szlovák
HÍRPORTÁL TURISZTIKAI PORTÁL Cégjegyzék Regio Regia Üzleti Magazin Webstúdió Webáruház
-=- Szeretné itt látni a saját ajánlatát is? Vegye fel velünk a kapcsolatot! -=- Regio Regia - A Közép-dunántúli Régió vállalkozóinak üzleti magazinja Telefon: 34/310-971
   Kapcsolat

REGIO REGIA
a Közép-dunántúli Régió Értékteremtőinek Magazinja

Kiadó:
Regio Regia Nonprofit Kft.

ISSN-szám:
online: 1787-3010
nyomtatott: 1785-7074

Szerkesztőség:
2800 Tatabánya, Táncsics M. út 51.

Telefon:
34/310-971

E-mail:
info@regioregia.hu

 

KEM-BRIDGE WEBSTÚDIÓ

KEM-Bridge Net

Iroda:

2800 Tatabánya, Táncsics u. 51.

Telefon:
34/310-971

E-mail:
info@kembridge.hu

 

   MTI

   Tatabánya Kártya

Regio Regia HírportálRegio Regia HírportálRegio Regia HírportálRegio Regia Hírportál


Kasza László és a veszprémi állatkert mítosza

Kasza László és a veszprémi állatkert mítosza

Aki az állatot szereti, rossz ember nem lehet. Talán ezzel a kifacsart közmondással jellemezni lehet Kasza László, ahogy mindenki szólította, Laci bácsi hozzáállását – az emberekhez. Laci bácsi húsz évig volt a veszprémi állatkert igazgatója, s amellett, hogy munkája nyomán a vadaspark mítosza megszületett, mindenki Laci bácsija emberként is példaképpé vált.

Az átadásról így ír a Középdunántúli Napló, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja:
Megnyílt a veszprémi állatkert

A Kittenberger Kálmán Növény – és Vadaspark teljes pompájával várja a megnyitó ünnepséget. A gyönyörű völgy kétoldalán díszőrséget állnak a fenyőfák. Az állatkert bejáratát képező erdélyi faragású kapufán két kecses szarvas köszönti a látogatókat. A kopjafán még rajt a lepel, apró úttörők állják türelmesen félkaréjba. Frissítő- és cukorkaárusok állják el az utat. A hegyoldal, ez a természetes tribün tele van nézőkkel. A vörös kavics szinte izzik az augusztusi hőségben. A székek már-már megteltek, a pártszervezet, KISZ, tanács képviselőivel. Itt vannak a szovjet városparancsnokság küldöttei is. Begördülnek az autók, megérkeznek a budapesti vendégek, a kormány küldöttei, az ifjúsági szervezetek képviselői, Kittenberger Kálmán özvegye és a Budapesti Állatkert igazgatója. A Himnusz hangjaira vigyázba merevedik a munkásőrség, a zászlók megremegnek, Kasza elvtárs, a Járási Úttörő Szövetség titkára megnyitja az ünnepséget, és átadja helyét Tóth Ferencnek, a városi KISZ szervezet titkárának. Tóth elvtárs köszönti a vendégeket, köszönetet mond annak a mintegy négyezer veszprémi dolgozónak, akiknek munkája nyomán létrejöhetett a vadaskert. Külön kiemeli a Veszprémi Köztisztasági Vállalatot, Sneider Jenő, Keresztes György elvtársakat, Nagy Vince bácsit és a Jutasi, valamint a Szabadi szovjet harcosokat. Nádor György elvtárs, a Magyar Úttörők Szövetsége elnökségének képviseletében köszönti a szülőket, gyermekeket. Balassa Gyula miniszterhelyettes elvtárs szólal fel, majd dr. Anghi Csaba, a Budapesti Állatkert igazgatója elismerését fejezi ki azért a magas kulturális színvonalért, mellyel az állatkert megkezdte hivatását. A világon négyszáz állatkert van, Magyarországon a budapesti után ez az egyetlen, mely méltó erre a névre. Dr. Boros István a Természettudományi Múzeum főigazgatója megemlékezik az Afrika-kutató Kittenberger Kálmánról, a vadaskert névadójáról. Méltatja az állatvilág kutatása során elért eredményeit, kitartó munkáját. Balassa Gyula miniszterhelyettes elvtárs elvágja az állatkert bejáratát elzáró szalagot, és átadja azt rendeltetésének. A kapu kitárul, a közönség kicsit kíváncsian, kicsit meghatottan elindul a nyírfakorláttal szegélyezett utakon. A mókusok, rókák, őzikék, a lihegő kismackó, a sok-sok madár és állat érdeklődve nézeget vissza. Ismerkednek, és hálásan köszöntik a nekik otthont nyújtó veszprémieket.
XIV. évfolyam-181. Szombat, 1958. augusztus 02.

