Magyar búvárrégészeti expedíció az Adriai-tengeren
A Szent István csatahajót kutatják

A több, mint száz éve elsüllyesztett Szent István csatahajót kutatják magyar búvárok, köztük a tatai M1 Szerviz Kft. ügyvezető-tulajdonosa, Szinak Gábor is. Ez önmagában még nem volna különleges, de tudnunk kell, hogy egy motoros baleset következtében, 20 évvel ezelőtt elveszítette a bal karját. A hétköznapi életben is mindent egy kézzel kellett elsajátítania, megtanulnia, köztük kedvenc hobbiját, a búvárkodást is.

Az idén nyáron nagy megtiszteltetés érte, eredményei alapján részt vehetett abban a nemzetközi búvár expedícióban, amelynek magyar részlegét Miklós Tamás, a NAUI Nemzetközi Búvár Szervezet magyarországi vezetője irányította. A búvár expedíció tárgya, a legendás Szent István csatahajó további feltárása volt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia büszkesége volt ez a 150 méter hosszú, nehézfegyverzetekkel felszerelt, 20 ezer tonnás csatahajó, amely az első bevetésére igyekezett 1918 júniusában az Adriai-tengeren. Sajnos nem ért célba, egy olasz naszádról kilőtt két torpedótalálat is érte a hajót, a monarchia legnagyobb hajóját, mely oldalára, majd feje tetejére fordulva, mintegy 3 óra alatt elsüllyedt.
A mai napig függőlegesen beágyazódva pihen az Adriai-tenger 65 méteres mélységében. A mintegy 1500 fős személyzetből 89 volt az áldozatok száma, ebből 41 fő magyar, a többiek más nemzetiségűek voltak. A magyar csatahajó pusztulása egyike volt azoknak, melyet filmre rögzítettek. Az ikonikus csatahajót eddig 5 magyar búvárexpedíció kutathatta meg, első ízben Szinak Gábor is, akinek különösen nehéz dolga volt, hiszen neki fél karral kellett elvégeznie azt a munkát, amit a búvár társak két kézzel tehettek meg.
- Miklós Tamás biztatott - mesélte élményeit -,
ha egy kézzel is tudom venni az akadályokat, akkor én is a 9 fős magyar búvárküldöttség tagja lehetek! Sok gyakorlásra és tanulásra volt szükség, ami végül sikerrel járt. A Fényes fürdőn lévő Grófi-tóban is sokat gyakoroltam korábban, ami alkalmas volt a rutinszerű merülés elsajátításához. Persze merültem már sok helyen, többek közt a Vörös-tengeren, a Maldív-szigeteken, mexicói barlangokba és az Indonéz szigetvilágban. Hatalmas búvárélményeim voltak, de a legnagyobb ez a legutóbbi volt.
- A Szt. István csatahajóhoz csupán három alkalommal tudtunk merülni ezen az expedíción, ebből két alkalommal nagyon nehéz körülmények voltak. Harmadszorra aztán minden összejött. Fantasztikus, csodálatos élmény volt ez az adriai merülés, technikailag és érzelmileg egyaránt. Eddigi búvárkodásom csúcspontja volt ez, ami feltette az „I”-re a pontot. Természetesen, ha hívnak, és lehetőségem lesz rá, szívesen mennék és kutatnám tovább a Szent István csatahajót. Az expedíció tagjai abban reménykednek, hogy a tengermélyéről, a hajó gyomrából felhozott relikviákat egyszer majd itthoni múzeumban is láthatják az érdeklődők.
- Tősgyökeres tatai vagyok, családos, három gyermek - Lia (9 éves), Szabina (7) és Tas (5) édesapja. A gyerekek már kacérkodnak a búvárkodással. Kitalált mottóm: „Azért vannak a céljaim, hogy meg tudjam élni az álmaimat”.
Miklós Tamás a magyar búvárexpedíció vezetője elmondta, hogy a korábbi merülések alkalmával számos relikviát sikerült már felhozniuk a Szent István csatahajóról, melyek a zadari és a pulai múzeumokban láthatók.
- Ötödik alkalommal sikerült expedíciót szervezni - mondta Miklós Tamás -, melynek a vezetője lehettem. További célunk az admirálisi szalonban a Szent István dombormű megtalálása, és a hajó lobogójának a felkutatása. Merüléseket tervezünk a jövőben is, amennyiben a horvát hatóságok erre engedélyt adnak.
- A merülések fokozottan veszélyesek, a nagy mélység miatt héliumos gázkeverékekkel megyünk a tenger felszíne alá. A dekompresszióhoz 100%-os oxigént használunk.
- 1981-ben, még az MHSZ keretein belül lettem búvár, később a Hídépítő Vállalatnál voltam ipari búvár, onnan kerültem a NAUI-hoz, ami egy amerikai oktatási szervezet, és ennek a magyarországi képviselője vagyok. Szervezünk még expedíciókat más, az egykori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó roncsokhoz is.
- Elégedettek lennénk azzal, ha a már említett dolgokat megtalálnánk, illetve ha a gépházba bejutva a magyar áldozatokat maradványaira is rábukkannánk.
KTJ