Az esős idő ellenére a kertbarátok idén is várták a Berhidai Napok látogatóit
Tavirózsáktól a kövirózsákig - a növények üzennek nekünk

A Kertbarát Kör kiállítás-megnyitóján néhány gondolat erejéig visszaemlékeztem a gyerekkoromra, a hittanra, a tiszteletes úr érdekes történeteire. Ezek egyike egy kislányáról szólt, aki azt kérdezte, mi az, ami a templom tetején van. A tiszteletes erre azt válaszolta: az a legfényesebb csillag, mely a napkeleti bölcseket a kis Jézushoz vezette. Mindazok, akik e csillag alatt tartózkodnak, nem ismerik a tétlenséget és a lehetetlent. A mi kis csapatunk, a Berhidai Kertbarát Kör is e csillag alatt tevékenykedik, tagjaink számára valóban ismeretlen a tétlenség és a lehetetlen is. Összetartó és kitartó közösségként az idei kiállításunkat, terménybemutatónkat is megszerveztük, és mindezekkel idén is van bőven üzenetünk - utalt vissza találkozásunkkor a kiállításmegnyitón elhangzottakra Kellerné Szász Anikó, a berhidai kertbarátok vezetője.

- Készítettem egy alma-dekorációt, amire 51 darab gyönyörű piros almát tűztem fel, a következőt pedig ott a helyszínen, a megnyitón, ezzel is jelezve, hogy 52 évesek vagyunk. Az almadekorációból még hiányzik egy rész, az szimbolizálja azt a 8 esztendőt, ami a következő jubileumig még hátra van. Ígéretet tettem tagtársaimnak, hogy legalább addig elvezetem őket, megteszek mindent, hogy ezt a kis közösséget egyben tartsam.
- Az idei koncepciót az utóbbi évek szeszélyes időjárása ihlette. Az egyik éven a tavirózsáknak, idén inkább a kövirózsáknak kedvezett az idő, és ha már így alakult, a szerényebbre sikerült termések mellett, a virágokat, közülük is leginkább a pozsgásokat hoztuk fókuszba, mert úgy éreztük, fontos üzenetük van a számunkra. Aki figyel rájuk, könnyen rájön, hogy a vízről, a vízmegtartásról sokat tudnak, és ez a tudás rendkívül aktuális. Ezek a növények remekül gazdálkodnak a vízzel, mintegy példát mutatva nekünk, embereknek.
- A virágjaink másik csoportját az úgynevezett "emléknövények" alkotják, illetve a hozzájuk kapcsolódó apró tárgyak, hangulatok, gondolatok, érzelmek. Ilyen például a tintaceruzával kartonpapírra rajzolt malom, amit a nagymamámmal babokkal játszottunk, vagy a birsalma, ami ott volt mindig a szekrény tetején. Itt kapott helyet a celofánnal lekötött szilvalekvár is, ami olyan sűrűre lett főzve, hogy a kanál tényleg megállt benne, és hűtés nélkül is elállt, akár évekig.
- Az "emléknövények" közé az árokpartról csempésztük be a kiállításunkba az orgonát, és gyerekkorunk kedvenc csemegéjét a papsajtot is szerettünk volna, de sajnos, nem bírja a "fogságot", az élőhelyét elhagyva azonnal elpusztul. Mindezeket azért tartottuk fontosnak, mert a maiak már azt sem tudják, miről is beszélünk.
- Ugyancsak ebbe a kategóriába soroltuk a klasszikus szobanövényeket, melyek egykor szinte minden otthonban fellelhetőek voltak, manapság azonban gyakran kidobálják ezeket. Érdekes ellenpólusa ennek, hogy az otthonhoz jutó fiatalok, az internetes katalógusokat bújva, előszeretettel rendelik ugyanezeket, a számukra ismeretlen szépségeket.
- Az idei kiállításunk harmadik újdonsága a "Kertünkből főztünk finomat" nevet kapta. A megtermelt zöldségeinket idén tésztával, illetve nokedlivel körítettük. Az egyik tagunk kiváló házi száraztésztákat készít, így a minőségi ellátás biztosítva volt. A szezonális zöldségek mindezekhez adták magukat: paprika, paradicsom, hagyma - evidens, hogy a lecsó nokedlival nem maradhatott ki -, ahogy a sárgarépa, zöldség, a zeller és a többiek sem vágyhattak másra, minthogy vadasmártásként jussanak el a zöldfélék menyországába. Zöldbabguru tagtársunk jóvoltából - több mint 60 kilónyit szüretelt ebből a finomságból a saját kiskertjében -, kiváló alapanyaghoz jutottunk, melyből némi zöldséggel dúsítva csodás tésztaszósz készült.
Ingyen kóstolható ételeinkkel nem csak a kiállításra igyekeztünk csábítani a látogatókat, de pártolókat, támogatókat is reméltünk közülük, hiszen elkél egy kis segítség ahhoz, hogy a kertbarát kör a jövőben is működőképes maradjon, és a különféle elképzeléseinket a továbbiakban is finanszírozni tudjuk.
- Végül - ha már minden a virágok körül forgott a kiállításon -, igyekeztünk azt is megmutatni, hogy milyen fontos szerepet töltenek be kiskertjeink életében is. Nem csupán szépségüknek örvendhetünk, hasznosságukkal is nagy mértékben hozzájárulnak termelői sikereinkhez. A régi, klasszikus, pollenadó virágok  - levendula, verbéna, hagymavirágok, a haszonnövények közé ültetve, vagy köztük vándoroltatva, megsokszorozzák a termésünket. Jómagam magaságyásban, paradicsommal, uborkával tettem mindezt próbára, és rendkívül látványos eredményre jutottam. Azóta az ernyős verbénával szerelembe estem, többé nem hiányozhat a kiskertemből. Másfél méteresre megnőnek, és ahogy a csodálatos ernyőik kinyílnak, lepkék, szenderek tömkelegét csalogatják a kertünkbe, segítve ezzel a beporzást.
- Levendulából is találtam egy olyan fajtát, amely hónapokon keresztül folyamatosan virágzik, munkát adva ezzel a beporzó méheknek. Szorgos munkájukat végezve, akarva-akaratlanul a számunkra fontos haszonnövényeinket is alaposan beporozzák, megsokszorozva ezzel a termésünket.
- Ha ültetésre nincs lehetőségünk, akkor a vándoroltatás is jó megoldás, egy nagy edénybe téve az ágyás közepére tehetjük, majd, ha már úgy látjuk, az apró szárnyasok elvégezték a dolgukat, átkerülhetnek egy másik helyre.
- Csak megerősíteni tudom, hogy a kertben nagy szükség van virágokra. Érdemes megfelelő módon, a legjobb fajtákat kiválasztani, hogy minél jobb eredményt érhessünk el. A Berhidai Kertbarát Kör idei kiállítása is erre igyekezett felhívni - többek között - a figyelmet.

Kovács Péter (kiállításlátogató, Berhida): Pár évvel ezelőtt kezdtem a kertészkedést, akkor kerestem fel első ízben a Kertbarát Kör vezetőjét, Kellerné Szász Anikót. Nem mondanám, hogy aktív tag vagyok, egyelőre inkább csak kibicelni járok ide, de évről évre elvarázsol, amit itt a kertbarátok kiállításán látok. Épp csak egy kis kertet művelek - zöldségfélék, no meg a kedvencem, a paradicsom -, de mégis mindig tudok ötleteket meríteni, tapasztalatot hazavinni, ezért vissza-visszajárok. Előbb-utóbb talán még én is büszke tagja lehetek majd ennek a kis közösségnek.

Cseh Teréz