Tóth Ferenc: A dunaalmási iskolák története

Szerény kiállítású, de fontos és értékes munkát jelentetett meg a Dunaalmás Barátainak Köre 2005-ben. A helyi felekezeti-, nép- és állami oktatás történetéről készült összeállítás jelentőségét aligha lehet túlhangsúlyozni napjainkban, mikor a megszűnő vagy összevonásra kerülő falusi kis iskolákról ismét egyre többet hallani, olvasni. Iskola és falu, nevelés és szülőföld kapcsolata, kölcsönhatása megyénkben is számos oktatástörténeti-falutörténeti mű megírását indukálta. Falusi iskolákról helyi krónikák íródtak évfordulók jegyében (Környe 1998, Pilismarót 1996, Kocs 2001, Tarján 2003), önálló műként vagy a falutörténet egy fejezeteként (Tardos 2005), de született ilyen tárgyú szakdolgozat is (Bajna 1999). Megjelentek tanácskozások kinyomtatott köteteinek résztanulmányaként (Dad 1995), tudományos folyóiratban (Csep, Csép 1994). Formai és tartalmi változatosságuk ellenére közös bennük a felismerés: a helyi je-lenségek, folyamatok ta-nulmányozásában kiemelt szerepe, jelentősége van az iskola múltjának, az intézmény történetének.
E sorba illeszkedik Tóth Ferenc (1931), ősi dunaalmási református csa-ládból származó nyugdíjas mérnök, helytörténész műve is. A szerző több mint tíz éve tevékenyen kutatja szülőfaluja múltját. Nemcsak Dunaalmással kapcsolatosan folytat széleskörű forráskutatást. 1994-ben jelentette meg helytörténeti kötetét Szülőfalunk Almás, Révalmás, Dunaalmás címmel. 2004-ben Visszatekintő címmel faluja múltjának legjelentősebb emlékeiből válogatott forrásgyűjteményt tett közzé. Közben foglalkozott Ekel, Marcellháza, Path, Virt és Neszmély község helytörténetével is. Munkásságáért 2005-ben A falvak Kultúrájáért Alapítványtól megkapta A Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet.
Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk a szerző indíttatását, elkötelezettségét. “Egyedül tanítómnak és egykori iskolámnak maradtam adósa.” – említette egy személyes találkozásunkkor. Nos, ezt is sikerült lerónia a falusi iskola egykori ösztöndíjasának. Lokálpatriotizmusra nevelő, értékőrző munkásságának fontos állomása a Dunaalmási iskolák története. Dokumentumok segítségével mutatja be az egy tantermes, osztatlan elemi iskoláknak a helyi egyházközségekhez kötődő történetét. A szerző életpályáját alakító szerepén, személyes példáján túl a tanárok és diákok bemutatásával erősíti a faluhoz való kötődést. Az írott szövegen túl valószínűsíthetően a régi tablóképeknek lesz a legnagyobb sikerük e gazdagon illusztrált összeállításból. (1894-ből való a legelső osztálykép.). Egyúttal segíti a Dunaalmás Barátainak Köre azon munkálkodását is, amelynek keretében meghívják a faluból indult és jelentős pályát befutott személyiségeket, “öregdiákokat”. A szerző egykori tanáráról, Pap Kovács Emilről, aki mögött 47 éves pedagógiai munka áll, a következő, mindent kifejező so-rokkal emlékezik meg. “Pedagógusnapokon és a névnapján mindig virágba borul a lakás. Egyik ta-nítványa – Tóth Ferenc vegyészmérnök Almásfüzitőről – szintén minden évben felkeresi, köszönti. Ez az érzés erősíti benne a felismerést: megérte, érdemes volt fáradoznia. Akiket tanított nem feledik el…”
(Tóth Ferenc: Dunaalmási iskolák története. - Dunaalmás: Dunaalmás Barátainak Köre, 2005. 87 l.)

Dr. Horváth Géza