Beszélgetés a Nitrokémia közel száz évéről

Balatonfűzfő területén már a római korban is éltek emberek, s a 12. századtól Fűzfőt, mint területnevet említik írásos emlékeink. A lakosság számának nagyarányú növekedése azonban a Mosonmagyaróvárról áttelepített lőporgyárnak köszönhető, a gyártelepi városrész felépülése pedig a lőporgyár utódjának, a Nitrokémiának.
Balatonfűzfő életét tehát döntően befolyásolja a gyár, ezért a település ötvenéves története nem lehet teljes a gyár közel száz éves története nélkül. A gyár története pedig nem teljes Kovács Tibor története nélkül, hiszen 1952 óta áll kapcsolatban a Nitrokémiával – 1954-től Fűzfőn dolgozott, 1964-től járja végig a ranglétrát: technológiai főosztályvezető, kutatási-fejlesztési igazgató, később műszaki igazgató, végül 1986-1990-ig vezérigazgató. Ma, nyugalmazott vezérigazgatóként a Nitrokémia Zrt. felkérésére könyvet ír – a Nitrokémia közel száz évéről. Kovács Tibor fejből, tévesztés nélkül, nyomdakészen beszél az első ötven évről, mint történelemről.
A második részről már, mint az életéről mesél, amely egyet jelentett a Nitrokémiával, és amelynek a mai napig része a gyár.

– A Nitrokémia életét elsődlegesen a politika határozza meg, ahogy a könyv bevezetőjében is írom. A történetet két könyv felhasználásával (dr. Jenei Károly: „A Nitrokémia Ipartelepek története” (1921-1948) és Andrássy Antal: „Évek, emberek, dokumentumok, riportok, vallomások a félszázados Nitrokémiától” c. könyv, az Országos Levéltárban fellelhető új anyagok segítségével, (az új anyag, amely 2007-ben vált olvashatóvá kb. 70 méter terjedelmű) valamint saját feljegyzéseim (1954-1990) kb. 100 nagy füzet felhasználásával állítottam össze.

MEGÉPÜL A GYÁR
Az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény feltételei miatt kellett áttelepíteni az 1912 óta működő Mosonmagyaróvári Lőporgyárat a trianoni határok közé szorított Magyarország olyan területére, amely 100 km-nél messzebb esett az országhatártól. Így került képbe a mai Balatonfűzfő. Akkoriban ezt a részt Bugyogóforrásnak hívták, az erdős területen ugyanis számtalan forrás fakadt. Közterületként az építkezés nem bolygatta a környező községek életét, illetve a későbbiekben a gyár a fejlődésüket jelentette. Jó pont volt az is, hogy a terület a Budapest-Szombathely vasút közelében feküdt, és később kiépítették a Budapest-Tapolca vonalat is.
Az építkezés 1921-ben indult, s 1927-ben a gyárat két erőművel együtt adták át – az egyik 30 méter mélyen épült a föld alatt, s a háborús években a környéket és Veszprémet is innen látták el energiával. A gyár a kezdetektől jól működött, nagyon jó szakember gárda irányításával: dr. Kunz Alfonz, dr. Demény László, Szabó Kornél, Zoltai Feri bácsi és még sokan mások.
A gyár a magyar hadsereget gyalogsági és tüzérségi lőporral látta el, ezen kívül TNT robbanóanyag-gyártásra is berendezkedett, ez részben a hadsereg, részben a bányászat szükségleteit elégítette ki. Sport és vadászlőszert is gyártottak, valamint lakkgyapotot, ez a nitrolakkok, illetve a nitrofestékek alapanyaga volt. A gyártáson túl nemzetközi hírnevet szereztek a Törökországban, majd Finnországban felépített lőpor és robbanóanyag gyárakkal is. Talán kevesen tudják, hogy a ’40-es évek elején a Brazil Állam által meghirdetett lőpor és robbanóanyag gyár építésére kiírt pályázatot a Nitrokémia amerikai és német cégekkel szemben nyerte meg, építette fel és helyezte üzembe. A gyár kibővített formánban ma is működik.

