A tudásmutatók fejlesztésétől várhatunk kiugró innovációs eredményeket
A stagnáló magyar innováció okai

Magyarország számos területen merész célkitűzést vállalt 2030-ig, köztük azt, hogy az Európai Unió innovációs ranglistáján a 21. helyről az első 10-be kerül. Az utóbbi évek eredményeit látva azonban, úgy tűnik, nem előre megyünk, hanem hátra, hiszen - bár 8,7 pontnyit javítottunk a mutatóinkon 2017 és 2024 között -, eggyel mégis hátra léptünk, és jelenleg a 21. helyen állunk a rangsorban. Ennek az az oka, hogy a versenytársaink nálunk sokkal gyorsabban javították versenyképességüket. Példát vehetünk Ciprusról, vagy épp Észtországról, melyek mindössze 7 év alatt 39, illetve 27 pontnyi javulást értek el, így az előbbi a 17. helyről a 10., utóbbi pedig a 16-ról a 11-re lépett előre. Vajon mit csináltak másképpen?

Ha az okokat keressük, mindenekelőtt azt kell lássuk, hogy a rangsort egy 32 mutatóból álló kompozit érték adja. Az ördög tehát ezúttal is a részletekben rejlik. Ennek felderítésében segítséget nyújt számunkra az EU Innovációs tanulmánya, melynek adatai egyértelművé teszik, hogy ezen országok elsősorban a tudásmutatóik javításával érték el ezt a rendkívül látványos fejlődést. Cipruson például korábban nem volt egyetem, ma viszont már 12 van belőlük, 3000 innovatív kisvállalkozással dicsekedhetnek és 60 kockázati tőkebefektetővel. A 1,25 millió lakosú országban 3500 fő dolgozik K+F területen. Mindezek eredményeként országukban az uniós átlag kétszeresére nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya.
Fontos mutatóra világítanak rá Észtország adatai is. Kiugróan jó teljesítményt nyújtottak - 88 ponttal haladták meg az uniós átlagot -, a lakosság arányához képest a felnőttképzésben résztvevők számát illetően.
Egyértelmű, hogy mindkét ország a tudásmutatóinak javításában ért el kiemelkedő eredményeket, és ezeknek a tényezőknek köszönhetőn sikerült jelentős mértékben előre lépniük a rangsorban. Azt, hogy nekünk, magyaroknak érdemes lenne követni a példájukat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, ha megtekintjük az alábbi adatsorokat. A számok jól mutatják, hogy hazánk éppen a tudásmutatók terén áll a sor végén, a 25. helyen. Mindezekből már könnyen levonhatjuk a következtetést: elsősorban a tudásberuházásokra, a tudáshasznosításra érdemes az innováció fejlesztésére szánt összegeket fordítani, mert ezek segítik leginkább a 2030-ra kitűzött céljaink elérését.

Dr. Csath Magdolna egyetemi tanár,
az NKE magán professzora