Az elárult Varkocs György és a titokzatos Wathay Ferenc Fehérvár szomorú sorsú várkapitányai
A közelmúltban két törökellenes harc hősét is köszöntötte Székesfehérvár. Mindketten a várost védték, nagy árat fizetve hűségükért, hazaszeretetükért.
Varkocs (Varkuch, Varkócz, Varkóczy) György 1541-ben még Pestet védte a törökkel szemben, de az 1543-as esztendő már Fehérvárott találja, kapitányi rangban, 5-6000 fős serege élén. A Szulejmán vezette szultáni haderő a többszörösét tette ki. Augusztus 28-án kezdődött az ostrom. A Sziget és Ingovány külvárosok pár nap alatt elestek. Szeptember 2-án a köd leple alatt a törökök szinte észrevétlenül meg tudták közelíteni a Budai kaput, hogy immár a várat vegyék be. A későn ocsúdó védők igyekeztek a külső várból a biztonságosabb belső várba menekülni, ám nem tudtak bejutni. Egyik forrás szerint a kapu bezáródott, s emiatt már nem tudtak visszatérni. A Budai kapu hídjáról a várárokba ugróknak még volt némi esélye a megmenekülésre, de az ott rekedt harcosokra - köztük a hős Varkocs kapitányra -, a halál várt. A másik forrás a fehérvári polgárok árulásával magyarázza a történteket. A gazdag városukat és saját vagyonukat óvni kívánó polgárok a török szabad elvonulást ígérő szavaiban bízva egyszerűen bezárták a várvédők előtt a kaput, gyakorlatilag prédának dobva őket a túlerőnek. Szeptember 3-án a városi magisztrátus feladta a várat. De a gyávaság nem a vágyott szabadságot hozta el nekik, mert a török megszegte a szavát. 3-án a várvédők maradéka és a johannita konvent (a hiteleshely iratait megmentve) elvonulhatott még, de a lakosságon mészárlással, kivégzésekkel, pusztítással torolta meg Szulejmán, hogy 1526-ban nem híve, Szapolyai János mellé álltak, hanem I. Ferdinándot támogatták. A császárpárti hitszegőket még azzal is büntette a szultán, hogy a királysírokat feldúlta, és Fehérvárt szandzsákközponttá tette Ahmed bég vezetésével. 1934 áprilisában a hajdani Budai kapu közelében állítottak szobrot Varkocs Györgynek. Erdei Dezső művét 1938. május 19-én avatták fel a török alól felszabadulás 250. évfordulója alkalmából. A talapzat felirata: "Tied a dicsőség, miénk a példa". Az ember magasságú szobor a félelmet nem ismerő, elszánt katonát örökíti meg fegyverrel a kezében. A kardot - eltűnés miatt - egyszer már pótolni kellett. 2013-ban az aranyhalas vízmedence helyett a város világító szökőkutat alakított ki. Más művészt is megihletett a téma. A Bory vár Kandalló szobájában látható Bory Jenő: Varkocs György kirohanása és halála című festménye. Felsővattai Wathay (Vathay) Ferencnek már a felmenői is végvári vitézek voltak, mi más lehetett volna? Már 16 évesen katona. Több dunántúli várban is megfordult. 1601-ben a várost visszahódító császári csapatokkal kerül Fehérvárra alkapitányként. A második ostrom idején, 1602-ben a törökök magukkal hurcolják sebesülten több tiszttársával együtt. Budán, majd Nándorfehérváron raboskodik. Innen 1603. május 4-én sikerül megszöknie, de elfogják. Másodszor is megszökik, de ugyanígy jár. Most Konstantinápolyba viszik 60 sorstársával, s a Fekete-toronyban őrzik. A börtönben írja meg a Székesfejérvár veszésérül való história című könyvét, amit képekkel is illusztrál. Később a budai Csonkatoronyba szállítják át, és egy fogolycserével 1606-ban szabadult. Ezután Győrben lovasparancsnok. Az utolsó adatunk róla, hogy 1609-ben a cseszneki vár kapitánya. További sorsát, halálát mindmáig titok övezi. Lux Elek kb. másfél tonnás fém Wathay-szobrát 1937-ben állítják fel, avatása 1938-ban a Szent István halálának 900. évfordulója rendezvénysorozat jegyében történik. Kocsis Balázs 2011-ben újítja fel a művet és talapzatát, melyen Bódás János sorai olvashatók: "Hős Wathay Ferenc, hű várkapitány. Nem tör meg az arany, kard, sem a pribék hatalom. Bronz alakod hirdesse a messze jövőnek: sem erő, sem idő, se pogány gyűlölet sem foghat ki az erős derék magyaron!" Helytörténeti érdekesség még, hogy a székesfehérvári Sobor Antal tanár úr A hosszú háború című munkájában írta meg a vicekapitány életét. Hagyomány, hogy a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület minden év szeptember 19. napján megünnepli névadóját, s azt a tényt, hogy 1601-ben a város ideiglenesen felszabadult a török uralom alól. Az árvízvédelem miatt idén a katonai tiszteletadás elmaradt, de a hálaadás virágait a család tagjai, a civil szervezetek, megemlékezők elhelyezték. Az önkormányzat nevében Lehrner Zsolt alpolgármester koszorúzott.
Dr. Göde Andrea |