A II. VILÁGHÁBORÚ KÖZBESZÓL
Ám a II. világháború közbeszólt, és a brazil gyár üzembe helyezésén dolgozó magyar szakemberek egy része már haza sem térhetett a családjához.
A ’30-as évek közepéig az Antant szigorúan ellenőrizte gyártási kapacitásokat. Hitler megjelenésével azonban változott a nemzetközi helyzet. Magyarország Angliától, Franciaországtól nem kapott ígéretet Trianon rendezésére. Így a tájékozódás előbb Olaszország – Mussolini –, majd Németország felé kezdődött el, innen reméltek támogatást Horthyék a revízióra, ami részben sikerült is.
Újra háborús évek következtek. A II. világháború harcai bennünket is érintettek. A háború alatt a Nitrokémia üzemei nagy mértékben bővültek. Az eredetileg az Antant által meghatározott kapacitás a tízszeresére nőtt. 1944-ig mégis sikerült a tízszeresére emelni a haditermelést. 1944 karácsonyán azonban nyersanyaghiány miatt leállt a gyár, 1944 késő nyarán az amerikai haderő lebombázta a Péti Nitrogén Gyár salétromsav üzemét. Ezután a németek bénítani kezdték a gyárat és a főbb berendezéseket elszállították. 1945 március végén érkeztek meg a szovjet csapatok.

Kezdődött a romok eltakarítása, a megmaradt üzemek rendbetétele. Az élelmiszerhiány miatt elsősorban az itt maradt embereket kellett ellátni élelmiszerrel. A lőporprésekben a környéken felvásárolt olajos magvakból gyártottunk étolajat, keményítőkből krumplicukrot, a felvásárolt gyümölcsökből gyümölcsízt, vagy a desztilláló üzemben pálinkát, a borokból borpárlatot készítettünk – ezek mind a cserekereskede-lem árui lettek. A környéken sok szőlő volt, de a gazdák nem kaptak permetezőszert. A kilőtt tankokból, ágyúkból kiszerelték a réz alkatrészeket és ezekből gyártottunk a részükre rézszulfátot, amivel tudták kezelni növényeiket. A gyár kezdett éledezni, egyre több árut termelt, bővült a cserekereskede-lem. 1945 nyarán megjelent a gyárban egy szovjet delegáció, és a létrejött hármas fegyverszüneti egyezmény 34. pontjára hivatkozva a maradék berendezést is elvitték az éppen újjáéledő gyárból. A háborút elvesztettük, és hogy mennyit kellett fizetnünk, mindig a győztes fél mondta meg.

Lassan indult újra az élet. 1946 augusztus 1-től új pénz, a forint került forgalomba, megszűnt az infláció. Stabil pénzzel már el lehetett kezdeni munkát. Lakkgyapot és sportlőpor gyártásával indultunk, 1948-bár már közel húsz féle terméket gyártottunk az összeállított pótüzemekben.

