Parázs Varázs Dunaújvárosban

Az időjárás megkönyörült, csak a hőguta miatt kellett aggódni, viszont újra remek volt a hangulat – két és fél nap krónikája, evés, ivás, vigalom, tömött kisvonatok, meg Csulánó, a szőke cigánykirályfi.

Mindig ugyanúgy?
Az évek során két és fél napon át tartó, irtóztató töménységű programsorozattá combosodott az önkormányzat ifjúsági és sportirodájának megmozdulása: a nem éppen fantáziadús Családi Hétvége nevű programban a nagyon is fantáziadús Parázs Varázs meg a gyereknap kapott helyet – egy korrekt felvezetéssel. Lássuk.

Sütöttek még
A koncertprogram első feléről péntek este igazoltan vagyok távol – a Móricz-gála familiáris elköteleződése után belehallgatok Dagi és Vain pazar gitármuzsikájába a Művész Presszó sorozatában a Petőfi liget teraszán –, már javában tart a Duna-parton Demjén Rózsi és barátai koncertje, mire leérek. A mester korát meghazudtoló lendülettel veti magát az eseményekbe, felcsendülnek kamasz-, aztán gyermekkorunk lexebb dalai, húsz-huszonöt évet repülünk vissza az időben – a közönség nagykanállal kajolja az ősi dalokat, ezt is kár volna tagadni.
A remek nyitány után parádés folytatás: a Parázs Varázs az elmúlt években a város meghatározó közösségi eseményévé vált, most, ha jól vettük észre, háttérbe húzódott a programban a versenyszellem, helyette a "gyerünk, srácok/lányok, legyünk együtt, süssünk és együnk valamit, igyunk hozzá jó sokat" érzület dominálta a hangulatot (a szervezők teríték- és pálinkaversenyt hirdettek). Korrekt baráti társaságok és haveri körök, családok és munkahelyi közösségek ütöttek tanyát a parton, hogy szombaton kora délutántól pár perc alatt tömény füst-, kicsivel később még töményebb illatfelhőbe burkoljanak minden vendéget.
 
Bőven akad sütnivalója
Persze mindenki kitett magáért, "Béláim" most is valóságos látványorgiát varázsoltak maguk köré – a kiállítás fő eleme a gömbszörpös üvegek kollekciója volt –, a tűzoltók nevükhöz méltó alkalmatosságokkal és szerelvényben varázsoltak parázson, a hangulat hőfoka egy-egy sütőalkalmatosságéval vetekedett, ráadásul idén érzékelhetően barátságos együttlétre helyezték a hangsúlyt a csapatok és a szervezők egyaránt. Tény, ami való: a jóféleségek (étel-) és jófajtaságok (ital-) kínálata volt a meghatározó elem, na meg a hangulat, amit csak fokozott a Határőrség rezeseinek egészen kitűnő koncertje.

Gyereknap: ugráló vár
Egy rakat új elemmel, de a megszokott helyszínen várták a városi gyereknapra a famíliákat a Duna-parton. Ezúttal két városnéző "kisvonat" szállította a családokat – kitűnő választás, hogy egészen a Duna-partig –, a program a szokásos "egy perc sem telhet eseménymentesen" elv szerint alakult, aki nem a kis- vagy a nagyszínpad történéseit követte éles szemmel, az választhatta a játszóházat, az Elvarázsoló Liget kínálatát, íjászkodhatott, még falra is mászhatott, ha úgy hozta úri kedve.

Beleélés, távolságtartás
A játék terepének túlfelén ezer csodával kápráztató fizetős vurstli gondoskodott arról, hogy az anyukák és apukák pénztárcája ne ússza meg sértetlenül a kalandot. A színpadi történések, bemutatók között is volt minden műfaj – a kisebbik gyerekemet például késő délután Csulánó, a cigány királyfi varázslatos története hozta lázba, a gyermeki képzelet még azt az apró fillentést is megbocsátóan hidalta át, hogy a címszereplőt szőke, göndör fürtű mímes alakította (nagy átéléssel). Azt meg már csak halkan teszem hozzá, hogy amikor három nap lényegében folyamatos küzdelmei után felvonszoltam magam a lépcsőn, öt méterrel végig előttem trappolt, és amint hazaértünk, azonnal hívott floorballozni a szentem.

Ny. Öcaline
(Dunaújváros Online Hírek)