Edutus és WRO ma már egymástól elválaszthatatlan fogalmak
Beszélgetés Árvai-Füleki Judittal, az Edutus vezérigazgatójával

Lassan egy éve, hogy az Edutus Egyetem fenntartó cégének élére új vezérigazgató került. Árvai-Füleki Judit, korábbi PR-marketing igazgató kinevezését egy hosszú felkészülési folyamat előzte meg. Nyolc évnyi marketing és rendezvényszervezés után 2019-ben főszervezője lett az egyetem égisze alatt megrendezett WRO Világdöntőnek, melyre 70 országból 3000 ember érkezett hazánkba. Már ekkor bekapcsolódott a stratégiai feladatokba: költségvetés, elszámolás, támogatási kérelmek. A tavaly áprilisi vezérigazgató-helyettesi megbízatását követően ő állta itthon a sarat, míg az egyetem legfőbb vezetője a 11 országban lévő leányvállalataikat járta, igazgatta. Végül,  2022 augusztusában elfogadta a felkérést és elfoglalta a vezérigazgatói posztot.

- Milyen kihívások, feladatok várták az egyetem fenntartó cégének elsőszámú vezetőjeként?
- A legfőbb kihívást akkor a magánélet és a munka összehangolása jelentette, mert épp a kinevezésem idején volt az esküvőnk. A nászutat negligálták a bokros teendők, hiszen nem csak az új feladataimat kellett átvennem, de ezzel párhuzamosan a sajátjaimat is át kellett szerveznem. De mindezektől eltekintve nem tudok extrém kihívásokról beszámolni, sima volt az átmenet, ami elsősorban annak köszönhető, hogy ekkorra már szinte minden projektben részt vettem. Ami kicsit nehezítette a helyzetet, hogy éppen ekkor rendeztük meg a covid után az első barátságos meghívásos, nemzetközi LEGO-robot versenyt Balatonfüreden. Rengeteg teendő volt.
- Ami számomra újdonságot hozott, az a munkáltatói felelősség. A csapatépítés, a kollégákkal való kapcsolattartás, a munkahelyek megőrzése, a jó hangulat, a megfelelő munkakörülmények biztosítása. A munkavállalóink jó része - oktatók, óraadók és a backoffice-ban dolgozók -, körülbelül 70%-a már több, mint tíz éve itt dolgozik, és a cél az, hogy ha lehet, innen is menjenek nyugdíjba. Mindent megteszünk azért, hogy meg tudjuk tartani őket, hogy jól érezzék nálunk magukat.
- A jelenlegi munkaerőpiaci helyzet ellenére, szerencsére a bővítéssel sincs gondunk, megtaláljuk a megfelelő kollégákat. A szervezetfejlesztés folyamatban van, szeretnénk létrehozni egy dinamikus, stabil munkahelyi környezetet.
- A különböző telephelyekkel való kapcsolattartásban is van némi kihívás. A bázisom Budapesten van, de tervei között szerepel, hogy rendszeresen - kéthetente - meglátogatom a Tatabányai Campusunkat is, amit egyelőre átlagosan havi egyszer sikerül összehoznom. Persze ma már nem idegen senkitől az online meeting sem, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát. Ettől függetlenül fontosnak tartom a vezető személyes jelenlétét, a közvetlen találkozást a kollégákkal.

- Milyen területek munkáját kell összehangolnia?
- Hozzám tartoznak a pályázatok, támogatási források, stratégiai döntések, természetesen szorosan együttműködve rektor asszonnyal és gazdasági igazgató asszonnyal. Ugyanakkor még a rendezvényszervezésben is benne vagyok, átadtam a stafétabotot, de még figyelemmel kísérem az eseményeket. A külső kapcsolataink ápolásának egy része is a feladataim közé tartozik, több egyetemmel, vállalatokkal van partneri viszonyunk, és emellett gyakran dolgozunk konzorciumi keretek között is egy-egy pályázat kapcsán. Most két ilyen is folyamatban van. Nyilván a kollégák munkájának támogatása is a fontos teendőim között szerepel, az egyetemi órákkal kapcsolatos kérdésekben nem, de minden másban én vagyok az illetékes.

- A határon túli kapcsolatokért is ön lett a felelős?
- A vezérigazgatói munkakörből kivettük a határon túli leányvállalatainkkal kapcsolatos WRO-s feladatokat. Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Grúzia - 11 ország - között járva képtelenség helyben is ellátni a munkát, éppen ezért ez, az egyébként nagyon fontos terület egy önálló vezetőt kapott. A WRO-bázisainkra építve, szeretnénk kiépíteni egy hálózatot. A World Robot Olympiad amellett, hogy a jó hírünket messzire viszi, elősegíti az egyetemi együttműködéseinket is, azt, hogy ezekből az országokból hallgatókat tudjunk fogadni. A kollégáim éppen most vannak Grúziában, ahol az ottani nemzeti versenyt szervezik. Természetesen valamennyi helyen vannak már partnerkapcsolataink, együttműködéseink - főleg szervezetekkel, intézményekkel, de cégekkel is -, és persze helyi munkavállalókat is foglalkoztatunk.
- A WRO és az Edutus az én szótáramban már egy fogalomnak számít, egymás szinonimái, hiszen, ha nincs az Edutus, akkor nem lenne WRO sem Magyarországon. Most kicsit nehéz a covid után visszatérni, egy-két év kihagyás nagy veszteségeket tud okozni ezen a területen. A fiatalok gyorsan kamaszodnak, új elfoglaltságok után néznek, van, aki a covid alatt sakkozni kezdett, van, aki focizni, kicsit szétszéledtek a hajdani csapatok, de már érezhetően újra fellendülőben van a LEGO-robot világ.
- A határon túli munka kapcsán nem feledkezhetünk el székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatunkról sem. Rendkívül büszkék vagyunk az ott folyó munkára. Éppen a napokban ünnepelték alapításuk 25. évfordulóját. Az ünnepségen rektor asszony, gazdasági igazgató asszony és természetesen jómagam is részt vettem.