ZAVAROS ÉVEK
1948-ban a részvénytársasági formában működő Nitrokémiát államosították. A Szolnoki Papírgyárat és a Szőnyi Magyar Olaj Rt. részvényeit bevonták és elvették a gyártól. A legnagyobb, több tízmilliós veszteséget a Marosvásárhely mellett létesítés alatt lévő földgázfeldolgozó üzem elvesztése jelentette, amely román tulajdonba került.
A fűzfői erőmű, amelyet a Salgótarjáni Kőszénbánya üzemeltetett eddig, a Nitrokémia tulajdonába került.
1948 végén a Szovjetunió és a nyugati győztes hatalmak között egyre feszültebb lett a viszony, ami a Nitrokémiánál a békés termelés leállítására, és a hadiüzemek azonnali rendbehozatalára, valamint a hadi termelés elindítására vonatkozó utasításként jelentkezett. Az üzemek kapacitásának helyreállítását és a termelés gyors megszervezését dr. Kompolthy Tivadar, mint főmérnök végzi el munkatársaival. Töké-letesen sikerül minden, újra teljes háborús kapacitással működik a gyár. Az elvégzett munkáért Kossuth díjat kap dr. Kompolthy Tivadar.
1953 nyarán változik a világ. Rákosi megy, Nagy Imre jön először. A haditermelés leállítva. Újra béketermelés kerül előtérbe. Innentől kezdve elég nagy zűrzavar alakul ki a magyar gazdaságban, s ez folytatódik 1956-ig.
Az 1956 utáni időszakban nem találja a helyét a vállalat, a régi vezetők nagyobb része eltávozott vagy disszidált. Ebben az időben hallani egyre többször Gyuricza László nevét különböző ügyek intézésében. 1958-tól gyakorlatilag ő vezeti és irányítja a vállalat műszaki tevékenységét. Hihetetlen jó szervező képességgel rendelkezik és nagyon erős akarattal többet és jobbat akar csinálni. Elmondhatjuk azt, hogy ő teremtette meg azokat az alapokat, amelyekre a későbbiekben építkezni lehetett. Az ő 24 éves nitrokémiás működése nélkül nem épülhetett volna ki a nagy Nitrokémia, amely ugyanolyan híres lett az 1980-as években a hazai, de a nemzetközi vegyipar világában is, mint az előd az 1930-as években a lőpor- és a robbanóanyag-iparban.

ÚJ MECHANIZMUS
Visszatérve az 1956 utáni évekre, világosan láttuk, hogy bár van hidegháború, de a világ sorsa nem a lőporgyártáson fog múlni. Valamit tenni kellett. Két terület között választhattunk volna: a műanyaggyártás, vagy a növényvédőszer-gyártás. Gondolkodásunk közben a műanyagprofil kérdése az Olefin program alapján eldőlt (Az Alföld: TVK, BVK). Végül maradt a növényvédőszer-gyártás, kiegészítve intermedier-
gyártással, valamint kisebb volumenű műanyagokkal (polistirol, poliészter, ioncserélő műgyanták).
A hatvanas évekre már „új mechanizmus” szerint működik a magyar gazdaság. Újra érvényesülnek a nyereségre való termelés viszonyai, kicsit rejtett formában, de visszatér a kapitalista gondolkodás. A változás felszabadítja a vállalatokat a nagy kötöttségek alól, amely nagyon sokat jelent a vállalati életnek, a műszaki gondolkodásnak. Az ’50-es évek, minisztériumok által meghatá-
rozott 10 napos tervei helyett 1970-től a IV. 5 éves tervet már magunk állíthattuk össze, a minisztérium mindössze irányelveket határozott meg. Ekkor került előtérbe a magyar mezőgazdaság fellendítése, annak kemizálása, s ezt az irányt a Nitrokémia kiválóan tudta követni. Óriási fejlődést produkált a gyár a növényvédőszerek gyártása területén. Több mint száz féle terméket gyártottunk, jelentős dollárbevételt produkáltunk az exporttevékenységünk. A pécsi urán kitermeléséhez ioncserélő műgyantákat fejlesztünk ki, s így az uránércből nagyobb hatékonysággal lehet kinyerni az uránt és egyéb hasznos vegyületeket. Az ioncserélő műgyanták szükségesek még az erőművek részére – a hőerőművek tiszta vizeinek és az atomerőművek ionmentes vizeinek előállításához. A Varion ioncserélő világhírnevet szerzett, ezzel volt azonos a Bayer cég Levatit elnevezésű gyantája.

