„Jöjj tisztességgel, fogadlak barátsággal!
Istvándy-pincészet

Rövidke badacsonyi bortúránkat a város közigazgatási határán túl lévő, már Káptalantótihoz tartozó Hegymőg - dűlőben fejeztük be. A Tóti-hegy oldalában lévő pince udvarán kedves, fából készült szaletlik alatt éppen egy német csoport iszogatott, majd a tulajdonos leánya, Csilla vezetésével megtekintették az őshonos magyar állatfajtákat, a szürke marhákat, a parlagi kecskéket és a racka juhokat. Istvándy Ferenc érkezéséig a pincészet elegáns leporellóját lapozgattuk, és letekintve a csodálatos panorámára, igazat adtunk az egyik idézetnek: „Jöttek a kelták. Meglátták a helyet, és elámultak a szépségén… S látták azt is, hogy a tökéletességhez mi hiányzik. Szőlőt telepítettek.”

- Több generáció óta foglalkozik családunk szőlőtermesztéssel, borászkodással – kezdi a bemutatkozást Istvándy Ferenc -. Ez a hely a Tóti-hegy oldalában édesanyáméké, a Csík családé volt, míg apám családja Szentbékkállán gazdálkodott 6-8 holdon. 1950 óta számítjuk a családi borászkodás elindulását. Apám Káptalantótiban volt borász, majd az 1974-ben, Nemesgulácson, kilenc község termőterületeinek összevonásával létrejött hatalmas szövetkezetben dolgozott, hasonló munkakörben. Jómagam is itt kezdtem a pályát növénytermesztési ágazatvezetőként.

A szövetkezeti időszakban óriási földterületet műveltek, és családonként 800 négyszögöl maradhatott háztájiként. Ez a kis terület ugyanakkor elég volt ahhoz, hogy mindenki termelhessen egy kevés bort, majd azt értékesítve némi plusz bevételhez jusson, amire szükség is volt az átlagnál valamivel jobb életminőséghez. Persze senki sem gazdagodott meg ebből, de lassanként tudtak építkezni, kocsit vásárolni.

- A rendszerváltozáskor szerettük volna, ha a szőlőterületek egyben maradnak, de a kárpótláskor ezt nem sikerült megvalósítani. Ezért a kisebb saját területeken, és az édesapám kárpótlási jegyei segítségével megszerzett földeken (összesen 12 hektár)1993-ban kezdhettünk el gazdálkodni. Ma negyven hektáron termesztünk szőlőt, részben a Csobánc déli lejtőin, részben pedig itt, a Tóti-hegyen. Induláskor tízen voltunk, ma pedig 22 fővel dolgozunk. A családi kft-t húgom férjével alapítottuk. Mára lassan a fiatalok veszik át a stafétabotot  Az unokaöcsém kertészmérnök, lányom Csilla vendéglátós, szállodaipari főiskolát végzett, fiam Gergely pedig agrármérnök, növényorvos, tehát az utánpótlás adott, hála Istennek valamennyien éreznek kedvet ehhez a munkához.

Az Istvándy pincészetben a hagyományos badacsonyi szőlőfajtákat termesztik. Legnagyobb területen Szürkebarát és Olaszrizling érik, és van három hektárnyi Kéknyelűjük is (az egész Badacsonyi hegyen mindössze 27 hektárnyi van ebből a méltatlanul elfeledett, őshonos fajtából). Kiegészítésként Savuignon Blanc, Chardonnay, Hárslevelű, sárga és ottonel Muskotály is terem, és mióta 2000-ben engedélyezték a vörös fajtákat, Cabernet Sauvignon is található.

- Évjárattól függően 10-15 ezer üveggel palackozunk, a többit eladjuk. Hogy megéri-e csinálni? Tudomásul kell sajnos vennünk, hogy 1999 óta értéken alul veszik át a termelőktől a szőlőt. Ez azért is gond, mert a termés 80-85%-át ilyen módon értékesítik az emberek. Ha valaki ezt főállásban végzi, és minden önköltséget pontosan felszámol, netán beruházásokba kezd, akkor ráfizetéses a vállalkozás. Mára sajnos elszakadt a szőlő a bortól, nincs nemzeti összefogás, hogy a szőlő legyen védett! Ugyanakkor a piac sem élvez védelmet, a szőlőfelvásárlók diktálják az árakat, és nekik annál jobban megéri, minél olcsóbban jutnak hozzá. Sajnos ma már nincsenek klasszikus borkereskedők, akik magukat a kész borokat vették meg, jelezve, hogy melyik évben, hány hordóval, és miből szeretnének vásárolni.
- A kicsik nehezen állják a versenyt – kapcsolódott beszélgetésünkbe Gergely -, a piacot ugyanis elárasztotta a szemét, ki tudja honnan származó lőrék töltik meg többségében az áruházak polcait. Védeni kéne a borpiacot, sürgős intézkedésekre lenne szükség legfelsőbb szinten, hiszen a már tíz éve létező hegyközségünk nem tudja megoldani a problémát.

