Boldizsár Zsolt, festőművész

A nevem Boldizsár Zsolt. 1961-ben születtem. Gyermek és ifjúkori éveimet a Somló hegy észak-nyugati lábánál, Somlószőlősön töltöttem. Bár kicsi gyermekkorom óta a képzőművészeti pályára készültem, különböző okok miatt sajnos nem volt lehetőségem ez irányú tanulmányokat folytatni. Szakmunkásképzőt végeztem mint húsfeldolgozó, majd élelmiszeripari szakközépiskolában érettségiztem. Huszonegy évig a devecseri húsüzemben dolgoztam, az utolsó években mint üzemvezető helyettes. Egy átrajzolt, átfestett ifjúkor után hat éve hagytam ott munkahelyemet, azóta a családom mellett csak a festészet tölti ki minden időmet.  Festészetet nem tanulhattam, ezért arra ítéltettem, hogy egész életemben tanuljak. Autodidakta módon, a régi nagymesterek útmutatása alapján igyekszem képezni magamat, meghallgatva és megfogatva képzőművészek kritikáit, tanácsait. Hét éve a Somló fővárosában, Devecserben élek feleségemmel és három gyermekünkkel. Bár festek portrét, csendéletet, aktot, de képeim legjelentősebb része tájkép. Olaj technikával vászonra és farostra festek. Magánéletemben harmóniára törekszem, remélem képeim is e harmóniát sugározzák. Kiállításaim elsősorban szűkebb hazám városaiban, Devecserben, Ajkán, Pápán voltak több alkalommal, de bemutattam képeimet szülőfalumban, Somlószőlősön és több Somló környéki faluban is. Legtávolabb, 1999-ben, a Szigetszentmiklósi Városi Galéria adott otthont a képeimnek. Témáimban feltűnik a történelmi Magyarország számos tája, a nyugati határon lévő Őrvidéktől, bezárólag a keleti végekig, a Gyimesi-szorosig. Festek a Bakonyban, a Szigetközben, a Tisza, a Duna és a Balaton partján. Szeretem a fényeket, a vízpartokat, a vizek csillogását. Távoli tájakat bebarangolok, de legtöbb képem tárgya az a hely, ahova bármilyen messze megyek, mindig visszatérek és amely táj úgy érzem mindig visszavár, ez pedig a Somló. Szerintem ezer nap, ezer más arcát mutatja nekem. Szeretnék addig élni, amíg meg nem unom festeni a Pannon táj e gyöngyszemét. Mint autodidakta festőnek nagy tisztesség a körülöttem lévő emberek, devecseriek, somló-környékiek érdeklődése a munkáim iránt. Boldog vagyok, hogy festhetek és boldog vagyok, hogy az emberek megnézik képeimet. Az utóbbi időben a médiák, köztük a Magyar Televízió, a Klub Rádió és a Kossuth Rádió is figyelmet szentelt nekem. A helyi lapok rendszeresen tudósítanak a kiállításaimról. A Devecseri Kastélykönyvtár, ahol tavaly sikeres kiállításom volt, megtisztelt azzal a lehetőséggel, hogy minden év novemberében az új képanyagomat egy kiállítás keretében bemutatja. Nagy terveim nincsenek, csak élvezni szeretném minden pillanatát annak, amikor ecsetet vehetek a kezembe. Menni szeretnék kis hitvallásom után, miszerint:

„Számomra festeni annyi, mint törekedni a harmóniára, a lelki békére és ezt továbbadni az alkotás által.
Rácsodálkozni a Nap sugarára, menni a Fény után. A Fény, ami a természetnek élet, a léleknek remény, ami megfoghatatlan.
Ez a megfoghatatlan teszi számomra széppé és végtelenné az alkotás folyamatát, hisz a boldogság kék madarát sem kézben tartani, hanem nap mint nap újra keresni jó.”