Egyre jobb kapcsolatok alakultak ki a nagy nyugati, amerikai és japán vegyipari cégekkel, majd megkötésre kerültek az Agrokémiai Egyezmények a SZU-val, amely szállítások alapján jelentős plusz kapacitás lekötésekhez, valamint egy sor egyébként csak tőkés devizáért beszerezhető alapanyagokhoz jutottunk. Ugyanilyen egyezmény vonatkozott az ioncserélő gyanta szállításokra is. Tehát megint a politika, a nemzetközi gazdasági élet változása okozott jelentős elmozdulást a Nitrokémia életében. A ’70-es évek közepére nyolc-tízszeresére nőtt a termelési érték és a nyereség!
A Nitrokémia nagyarányú fejlődése mind saját erőből és hitelek felvételével, állami juttatások nélkül valósult meg.

Észrevétlenül nagy intermedier gyártási kapacitások alakultak ki, ugyanis a növényvédőszer, gyógyszer, színezék, és állati tápszer gyártásnál az alapanyagok (intermedierek) beszerzése sokszor nehézségeket okozott. Rátértünk ezen anyagok gyártására, s a legmodernebb üzemeket létesítettük. A Nitrokémia a ’80-as években ugyanolyan híres, mint volt a ’30-as években, csak most a világhír a növényvédőszer és gyógyszer alapanyagot, műanyag féleséget, ioncserélő gyantákat, olajadalékokat, építőipari szigetelőanyagokat, faipari ragasztókat, ipari robbanóanyagokat és egyéb – több, mint ötszáz féle – terméket jelentette. Kutatási, kísérleti munkákkal eljutottunk oda, hogy az USA egyik nagy vegyipari vállalat kémiai tárgyú  licencet vásárolt a Nitrokémiától. Az első magyar vállalat voltunk, akik több millió dollárért szabadalmat értékesítettek az Egyesült Államokba.
Az 1980-as évek végére több, mint négyszáz szabadalommal rendelkeztünk és ezek nagy része 38 külföldi országban is bejelentésre és elfogadásra került.
Emlékszem, ezekben az években kezdődött a Balaton turisztikai hasznosítása. A ’60-as évek elején Kenesén lévő homokos partszakaszt csak disznóstrandnak hívták, mert ténylegesen a disznókat vitték oda dagonyázni, az alsóörsi strand helyén pedig kenderáztató volt. Aztán hétvégente egymillió ember járt ide fürdeni, napozni, és ilyenkor rendszeres volt a faluban a vízhiány, hiszen az akkori infrastruktúra nem bírta a megnövekedett fogyasztást.
Ahogy fejlődött a gyár, úgy fejlődött a lakótelep is. A Nitrokémia pezsgő szellemi és sportéletet jelentett. Sportpályák mellett fedett uszodát is építettünk, amely ma az Olimpiai Sportközpont része. A lakótelep is bővült, új lakások, garzonházak, modern munkásszálló épült, működött az üzemorvosi rendelő 7 orvossal és 11 szakren-
deléssel. Az őrzött lakótelep karbantartására évente több tízmillió forintot áldoztunk, 40-50 ember dolgozott folyamatosan a parkok gondozásán. Ebben az időben a lakótelepünk szebb volt, mint a Margitsziget! A Veszprém Megyei Kórházat és a Balatonfüredi Szívkórházat számos eszközbeszerzéssel támogattuk.
A nyolcvanas évek közepére azonban egyre nagyobb nehézségek jelentkeztek a népgazdaságban. Kiderült, hogy olyan nagy az államadóság, hogy a kamatokat alig tudjuk fizetni. Az elhatározott fejlesztéseket nem valósították meg a cégek, a pénz elfogyott az életszínvonal emelésére. A vállalatok nagy része nem tudott modernizálódni, nem tudott külföldön is értékesíthető termékeket gyártani.
A Nitrokémia azonban még sokáig jól működött, a kutatások révén újabb és újabb termékeket hoztunk forgalomba, és minden évben tudtunk nyereséget növelni. 1985 után azonban már nem számított az 5 éves terv, minden évben pénzügyi szabályozó váltások történtek, mutatva, hogy a gazdaság rogyadozik. Érzékeltük ezt az állami elvonások növekedésén is, hiszen az egyik évben még egy milliárd a nyereségünk, a következő évben az állami elvonás révén csak nagyjából a harmada maradt a vállalatnál. A ’80-as évek végén egy évben 27 féle adót számoltunk össze, amit be kellett fizetnünk. A Nitrokémia a kilencvenes évek elejéig még fejlődött, fokozta a tőkés exportját. Aztán a mezőgazdaság tönkre ment, kevés növényvédőszer kellett, és a nyugati világ fejlődése is lelassult.