Volt egyszer egy csimpánz
Böbe előélete…
„1963 márciusától tartózkodtam Guineában, ahol egy kis afrikai városka részére vízművet építettünk. Március végén kollégáimmal együtt nagy vadászatra kaptunk meghívást. Én is kaptam puskát, de mert nagyon szeretem az állatokat, inkább a fényképezőgépem vittem magammal. Már bent jártunk az erdőben, amikor egy hatalmas nőstény csimpánz bukkant fel, nyakán kapaszkodó kicsinyével. Kétségbeesve próbált menekülni, de az egyik vadász golyója leterítette. Kicsinye sikoltozva rázta anyját, költögette, szeméből könnyek peregtek. Nagyon megható volt a kis majom kétségbeesése, szóltam hát a fővadásznak: adják nekem a kis majmot, haza akarom vinni. Természetesen odaadták. Amikor közelebb mentem, riadtan nézett rám könnyes szemeivel, de nem szaladt el, hanem odabújt anyja mellére. Elkezdtem simogatni, beszéltem hozzá, de legalább húsz percig tartott, míg le tudtam venni halott anyjáról. A társaság tovább ment, én a nyakamba kapaszkodó kis majmot azonnal elneveztem Böbének. Ha letettem és elszaladtam tőle, kétségbeesve rohant utánam, és amikor utolért, sikítozva kapaszkodott a lábamba. A vadászatról hazatérve egy kamrába zártam, de Böbe nagyon éles eszű, tanulékony kis majomnak bizonyult. Rövidesen kiengedtem, de nem ment el, pedig ott volt az erdő, Ő azonban csak mellettem érezte biztonságban magát. Ha otthon voltam, megengedtem neki, hogy bent maradjon, amíg írok. Mindent megfigyelt, felült az asztalra, a tollal telefirkálta a naplót, utána kitépkedte a lapokat. Ezt is tőlem látta, ugyanis még nem tudtam tökéletesen franciául, a piszkozatot ki szoktam tépni, és papírkosár hiányában a sarokba dobtam. Böbe megtanult üvegből inni, amikor pedig borotválkozás után a sarokba mentem mosakodni, máris ott ült az ablakban, tükörrel a kezében. Kente magát borotvahabbal, közben bele-beleharapott, a felét meg is ette”
Rózsavölgyi Imre visszaemlékezése (1981)

Ahogy Laci bácsi írt az állatokról…
Szarvaskaland
Úgy augusztus végén, szeptember elején történt, hogy egy kóbor kutya, egy este hogy, hogy nem, de behatolt az állatkertbe. Végiglopakodott a sétányokon, és könnyű zsákmányt sejtve, felmászott a szarvasok kerítésére és egy nagy ugrással bent termett a kifutóban. Itt nagy ugatással vetette magát a fiatal szarvasokra, akik rémületükben futni kezdtek. Jó futó a szarvas, de jó futó a kiéhezett, zsákmányra éhes farkaskutya is. Már-már úgy látszott, hogy sikerült elkapni az egyik fiatal szarvastehenet, mikor nagy dübörögve kitört a bokrokból Bandi, az öreg szarvasbika. A kutya észrevéve a fejét lehajtva, fújtatva közeledő Bandit, abbahagyta a fiatal tehén üldözését, és a bikának akart rontani. Bandi, az Eger környéki erdők tapasztalt és sok hasonló kalandjában részt vett bikája nyugodtan fogadta és védte ki a támadást, mely azzal zárult, hogy a szarva hegyére kapta a kóbor farkaskutyát és egy hatalmas dobással kirepítette a szarvaskifutóból. Ki, egészen a szúró kökénybokrok közé. Míg Bandi nyugodtan, komoly szarvasbikához méltóan intézte el a betolakodót, a szarvastehenek között hatalmas pánik keletkezett, és az egyik fiatal tehén nekiiramodva a kifutó kerítésének, azt elég könnyen átugorva, bebizonyította, hogy az erdeink ezen nemes vadjai mily jó ugrók. Ezután végigrohant a parkon, elrohant a nagy zajra a szarvasok felé igyekvő éjjeliőr mellett, ki a nyitva levő bejárati ajtón, egyenesen tovább átugorva a Séd patakot, pillanatok alatt elérte a Betekincsnek nevezett nyári kisvendéglőt. Itt szólt a zene, táncoltak a párok, mikor nagy robajjal berohant közéjük a szarvastehén. Volt nagy rémület. Az emberek pillanatok alatt helyükről felugráltak, a nők többsége pedig az asztalokon keresett menedéket, a zenészek pedig, akik nem olyan rég még magabiztosan játszottak, beszaladtak a söntésbe. A megrémült szarvas pedig asztalokat, székeket felborítva, nagy sikongatástól kísérve rohangászott hol jobbra, hol balra, míg a nagy ijedségtől kimerülve, remegve megállt. Ezt a pillanatot használta ki a vendéglő három ügyes alkalmazottja és megfogta a székek és asztalok közé beszorult szarvastehenet, mely rövid idő múlva visszakerült Bandi bika „védő szárnyai”, illetve szarvai alá és megnyugodva pihenhette ki az átélt izgalmakat. A Betekincsben is helyre állt a rend. Az óvóhelyükről előkerült zenészek ismét játszani kezdtek, a vendégek pedig napokig beszéltek, meséltek, ismerőseiknek, barátaiknak a számukra oly izgalmas szarvaskalandot.

