145 éve született Bory Jenő (1879-1959)
A százarcú Bory-vár

November 9-én Székesfehérváron látta meg a napvilágot Bory Jenő építészmérnök, szobrász, festő, egyetemi tanár. 1907-től felesége a Székely Bertalan "közvetítésével" tanulótársként megismert Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész.

A Mária-völgyi egyholdas gyümölcsös
"Amint nézek a lépcsőn lefelé, megvillámlik bennem a lélek. Tágra nyílnak szemeim a csodálattól. Egy gyönyörű lányka jön fölfelé. Megvan! Dübörög bennem némán a hang. Megvan! Ez az, akit én keresek."
A megpillantás, a bál, az első csók, házasság után a pár hol Budapesten, hol Székesfehérváron élt. Az ikerlányok 1910-es megszületése után egy egészséges, természetes közegre vágyott. Az 1912-ben vásárolt fehérvári Öreghegy egyholdas gyümölcsöse a pincével és a présházzal amolyan szünidei, egyre bővülő nyaralónak számított eleinte.
Guiness-rekordnak számít olyan tekintetben, hogy egyedüli a világon, hogy egy ember keze munkáját dicséri e hatalmas építmény. 7 torony, kb. 30 helyiség a műtermektől a kazamatáig, oszlopsorral, szobor galériákkal, történelmi életképekkel, impozáns kertekkel, díszkutakkal.
Az is meglepő, hogy az építészmérnök Bory nem készített tervet, hanem csak a terület adottságait felhasználva mindig továbbgondolta a munkálatokat. Tudta, hogy a családnak egy pihenőhely kell, nekik olyan műterem, ahol nemcsak alkotni szeretnének, de műgyűjtőként mások munkáit is megőrizni.
A megismerkedésüknek a Csúcsos torony, a szerelmüknek a várkápolna állít emléket, de számtalan kép, önarckép, szobor örökíti meg a pár vonásait, sőt, a képzőművészettől a költészet felé is elmozdul a rajongva szerető férj, amikor Ilonáról verseket ír a falakra, tárgyakra.
Egyedi szimbólumként a kupolák a gyerekeiket jelképezik, míg ők toronyként védelmezik őket. Mindketten életük végéig a vár építésén, szépítésén dolgoztak. Bory Jenő volt a vár első "hivatalos" idegenvezetője, s ha már egy évfordulóval nyitottunk, említsük meg, hogy az utolsó várúrnő 50 éve ment el.
Nem véletlen, hogy A Szerelem vára, a Hitvesi szeretet vára, Tádsz Mahal-ként is emlegetik az eklektikus építményt. Vannak rajongói, és vannak, akik romantikus giccsgyűjteménynek aposztrofálják. Egy biztos, sokan ezért a látnivalóért utaznak Fehérvárra, s a monumentális munka a legkritikusabb szemlélőket is elképeszti.

Pirobazalt, beton, cement, Bory-bronz?
Hogyan dolgozhatott egy ember csupán néhány segítővel ekkora alkotást létrehozva? Hiszen a hatalmas épület minden zegzuga egy meglepetés. Egyéni ötletek halmaza a berendezés, a plafonig festményekkel, szobrokkal berendezett szobák, az ajtó-és ablakkeretek, beugrók, kiszögellések díszítése.
Az alkotó maga ad emlékiratában választ a kérdésre: "Térjünk most egy reális kérdésre. Hogyan hozhatta össze ezt mind egyetlen ember? Szörnyű egyszerű a magyarázat. Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna. Drasztikusan szólva: a Bory-vár egy betonkísérleti állomás. Van itt vagy 200 oszlop, hengeres, sima, mintha esztergálva volna, pedig mind-mind úgy készült, hogy kátránypapír-hengerbe öntöttem a híg betont, a kétszer körülsodort papírhengert dróttal átkötöttem. Kész az oszlopforma. Egy papírossal akár 10 oszlopot is meg lehet csinálni. A mozaikokat, feliratokat, pedig úgy, hogy egy deszkalapra a betűk negatívja ki volt rakva, s rá a beton, így egy darab lesz a betű a betonnal, soha le nem hámlik. Plasztikus feliratok a gipsznegatívba bevésve, rá a beton. Egy test. Kifogyhatatlan, lehetőség, lelemény. Ilyen építőanyag, mint a cement (beton) nem volt még az emberiség kezében."
Az általa pirobazalt-pirogránitnak, a tiszteletére Bory-bronznak nevezett csillogó, masszívanyag persze önmagában nem lett volna elég. A teremtő kreativitás irányított mindent.
A már befutott művész minden bevételét erre az építményre fordította.

Történelmi idők hatása
A két világháború épp ellentétesen hatott a munkálatokra. A Ferenc Ferdinánd királyi herceg és felesége tiszteletére tervezett monumentális emlékmű-együttesnek ugyan csak egy része készült el Szarajevóban, de elismerést, anyagi alapot adott, és felszabaduló időt a művésznek.
Gyakorlatilag egy új álom, a vár megvalósítására fókuszálhatott így a művész. A második világháborúban a vár célpont volt, a szobrokat lefejezték, céltáblának használták. De Bory az újjáépítés mellett döntött. Jövedelme mellett az öreghegyieknek rendezett várzenei estek belépő- és tombola bevételeiből vették meg az olcsónak számító, általa kifejlesztett építőanyagot, és javított, épített tovább. Egy nagy ugrás az időben: a szocializmus kisajátítását sikerült megúsznia az épületnek, akkor és azóta is a családtagok otthona maradhatott.
Ikerlányaik - Ilona, Klára - és György fiúk révén Boryék népes családot alapítottak. Ma már a déd-, ük- és szépunokák vesznek részt a magán múzeumként üzemelő különleges hagyaték, a Bory-vár fenntartásában, illetve minden itt dolgozó személy családtag. Évente kétszer egyeztetik a teendőket, felújításokat, munkarendet... Nyitott alapítványként mindenki csatlakozhat hozzájuk, aki egyetért szándékaikkal, és támogatja azokat.

Dr. Göde Andrea