Liget Royal Étterem - Hévíz - ahogy én a vendéglátást képzelem
Ínyencek, ide el kell mennetek!

Szerkesztőségünk kellemes meghívásnak tett eleget a közelmúltban, régiónk határától - Tapolcától, Badacsonytól - mindössze 30 percre, Hévízre invitáltak minket, a Liget Royal Étterembe. Az apropót az új, őszi étlapjuk adta, hogy az ott kínált ízeket megismerhessük. Mivel kissé gasztrobolondok vagyunk, imádjuk a jó vendéglátást, és a neves keresőben kutakodva róluk, szinte kizárólag ötcsillagos véleményeket, nagyon guszta ételfotókat találtunk, így nem láttuk okát, hogy nemet mondjunk a felkérésre. Szomszédoló rovatunkba pedig éppen beleillik egy ilyen téma, mert bizony úgy döntöttünk, az élményt, amit ott kaptunk, megosztjuk önökkel. Igazi hamisítatlan, békebeli, de mégis modern vendéglátásban volt részünk.

Négyévszakos terasz, meleg hangulatú belső terek
Már, ahogy gyalogosan közeledtünk - a kocsit a nagy parkolóban hagytuk, mert a belvárosban, ahol a Liget Royal Étterem van, nem egyszerű megállni, de sebaj, mert csupán öt perc sétát kellett bevállalnuk - már messziről láttuk, miért Liget a neve az étteremnek. Az őszi napfényben csak úgy ragyogtak a sárguló, barnuló, de zömében még mindig zöld fák, bokrok, pompáztak a színes virágok. A végig üveges, négyévszakos teraszon ülve ez a látvány önmagáért beszél. Szerencsére mi is itt kaptunk helyet.

Liget Royal étlap az ősz jegyében
Az új őszi étlapról kedvünkre választhattunk. Előételként a Marinált sült céklát kértem kecskesajttal és salátával, partnerem, lapunk főszerkesztője pedig a Tyúkhúsleves mellett döntött. Főfogásként ő, mivel tésztarajongó, a Vaddisznóragut választotta gombás papardellével, jómagam pedig - láttam az étel fotóját a neten -, a Töltött dagadót kívántam meg. Nem is volt ám olyan egyszerű a választás, mert jobbnál jobb ízeket ígért az étterem új, őszi étlapja: Sütőtökös gnocchi vászolyi sajttal, tökmaggal, Ötfőszeres kacsamell mézes mogyoróval, csicsókával, Fogas szalonnás kelkáposztával és édesburgonyával, Csirke Cordon Bleu petrezselymes burgonyával, Borjúnyelv vadasan, Bélszín steak, zöldborsmártással, grillezett őszi zöldségekkel - ugye, hogy nem egyszerű a döntés?

Gourmet konyhákba illő, villámgyors tálalás
- Még szinte alig laktuk be a szemünkkel a gyönyörű belső teret, élveztük a finoman elegáns, de mégis laza, pihentető miliőt, máris megkaptuk az első fogást. Mondhatni, pompás választás volt - legalábbis a magam nevében biztosan mondhatom -, a sültcékla-kecskesajt páros némi dióval fűszerezve, az itt készült kovászos kenyérrel tökéletes indítás volt. A tyúkhúsleves tálalása pedig kész szertartásra sikeredett: a tányéron gazdagon tálalva érkeztek a zöldségek és a rizstésztametélt, kis formás, fekete teáskannában pedig a leves, amit az orrunk előtt töltött ki a pincér. Az aranyló leves így nem csupán szép látványt nyújtott, de forró is maradt.
- Némi dicsérgetés, elégedett hümmögés után, már érkeztek is a főételek. Nem csalódtam, a töltötthúsom pont olyan volt, mint amit a fotón láttam. Az alapot a póréhagymamártás adta, arra került rá a jól lepirított hagymás törtburgonya, és mindezek tetejébe ültették a csodaszép töltötthústekercset. Mindezek friss zöldfűszerekkel meghintve, csodás erdőzöldszínű olajjal locsolva… el voltam varázsolva a látványtól. Hát még, amikor megkóstoltam! A klasszikus töltelék valamiféle metamórfózison mehetett át, amikor a csirkemájat hozzáadta a séf, különleges, harmonikus összhatást ért el vele. Egy szó, mint száz, nagyon ízlett.
- Nem bírtam ellenállni, és a vaddisznóragus, gombás papardellét is megkóstoltam szomszédom tányérjáról lopva egy-két falatot. Legszívesebben azt is magam elé vettem volna, annyira imádnivalóak voltak az ízei. A vajpuhára párolt vadhús, a többféle - köztük erdei - gomba, a parmezán, a tejszín és a kakukkfű - mennyei kombót alkottak. Arra persze esélyem sem lett volna, hogy még egy főételt elfogyasszak, az adagok bőségesek, laktatóak voltak, már-már a desszertnek is alig jutott hely.

Édes, mámoros befejezés
- Panna Cotta erdei gyümölccsel, vagy Kalácsfelfújt mogyorós vaníliakrémmel? Naná, hogy mindkettőt megkóstoltuk! Mint kiderült, a kalács is helyben készült, és csodás egyveleget alkotott a mogyoróval és a vaníliakrémmel. A Panna Cottáról nem tudok nyilatkozni, de hogy pillanatok alatt eltűnt a pohárból, azt igazolhatom.
A vendéglátás - ahogy én látom - az örömszerzésről szól, arról, hogy kapjak valami pluszt, valamit, ami más, mint a megszokott. A hévízi Liget Royal Étterem ennek messzemenőkig eleget tett. Csak ajánlani tudom, akár családi, baráti összejövetelekhez, de kiváló helyszínül szolgálhatnak üzleti ebédekhez, céges összejövetelekhez is. Gratulálok a Liget Royal csapatának, megérdemlik a dicséretet.

Cseh Teréz