A németek időközben elmentek, így az eddig kiszolgálással, idegenvezetéssel elfoglalt Csilla is közénk telepedett. A biztonság kedvéért hoz néhány palackot és poharat, így újra ragyogó ízeket, zamatokat kóstolhattunk. Lássuk hát, hogy a vendéglátó család tagjai mit iszogatnak szívesen!

- Mindig megkóstolom – kezdte Ferenc - a 26 fokkal szüretelt hárslevelűt, hiszen ez valami igazán különleges, de alapvetően rizling párti vagyok.
- Jómagam – folytatta Csilla – a 2006-os, barrikolt kéknyelűbe vagyok szerelmes, ez a bor júniusban maga volt a csoda, majd meglátjuk, hova fejlődik!
- Én a tavalyi, késői szüretelésű kéknyelűre szavazok – tette hozzá Gergely -. Ez a szőlő négyszer kapott jeget, ilyesmivel még nem találkoztam, ez egy mese. Fantasztikus desszertbor készült belőle. Másik kedvencem a 2006-os Hárslevelű sárga muskotály. A százliternyi aszúnkat is szívesen kóstolgatom – ez szigorúan házi fogyasztásra vár a pincében! Olaszrizling, hárslevelű és rizlingszőlőből készült, és ez utóbbitól valami fantasztikusan selymes, gömbölyű lett.

A gazduram búcsút vett tőlünk, elszólította a szüret, így Gergellyel fejeztük be a beszélgetést. Csinos füzetecskét nyomott a kezünkbe, a Kéknyelű Virágzás Ünnepe programját.

- Vagyunk néhányan fiatalok itt a badacsonyi borvidéken, akik új távlatot szeretnénk nyitni a bortermelők számára. Új alapokra kell helyezni a munkát, a kicsi és nagyobb pincészeteknek össze kell fogniuk a Badacsonyért! Ebben az együttműködésben mindenkinek meg kell találni a helyét, hiszen Badacsony szinten kell gondolkodni. Alulról építkezve, közös dimenzióban, együtt tudjuk csak megmenteni, népszerűsíteni értékeinket. Ezért a különböző pincészetekből öten – Laposa Bence, Part Imre, dr. Sipos Balázs, Szalai Attila és jómagam – megalakítottuk a Kéknyelű Kft-t, és életre hívtuk, Pünkösdre időzítve a Kéknyelű Virágázás Ünnepe rendezvénysorozatot. Nem konkurenciát akarunk állítani a hagyományos badacsonyi rendezvényeknek, hanem egy családbarát, kulturált, nívós programmal kiegészíteni azokat. A népi gasztronómia, az őshonos állatbemutató, a színvonalas kézműves bemutató és vásár mellett olyan fellépőket sikerült megnyerni, mint a Vivát Bacchus énekegyüttes, Dévai Nagy Kamilla, Hevesi Tamás, a Ghymes, vagy a Muzsikás együttes. Idén már harmadszor került sor a fesztiválra, amelyhez komoly támogatókat, médiapartnereket is sikerült megnyerni. Reméljük, hogy jövőre – az eddigiekhez hasonlóan – ismét színvonalas programot szervezhetünk, hogy méltóképpen tiszteleghessünk újra felvirágzó, páratlan hungaricumunk, a Kéknyelű előtt!

Nehezen búcsúztunk el kedves vendéglátóinktól, és kocsiba ülve – persze szegény sofőrünk kimaradt a kóstolásból, ám számára a csomagtartóban lapultak az ajándék palackok – megállapítottuk, hogy mily jó dolog újságírónak lenni, hiszen mennyi széppel és jóval hoz össze bennünket a sors. Az elköszönés előtt megállapodtunk Istvándy Gergellyel, hogy jövőre lapunk és portálunk is beszáll a Kéknyelű Virágzás Ünnepe médiatámogatóinak sorába, remélve, hogy mi is hozzá tudunk tenni valamit ehhez a szép kezdeményezéshez.
Viszlát tehát jövőre, újra Badacsonyban!

Vk.

Istvándy Pincészet
8283 Káptalantóti, Hegymőg-dűlő
Postacím: Káptalantóti, Rózsadomb 121.
Tel. és Fax: 87/471-400
Mobil: 70/230-4713
Web: www.istvandy-pinceszet.hu
E-mail: info@istvandy-pinceszet.hu