gyenge lába a hazai gazdaságnak. Mégis úgy tűnik, hogy az export fogja a víz fölött tartani az országot, a 0% körüli tartományban, azaz se növekedés, se recesszió nem várható.

Az Achilles-sarkunk a folyó fizetési mérleg
Az egekig nő a globális adósság, ahogy a kamatok is, egyre drágul a finanszírozás. A folyó fizetési mérleg nagy mértékű romlása - 8%-os hiánya - látható a tavalyi évben. Az uniós pénzek eközben csak döcögnek. Csökkentek a lakossági megtakarítások, de itt - a vállalatoknál is - javulás várható. Nagyon ki van feszítve a magyar költségvetés. Az extra adó nélkül komoly gondok lennének, erre még jövőre és az utána való évben is szükség lehet.
Az első négy hónapban tetemes a költségvetési hiány, a cél, hogy az év végére 4% környékére szorítsák azt le, miközben tudjuk, hogy a kamatkiadások irgalmatlan mértékben nőnek. Az inflációnak a sok negatív mellett, van egy pozitív hatása is: csökken a magyar államadósság, le tudunk menni 63% alá, míg a régiós társaink stagnálnak ezen a téren.
Volt egy komoly forint árfolyamleértékelés is, amit a magas, 18%-os kamattal tudtunk részben orvosolni. Utána jött egy gyors felértékelődés is, ami azért volt fontos, mert a költségeink, a magyar árszint is leértékelődött. Így a költségeink nem szálltak el. Valószínűleg középtávon újra elindul az árfolyam, vissza a 400 forint felé.
A kamatcsökkenés is várható, a háromhónapos kamat 11,25%-ra csökken a mostani 16%-ról. Az év végére az alapkamat is lecsökkenhet erre a szintre. A negatív reálkamatból indulva, valószínűleg szeptemberben érhetjük el a 0%-ot, onnantól fordulunk át pozitív kamattartományba. Jelenleg egálban vannak a vállalatok kamatbevételi és -kiadásai, de a költségek növekedni fognak.

Az amerikai bankrendszer válsága
Nagyon sok bank van Amerikában, és elég komoly stressz érte a bankrendszert. A mininek hitt bankválság nem is olyan kicsi. Igaz, hogy csak három bank dőlt be, de azok eszközállománya nagy, megközelíti a 2008-2009-es válságot. A FED pénzkivonással kezeli a helyzetet, ami viszont rontja a hitelezési lehetőségeket, így az USA és vele együtt Európa gazdaságát is a recesszió irányába tolja.
A hazai bankrendszer erős, sokkal jobbak a mutatói, mint 2008-ban voltak, persze a magas kamatok nem szerencsések.

Két rossz közül kell választanunk
Változik minden, és egyelőre nem tudni, hogy hol a vége. Nincs jó megoldás, csak két rossz közül választhatunk: recesszió vagy infláció. A változásokra reagálnunk kell, de fontos, hogy ezt kreatívan és ne félelemből tegyük. Az inflációt le kell horgonyoznunk, jó mélyre le kell nyomnunk a várakozásokat, mert csak ezzel tudjuk tartósan visszahúzni a kamatokat, hogy utána újraindíthassuk a gazdaságot. Valószínűleg ehhez egy kisebb recessziót be kell vállalnunk.

A kerekasztal beszélgetésben megszólaló vállalatvezetők mindegyike a bizonytalanságot, a növekvő félelmet emelte ki, ami ellehetetleníti rövid és középtávon is a tervezést. Három hónapnál nem látnak messzebbre. Olyan tényezők - háború, energiaválság, rendkívül ingadozó árfolyam, magas infláció - befolyásolják az eredményüket, amelyekre a ráhatásuk gyakorlatilag nulla. Nekik viszont - legyen bár vihar vagy szélcsend - mégis navigálni kell a hajójukat - hangzott el a fórumon.

Cseh Teréz
Grafikonok Forrás:
Németh Dávid, K&H Bank