A Fejér vármegyei gazdasági modell jól működik
Az intenzív gazdaságfejlesztési politika a kívánatos út

A Fejér Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági évnyitóján Radetzky Jenő, a kamara elnöke arra hívta fel a vállalkozók figyelmét, hogy a folyamatos, erőltetett, gyakran a monokultúrára épített növekedés könnyen zsákutcába vezethet. Ehelyett a gazdasági egyensúlyt és a növekedést egyszerre szem előtt tartó intenzív gazdaságfejlesztési politikára kellene fókuszálnunk. A Fejér vármegyeiek eddig is jó úton haladtak, a kellőképpen differenciált gazdaság erős és válságálló, de itt az ideje továbblépni, és a hangsúlyt a tudás- és technológiafejlesztésre helyezni. Az extenzív gazdaságfejlesztési politika, az újabb erőforrások bevonása helyett arra kellene törekedni, hogy abból hozzunk ki többet, amink van, legyen szó az energiáról, vagy épp a humánerőforrásról. Hogyan tudjuk ezt megtenni? - többek között erről kérdeztük a kamaraelnököt.

- Mi a baj az extenzív gazdaságfejlesztés útján létrejövő állandó növekedéssel?
- Elsősorban az, hogy az erőforrásaink végesek. Magyarország belső munkaerőforrása kifogyóban van, a munkaerőkapacitás ebből az irányból már nem bővíthető, a külső utánpótlás pedig egyrészt korlátos, másrészt más területeken hátrányt okoz, ezért csínján kell bánni vele. A gazdaságfejlesztés két jellegzetes irányvonalából az extenzív, az új tőke behozataláról, új vállalatok létrehozásáról, új munkaerő bevonásáról szól. A másik út, az intenzív fejlődés a meglévő erőforrásaival igyekszik többet, jobbat előállítani, tehát a hatékonyságra épít. Ennek alapja a tudás, a folyamatos, korszerű ismereteket adó képzés. Mindez a politikai célokkal sem ellentétes, csupán innentől a tudásra épített munka alapú társadalomra kell törekednünk.
- Nem csak a gépeink, az épületeink amortizálódnak, hanem a munkaerőnk tudása is. Amit hosszú évek alatt elsajátítunk, az tíz év múlva már elavult lesz. Elengedhetetlen a folyamatos tanulás, a technológiák diktálta állandó fejlődés.
- Alapvetően egy olyan gazdasági modell híve vagyok, amelyik nem a mindenáron való növekedésre törekszik, hanem a gazdasági egyensúlyra fókuszál. Volt már erre példa idehaza, 2012-2014 között, az akkori Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságpolitikája erről szólt. Most minden adott ahhoz, hogy ezt folytassuk.

- Mennyire felkészült erre az intenzív gazdaságfejlesztésre Fejér vármegye?
- Szerencsés helyzetben vagyunk, mert más megyéktől eltérően itt nem jellemző a monokulturális iparfejlesztés, ami rövid távon rendkívüli és gyors eredményeket tud produkálni, de ha baj van, válság idején mély zuhanást, gazdasági visszaesést is ugyanilyen gyorsan képes előidézni. Fejér vármegye gazdasága megfelelően diverzifikált. Jelentős mezőgazdasága, erős szolgáltatóipara van, és rendkívül színes az iparszerkezete is. A járműipar, a tárólókapacitás-gyártás jelen van ugyan, de nincs túlsúlyban.
- Az itt működő vállalkozások a járműipari válságokból, a covid okozta beszállítói, logisztikai problémákból tanultak, megértették - és ezt az üzenetet kamaránk is évek óta igyekezett eljuttatni hozzájuk -, hogy a több lábon állás, a diverzifikált termékstruktúra a stabilitás záloga. Az autóipari beszállítók technikailag alkalmasak arra, hogy más irányba - a hadi-, az űr-, a repülőgép-, vagy épp a környezetvédelmi, energetikai iparnak is - gyártsanak. Ezt meg is lépték. Mindez válságállóbbá tette a vállalatokat, és jó alapot teremtett ahhoz, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés mentén haladjanak tovább.

- A hatékonyságnövelés lehet az egyik kulcsa az intenzív gazdaságfejlesztésnek, de hogyan lehet ezt külső erőforrások bevonása nélkül elérni?
- Alapvetően technológiafejlesztéssel. Például az energiafüggetlenség elérésével, azzal, hogy sziget üzemmódban, külső energiaforrások nélkül tudjon egy vállalat, vagy akár egy vállalatcsoport, egy-egy energiaközösség működni. A hatékonyság érdekében éppen ezért oda kell telepíteni az ipari szolgáltatásokat, ahol van, ahol termelődik az energia, ahelyett, hogy az energiát szállítanánk magas költségekkel máshová. A megújulóenergia-termelő helyek is csak akkor hatékonyak, ha az ott előállított energiát az azt körülvevő vállalatok rögtön, helyben fel is tudják használni.
- Kamaránk minden erejével támogatja, hogy a most megnyíló európai uniós források minél szélesebb körben biztosítsanak lehetőséget ilyen jellegű beruházások megvalósítására. Még hatékonyabb lehet mindez, ha a magyar kormány törekvései az energiatárolási kapacitások fejlesztésére megvalósulnak. Ha a nappal megtermelt zöldenergiát a cégek letárolhatják, akkor a második, harmadik műszakokban is felhasználhatják.
- Csak a német mintát kell követnünk. Tőlünk nyugatra a háztartási kiserőművek már nem csak előállítják az energiát, hanem rögtön tárolják is azt. A tárolókapacitás-gyártás ma Európa húzóágazata.

