Húsz éve az unióban

A népszavazás eredménye alapján Magyarország lakosságának döntő többsége nagyon várta, hogy hazánk csatlakozhasson a fejlett nyugati demokráciákhoz, azaz beléphessen az Európai Unióba.
2004. május 5-én került sor a nagy eseményre, amiről lapunk is megemlékezett, akkori írásunkat a mostani lapszám 50. oldalán újra elolvashatják.
Sokan teszik fel a kérdést, megérte? Újra, határok nélkül tarthattuk a kapcsolatot a Trianonban elszakított magyar testvéreinkkel, közös szövetségi rendszerbe kerültünk a felvidéki, őrvidéki, erdélyi, délvidéki, szlovéniai véreinkkel.
Megnyíltak az addig elérhetetlen gazdasági csatornák, nem kellett a határoknál útlevelet, valutakártyát, és egyéb nevetséges papírokat lobogtatni. EUfória volt ez a javából!
Aztán az elmúlt húsz évben szép csendesen minden megváltozott. Kiderült, hogy nem is olyan szép az a bizonyos menyasszony. Az Unió irányítását végző apparátus nekünk esett, mondván Magyarországon diktatúra van, mindenféle jogok sérülnek, van rajta sapka, vagy nincs, szűrős, vagy szűrőtlen cigarettát szív, kék-e a fű, férfi-e a férfi, és nő-e a nő?
Visszatartott uniós pénzek, egy teljesen torz világlátás, alapértékeinket semmibe vevő ideológiák: ezt akartuk?
Bízzunk benne, hogy a következő húsz évben megjön a vén, identitását teljesen elvesztett Európa esze, és olyan közösség tagjai leszünk, amilyenhez csatlakozni kívántunk!
Veér Károly, főszerkesztő