Dömi
Dömi felnőtt mackóhölgyé nőtte ki magát, és kedvencévé vált a veszprémieknek.
Hozzászokott az állandó látogatottsághoz, és hogyha az nem volt, hiányoztak neki az emberek. Ezért történt az, hogy ősszel, mikor a park becsukta kapuit, Dömi állandóan nyugtalankodott és nem egyszer ügyesen kimászott a kerítésen. Az állatkert vezetői attól való félelmükben, hogy a medve valami kárt okoz, és éppenséggel az sem szükséges, hogy Dömi mindennapos látogatása más állatok kifutójánál ki nem mondható izgalmat okozzon, elhatározták, hogy addig, amíg a kerítést biztonságossá nem teszik, becsukják a természetes barlangjába. Dömi megérezte, hogy valami készül ellene, és a hosszú huzavona után, 3 karéj mézes kenyér elfogyasztásával volt csak hajlandó a barlangjába beballagni. Kattant a zár, és Dömi bent maradt. Ezt egész napos hangos bömböléssel adta tudtául az állatkert lakóinak, mintegy tiltakozva ezen sértő eljárás ellen. De Répási igazgató hajthatatlan maradt, Döminek a további intézkedésig a barlangban kellett lennie. Teltek a napok, a kerítés valami oknál fogva nem készült gyorsan, de viszont Dömi mindenki csodálatára a legnagyobb csendben volt. Elfogyasztotta a beadott élelmet és elvonult a barlang sötétjébe. A park személyzete pedig a sok munka miatt nem ért rá többször megfigyelni és abban a hiszemben voltak, hogy a Dömi tényleg nyugodtan van odabent. Pedig nem így volt, mert Dömi az ő mackó eszével elhatározta, hogy előbb, vagy utóbb, de kiszabadul a szűk balangból. Igen ám, de hogy a vasrácsot még egy jól megtermett barnamedve sem tudta szétszedni, erre már az első napon rájött, viszont megtapogatta a barlang falát, és azt tapasztalta, hogy az eléggé morzsalékos kőből van, és ő a falra felkapaszkodva, a hosszú körmű mancsával fejteni kezdte a barlang mennyezetét. Lassan ment az igaz, de ment, és a mintegy másfél méter vastag mennyezet átfúrása megtörtént. Már-már úgy látszott, hogy a medveszorgalmat siker koronázza, mert egy reggel kis lyuk keletkezett a mennyezeten, mely Dömi körmének nyomán egyre bővült, és ha minden rendben megy, délre kint van a szabadban. De nem így lett, nem bizony mert Dömi ápolója és nevelője, aki már kicsi kora óta foglalkozik vele – Oláh Laci bácsi – éppen a reggeli adagot vitte a medvebarlang felé, amikor arra lett figyelmes, hogy a kopár sziklafal tetején egy barna folt mozog, hol eltűnik a sziklában, hol kibújik. Arról fogalma sem volt, hogy az mi lehet, ezért nézte egy darabig, majd földre-téve Dömi reggelijét, felmászott a sziklára és akkor látta, hogy az a barna folt a medve mancsa, ahogy a résbővítés közben hol kidugta, hol behúzta és a lyuk már akkora volt, hogy a feje is kifért. Ki is dugta, ha nem is teljesen, csak félig és nagyot nézett, amikor az első pillantása az őt figyelő ápolójára esett. És mint egy csínyen kapott kisdiák, hamar visszaereszkedett a barlangba. Pár nap múlva kijavították a kerítést és Dömi újra kint sétálhatott, de a látogatókat tavaszig nélkülöznie kellett.