- Hogyan lehet megvalósítani az intenzív tudásfejlesztést, megakadályozni a humánerőforrás amortizációt? Felkészült erre a hazai, illetve a térségi képzési rendszer?
- A meglévő munkaerő okosabb, hatékonyabb felhasználása az új tudás megszerzése nélkül biztosan nem lehetséges. El kell tehát érnünk, hogy a képzőintézményeink alkalmasak legyenek erre a feladatra. Sem Székesfehérvár, sem Tatabánya nem tartozik még a híres egyetemi városok körébe, mégis jelentős szerepük van az itt működő állami és magánegyetemeknek a munkaerőképzésben. Az Óbudai Egyetem, és ma már az Edutus Egyetem is, számos műszaki és közgazdasági szakembert biztosított a térségnek. A Kodolányi Egyetem előtt is egy új jövő nyílt meg. Az itt életre hívott Albensis Tudásközpont egy új instrumentje lehet a helyi gazdaságfejlesztésnek. A vállalkozásokra építő egyetem a gazdaság szereplőivel közösen próbál meg olyan jövőképet, oktatási struktúrát kialakítani, amely maximálisan visszatükrözi a piaci igényeket. A gazdaságnak nem azokat kell felvennie, akiket az egyetem kibocsát, hanem az egyetemnek kell olyan képzést biztosítania, amelyet a gazdaság igényel. Az irány nem mindegy tehát.
- Ki fog alakulni a gazdaság igényeire épülő egyetemi struktúra, a Tudásközpontban pedig egy olyan tudásbázis jöhet létre, amely évtizedekre képes előre tekinteni a várható igényekre nézve. Pedig nem is olyan könnyű ezt előre megmondani.

- Miben tud segíteni a Fejér Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara ezen a téren?
- Kamaránknak rendkívül nagy szerepe lesz abban, hogy mindehhez hiteles információt nyújtson a vállalati igények összegyűjtésével. Tulajdonképpen azt kell tudnunk megmondani, mire lesz szüksége a gazdaságnak, mit kell majd előállítania az egyetemeknek. Mindezen információt természetesen a középfokú szakképzésbe is ugyanígy el kell juttatnunk. Az egyetemek szerepe azért ennyire hangsúlyos, mert a technológiafejlesztés velejárója, hogy egyre inkább magasan képzett szakemberekre lesz szükségünk, hiszen az automatizált gépsorokat üzemeltetni is kell, ez pedig újszerű tudás nélkül nem fog menni.
- Kamaránk hátteret kíván tehát biztosítani a vállalkozásoknak, igyekszik a saját, a vállalati és a nemzetközi tapasztalatokat oly módon felhasználni, hogy meghatározó szerepet vállaljon a térségre vonatkozó gazdaságpolitikai irányelvek kidolgozásában. Nem elégszünk meg azzal, hogy csak irányt mutatunk, a vállalati döntések megalapozásához is biztosítani szeretnénk a mindenkor hiteles, politikamentes háttérinformációt.
- Összességében az a véleményem, hogy azok a térségek lesznek fejlődőképesek, amelyek nem erőltetik a ma még ugyan eredményes monokultúra létrehozását, hanem diverzifikált iparszerkezetet hoznak létre, és rendkívül sokat áldoznak az oktatásra, a továbbképzésre, a tudásra, az egyetem és az iskolák kapcsolatának a szervezésére. Az új technológiák kialakításában a gazdaságra építenek, és igyekeznek a nemzetközi kooperációban széles bázist létrehozni. Az adottságainkból, méretünkből adódóan nem tudjuk magunkat függetleníteni a világpiac hatásaitól, de képesek vagyunk alkalmazkodni, amiben egy ilyen jellegű gazdaságpolitika segíthet.
- Én úgy látom, hogy Fejér és Komárom-Esztergom vármegye adottságai ehhez jók. Annak ellenére, hogy az utóbbiban a Suzuki révén van egy erős autóipari túlsúly, a vármegye többi része nagyon hatékonyan működik. A két vármegye fejlődése nagyon hasonló, amit a számaik is visszatükröznek. A rendelkezésre álló munkaerőt teljes egészében lekötik, a GDP-ben sincs nagy visszaesés ebben a térségben. Stabil, erős a térség gazdasága annak ellenére, hogy egyik vármegyében sincs erős állami egyetemi háttér. Talán éppen ez lehet a kulcs, hiszen a magánegyetemek rugalmasabb, gyorsabb hátteret tudnak biztosítani a régió szereplőinek.

Cseh Teréz