- Más a világ a vezérigazgatói székből nézve? Változik a szemlélet elsőszámú vezetőként?
- Ez elviekben elkerülhetetlen, de én úgy érzem, bennem mindig is megvolt az a bizonyos tulajdonosi szemlélet. Mindig a sajátomnak éreztem az Edutust, és eképpen is álltam a feladataimhoz. Ez nem változott most sem. Igyekszem ott segíteni, ahol éppen kell, vagy ahol tudok.
- Nyilván a legfelső vezetőnek bizonyos szintig ki kell tudni szállnia a napi operatív munkából, ugyanakkor törekednie kell arra is, hogy csapattag maradjon. A kollégák visszajelzéseiből azt a következtetést vontam le, hogy jó úton haladunk ezen a téren. Úgy érzem, ott is sikereket értem el, ahol korábban a szervezeti felállásból adódóan nem is lehettem csapattag. Elfogadtak, és hatékonyan tudunk együtt dolgozni.

- Milyen célokat tűztek maguk elé a vezetőváltást követően?
- Maga a váltás nem hozott új célokat, maximum annyiban, hogy még határozottabb lépésekkel haladjunk a már kitűzöttek felé. Maguk a projektek meghatározzák az alapokat. Fontosnak tartom, hogy minden körülmények között megtartsuk a rugalmasságunkat, hogy akár az egyik napról a másikra képesek legyünk váltani, alkalmazkodni az igényekhez, az elvárásokhoz, a trendekhez. Jó példa erre az energiamenedzsment képzésünk, mely az energiaválságra reagál, vagy hasonló módon a hulladékgazdálkodási képzésünk, mely a cégek igényeihez igazodik.
- A fő cél természetesen az, hogy minél több hallgatónk legyen, és hogy Komárom-Esztergom vármegye egyetemeként szerepet vállaljunk a gazdaság fellendítésében.
- Mindezek mellett a sikeres pályázatok markáns célkitűzésként jelennek meg a célrendszerünkben, hiszen magán oktatási intézményként a bevételi forrásaink jelentős része ezekből származik. Ezek nélkül elképzelhetetlen lenne a működésünk. Éppen emiatt mindent megteszünk a közvetlen európai uniós, vagy az unióból Magyarországra érkező források, illetve a kifejezetten magyar pályázatok elnyeréséért.
- Ugyanilyen fontos számunkra a kapcsolati rendszereink erősítése, fejlesztése is, vállalati, intézményi és egyetemi szinten egyaránt. Nem versenyezni kívánunk a többi egyetemmel, hanem inkább együttműködni szeretnénk. Jó célokat kitűzni és megvalósítani. Ez most is működik, de a cél, hogy maximalizáljuk az ebben rejlő lehetőségeket. Fontosnak tartom azt is, hogy ne csak papíron létezzenek ezek az együttműködések, hanem élettel teliek legyenek. Többek között ezért is jók a konzorciumi pályázatok, mert ott eleve együttműködésre vagyunk ítélve.

- Mit sikerült már a kitűzött célokból megvalósítani az elmúlt közel egy esztendő alatt?
- Több sikeres pályázattal is büszkélkedhetünk, melyek már a megvalósítási szakaszban járnak, mégis a legnagyobb örömöt az jelenti számunkra, hogy jelentősen megnőtt a nappali tagozatra jelentkező hallgatóink száma, amit az őszi pótfelvételi reményeink szerint még tovább növel majd. Ebben nem csak a saját erőfeszítéseink köszönnek vissza, hanem az új felvételi rendszer előnyei is.
- Nem sok olyan intézmény gondolkodik úgy a felvételi ponthatárokról, mint az Edutus. Ahogy azt az indulás éveiben is tettük, most is elengedtük ezt a fajta mércét. Nálunk nincs felvételi ponthatár. Úgy gondoljuk, nem a bejutást kell megnehezíteni, hanem a bennmaradás feltételeit kell megfelelő szinten megszabni. Meg kell adni az esélyt mindenkinek arra, hogy a felsőoktatási rendszerben képezhesse magát. Aki idevaló, az meg fogja ugrani a lécet. Mi a felkészülésükben tudjuk őket segíteni, különféle előkészítőkkel, illetve felzárkóztatási programokkal.
- A Tatabányai Szakképzési Centrummal a technikusi képzésben való okleveles technikusi partnerségünk is erről szól. A középiskolai évek egyrészt lehetővé teszik, hogy a diákok ténylegesen is belekóstoljanak abba a szakmába, amit tanulnak, és egyfajta felkészítést is kapjanak ahhoz, hogy a szakirányú felsőoktatásban helytálljanak. Az itt tanuló hallgatóknak átlagosan 30 kreditpontot beszámítunk az adott képzéseinknél.

- Női vezetőként hogyan látja a család és a karrier összeegyeztethetőségét?
- Úgy gondolom, ma már a kettő nem zárja ki egymást. Ha nem így látnám, el sem vállaltam volna ezt a feladatot, hiszen fiatal házasként családalapítás előtt állok. A home office, az online megoldások, a rugalmas hozzáállás ma már lehetővé teszi, hogy megteremtsük a család és a munkahely összhangját. Legalábbis én erre készülök, és nagyon remélem, hogy sikerül is ezt az elképzelésemet megvalósítani, mert azon szerencsések közé tartozom, akik szeretik a munkájukat. Nekem ez a hobbim is, örömömet lelem abban, amit csinálok, nem teherként élem meg.

Cseh Teréz