A növekedés a vállalatnál is lelassult. Újra részvénytársaság lett, egy részét pedig kiszervezték korlátolt felelősségű társaságokká, így próbáltak más gazdasági társaságoktól tőkét bevonni. ’90 előtt is volt erre példa, hiszen a Nitrokémia kötött elsőként beruházási szerződést amerikai céggel - így került Balatonfűzfőre a DOW, amely kö-zös vállalkozásként indult. Tulajdonosa volt a Chemolimpex 5% mértékig, mi adtuk az infrastruktúrát, a DOW hozta a gépeket. ’90 után került a cég teljes amerikai tulajdonba. Ilyen a mai napig Peremarton működő, japán érdekeltségű Nicolor Zrt. is.

ÚJ IDŐK
A nyugalomba vonulásom évében, 1990-ben, a rendszerváltozással a feladatok megváltoztak, a cél az Rt visszaállítása volt (1993), utána pedig a Nitrokémia vagyonának a privatizációja. Ez azonban nem változtatott azon, hogy az előző évtizedes nemzetközi szerződéseinek megszűnése lehetetlenné tette a további fejlődést. A Nitrokémia nehéz körülmények közé került, a sok elképzelés nem valósulhatott meg.
Az Rt. állandó nehézségekkel küzdött, állandó jellegű lett a vagyonvesztés. Az államnak többször be kellett avatkozni, pénzügyi segítséget nyújtani. Végül az u.n. értékesebb, nyereséget hozó részek privatizációra kerültek, de ezek sem tudtak sokáig működni.
Az olajválság szintén erős hatással volt a gyárra, az alapanyagok ára az égbe szökött, míg a végtermékek ára nem változott. A létszámot folyamatosan csökkentették, míg végül az akkori vezetők úgy érzékelték, hogy a vállalat csak akkor tud tovább fejlődni, ha két részre válik. A hadiipari részt leválasztják, és két független vállalatként működnek tovább.
A hadiipari rész külön vállalat lett, Nitrokémia Rt néven. A másik a Nitrokémia több száz termékéből szelektálva Nitrokémia 2000 Rt. néven alakult meg, amely elképzelései eleve hibásak voltak, és rövid eredménytelen működés után, felszámolással megszűnt a hátrahagyott nagy adósággal.

A Nitrokémia Rt. pedig elkezdett dolgozni szerény keretek között, és az eltelt éveket számolva hol nyereséggel, hol veszteséggel, de működni tudott, és ma is működik.
Közben elvégezte azt a munkát, amit meg kellett volna csinálni a rendszerváltás nélkül is. Elvégezték a Nitrokémia szennyezett területeinek megtisztítását. Így lehetővé válik, hogy egy megújult Nitrokémia Rt új, környezetbarát termékek gyártásával (pl. tejsav, politejsav származékok, stb.) újra nemzetközi hírnevet szerezzen.

Ez azonban már új történet lesz, új emberekkel.

Vitkóczi Éva

Környezeti kármentesítés a Nitrokémia Zrt-nél

A Nitrokémia Rt. 1997. évi szervezeti szétválasztását követően előzetes programtervet dolgoztak ki az alábbi súlypontok elfogadásával:
- a teljes területen a múltban felhalmozott veszélyes és nem veszélyes hulladékok ár-talmatlanítása,
- a környezetvédelmi infrastruktúra rekonstrukciója,
- a leállított és leállítandó gyártástechnológiák épületeinek, építményeinek, technológia eszközeinek mentesítése és elbontása a hulladékok ártalmatlanításával,
- a szennyezett területek részletes tényfeltárása és a szennyezett talajok és talajvizek kármentesítése.

A Nitrokémia Zrt. környezeti kármentesítésének I: ütemében – amely 2003. év végéig tartott – felszámolásra került a 22.000 t mennyiségű veszélyes hulladékot tároló átmeneti veszélyes hulladéktároló, a szentgáli hulladékégető égetési salaktárolója (15.000 t), megvalósult a szennyvízcsatorna rendszer és szennyvízkezelési technológia teljes rekonstrukciója, valamint a Nitrokémia Rt. előkészítette a környezeti kármentesítés II. ütemét, amelynek műszaki munkái érdemben 2007. év végéig befejeződtek – a következő feladatok kerültek végrehajtásra:
- A 2000 évben véglegesen leállított higanykatódos technológiával dolgozó „Klóralkáli üzem” teljes felszámolása, az épületek és építmények elbontásával és a cellaterem, só tároló területén a higannyal szennyezett talaj (mintegy 35.000 tonna mennyiségben) talajcserével történő kármentesítése.
- Az ún. Külső égető ipari hulladéklerakó felhagyása, amelynek műszaki kivitelezése során 1.000.000 tonna veszélyes hulladék és veszélyes hulladéknak minősülő szennyezett talaj került a hatályos jogszabályoknak megfelelő „C” kategória előírásainak megfelelő szigetelésű hulladéklerakóba. Az engedélyezett hulladéklerakóban került ártalmatlanításra 23.500 tonna veszélyes anyagokkal szennyezett bontási hulladék és szennyezett talaj, amely a más területeken folyó környezeti kármentesítésből került ki.
- Megtörtént a környezetben élő lakosság által szaghatás miatt rendszeresen kifogásolt tisztítatlan szennyvizek tározóinak felszámolása, a kiülepedett szennyvíziszapok és szennyezett gáttestek - együttesen 391.000 tonna mennyiségű – előkezelése, engedélyezett szigetelt kezelőterületen történő elhelyezése.
- A Nitrokémia Zrt. Balatonfűzfő város közigazgatási területén lévő Központi 1. telephelyén leállított növényvédőszer, intermedier és nitrocellulóz gyártástechnológiák épületei, építményei és tartályparkjai elbontásra kerültek és a bontás során keletkezett hulladék ártalmatlanításra került. A bontási munkákat követően mintegy 37.000 tonna szennyezett talaj és „eltemetett hulladék” is ártalmatlanításra került.
- A szennyezett talajvizű terülteken (volt Papkeszi telephely, Külső égető, Központi 1. telephely, Klóralkáli üzem, Szennyvíztározók térsége) a műszaki beavatkozási tervek szerinti talajvíz kármentesítő rendszerek megépültek és 2–4 éve folyamatosan üzemelnek. A talajvíz állapotának monitorozására területenként 5 – 40 db talajvízfigyelő kút évenkénti 3–4 alkalommal végzett, 15 – 40 szennyező-anyag vizsgálatával folyamatos.

A Nitrokémia Zrt. környezeti kármentesítési munkáit – elsősorban a Nitrokémia 2000 Rt. felszámolása miatt „visszaörökölt területein szükséges környezeti kármentesítés miatt – a következő területeken folytatódtak, illetve folytatódnak:
- A Központi 2. telephelyen a klórlogisztikai terülten további higannyal szennyezett területek és a növényvédőszer és intermedier gyártástechnológiák területein szükséges kármentesítések, amelyeknél jelenleg folyamatban van a részletes tényfeltárást követően engedélyezett műszaki beavatkozási tervek alapján a kármentesítés kivitelezése.
- A Veszprémi Séd-Nádor csatorna 40 – 45 km hosszúságú mederszelvényében előzetes vizsgálatokkal felmért a mederüledékekben felhalmozódott higanyszennyezés miatti kármentesítési munkák előkészítése és 2009-től történő kivitelezése.
- 2008-2013-ig a kiépített talajvíz kármentesítési rendszerek üzemeltetése, a szennyezett területek monitorozása.
A környezeti kármentesítés I. üteme 3,6 MrdFt, a II. üteme 15,4 MrdFt felhasználásával valósult meg. A hátralévő feladat forrásigénye várhatóan meghaladja a 7 MrdFt-ot.

Az eddig elvégzett környezeti kármentesítés lehetővé tette, hogy a
- Központi 2. telephelyen a jelenleg szervezés alatt álló Környezetvédelmi Szolgáltató Ipari Park részeként megépüljön az Északi-balatoni Regionális Hulladékkezelő Rendszer központi telepe,
- Központi 1. telephelyen a régi környezetszennyező vegyiparának helyén kialakult „barnamezős” területen biotechnológiai alapú politejsav – és laktátésztergyártó komplex üzem létesüljön.

Balatonfűzfői Biofinomító Projekt

A XXI. század legnagyobb kihívásai közt tartjuk számon a láthatóan fogyatkozó, és dráguló fosszilis energiahordozók kiváltását, az emberi tevékenység egyre fokozódó, és negatív hatását a bolygónk klimatikus egyensúlyára.
Az egyre növekvő alapanyag-, és energiaárak, valamint a biotechnológiai eljárások rohamos fejődése együttesen azt eredményezi, hogy az un. platform vegyületek biotechnológiai úton történő előállítása ma már eredményesen versenyez a petrolkémiai alapokon nyugvó „hagyományos” technológiákkal.
A platform vegyületek egyik legnagyobb tömegben előállított, sokcélúan felhasználható képviselője a jól ismert tejsav.

A balatonfűzfői biofinomító projektben egy példaértékű biotechnológiai kombinát megvalósítását tervezzük, amelyben búza alapanyagból, környezetbarát, biológiailag lebontható politejsavat, étkezési glutént, tejsavat, valamint etil- és butil-laktát oldószereket állítunk elő. A politejsav alapú csomagoló anyagok alkalmasak a PET, polietilén, és polisztirol alapanyagból készült csomagoló anyagok helyettesítésére, teljes értékű kiváltására.
A politejsav előállítása során felhasznált fosszilis energia legalább 30%-al kevesebb, mint a konkurens műanyagok energiaszükséglete. A vissza nem gyűjtött csomagolóanyag természetes körülmények között is széndioxidra és vízre bomlik.

Az etil- és butil-laktát oldószerek, alkalmasak a mérgező, környezetszennyező halogénezett és aromás szénhidrogénekből gyártott jelenlegi oldószerek kiváltására. A laktát észterek nincs egészségkárosító hatásuk, és a környezetbe jutva biológiailag gyorsan lebomlanak széndioxidra és vízre.
A feldolgozás melléktermékei részben energetikai hasznosításra kerülnek (korpa és a szerves hulladékokból előállított biogáz), részben mint talajjavító komposzt hasznosíthatók (érlelt biogáz iszap).

Az évi 100 000 tonna búza feldolgozására tervezett kombinát első generációs technológiájának felhasználásával, annak továbbfejlesztésével, megkezdjük a termelés bővítésének előkészítését. A megnövelt termelési kapacitásban fokozatosan növekvő szerepet töltenek be az integrált termeltetési rendszerben előállított nem élelmiszeripari növények, mint például a Magyarországon kiemelkedően kedvezően termeszthető cukorcirok.
A technológia energiaigényének csökkentése mellett cél a megújuló energiák minél nagyobb arányú felhasználása, amelyet a jelenlegi, mintegy 40%-os szintről 100%-ra kívánunk növelni.
A „HUNEST BIOREFINERY” Kft., mint projekttársaság elkészítette a tervezett biofinomító részletes megvalósíthatósági tanulmányát. A tervezett, mintegy 40 Mrd forintos beruházás megtérülése 8 éven belül várható, a létrejövő új munkahelyek száma megközelíti az ezer főt. Jelenleg a beruházás előkészítése folyik.