Kasza László (1961)

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az örökösök – a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark dolgozóinak azon törekvése, hogy minden papírra vetett történetét, gondolatát őrizzék, és mindenki számára elérhetővé tegyék. Ezek, s máshol megjelent írások közül válogattam össze azokat, amelyek talán jól mutatják Laci bácsi és az állatkert évtizedekig tartó közös útját, s ez a válogatás egészült ki egy interjúval, amelyben Pintér Júlia, Laci bácsi egykori munkatársa mesél arról, hogyan teltek a hétköznapok akkoriban.

Szabadkától Veszprémig
Kasza László 1921. szeptember 23-án született Szabadkán, ahonnan Budapestre került. Ifjúkorában vonzotta a Fővárosi Állatkert, ahol munkát vállalt, s ahol egyre komolyabb feladatokkal bízták meg. Az élmény meghatározónak bizonyult, okleveles mezőgazda képesítést szerzett Sopronban, amellyel díjazás nélküli gyakornoki munkát vállalt a budapesti állatkert igazgatója mellett.

Pintér Júlia: – Egyszer bizalmasan elmesélte, hogy gyermekként mennyire irigyelte a pesti állatkert igazgatóját. Azt mondta, akkor döntötte el, hogy ha lesz rá lehetősége, ő is állatkertigazgató lesz.

A háború azonban egy időre eltérítette az állatoktól, s a frontról visszatérve Veszprémbe került sportvezetőnek. A járási Úttörőszövetség titkáraként az állatkert-alapítás ötletétől, a megfelelő helyszín kiválasztásán át, a közel ötezer ember bevonásával mindössze öt hónapos építkezésig mindenben vezető szerepet és sok feladatot vállalt.
Az előkészítésről Kasza László saját feljegyzéseit olvashatjuk a veszprémi állatkert nem hivatalos honlapján:

Feljegyzés a 20 éves állatkert életéből
„1957. november: Javaslattétellel fordultunk dr. Ditrói József Városi Tanács VB. tanácselnökéhez, Veszprémben hozzuk létre az Ország második állatkertjét. Tanácselnök Elvtárs elfogadta és megbízott, keressek megfelelő helyet.
1957. novembertől 1958. elejéig: Ekkori munkánk területkeresésből állt. Több javaslat született, az egyik, amely talán a legmegfelelőbb lett volna, az akkor teljesen üresen álló Danuvie épület, a vele lévő nagy erdőséggel, – itt jelenleg a Videoton működik.
Majd javasoltam az elhagyott, de erre a célra nagyon jól megfelelő katonai lőteret, és az Aranyos-kút völgyet. Ezeket a helyeket nem fogadták el.
1958. tavaszán kaptam értesítést, hogy a Fejes-völgy rendelkezésre áll. Ekkor kezdtem el az Állatkert szervezését.
A tervem elsősorban az, volt hogy az első ütemben a Kárpát–fauna, majd a második és a többi ütemben az egzotikus tájak állatvilágát mutatjuk be.
Segítőtársnak felkértem Nagy Jenő gyógyszerészt, Papp Jenő muzeológust, Mészöly Győzőt, és Héder Sándort.
A Fejes-völgy akkori nagyságához elkészítettük a tervet, melyet a Tanács elfogadott. Kivitelezé-sével megbízott. A Fejes-völgy akkori állapota: teljesen elhanyagolt, gondozatlan terület, hatalmas gödrök és szemétdombok, építési törmelék.
A völgy oldalaiban utat kellett vágni és az egész területet be kellett keríteni. Igen komoly feladatnak minősült, mert erre a célra a Városi Tanács VB-nak semminemű anyagi fedezet nem állt rendelkezésre. Ekkor megkerestem Tóth Ferenc városi KISZ-titkárt, aki igen nagy lendülettel nagy odaadással ügyszeretettel állt rendelkezésemre és segített. Megmozgatta a város valamennyi KISZ-szervezetét. Igen nagy segítséget adott a Városi Pártbizottság. Valamennyi Vállalat vezetőjét felkérte a támogatásra. A vállalatvezetők legmesszebbmenőkig segítettek fuvarral, szerszámmal, munkaerővel. Tóth Ferenc KISZ-titkár felkereste a KOMSZOMOL-t. A Komszomol szintén vállalt társadalmi munkát az építésben, különböző földmegmunkáló gépekkel jöttek és rendezték a terepet.
Eközben különböző társadalmi szervekkel tárgyalásokat folytattam, állatházak felépítésére és a víz-, valamint villanyellátás ügyében. Mint már említettem, a Városi Tanácsnak nem állt anyagi fedezet rendelkezésére amivel a területet körbekerítessem, felvettem a kapcsolatot dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes erdészeti főigazgatóval, aki a területet bekerítette az erdőgazdaság költségére és ezenkívül több Erdőgazdaságnak felhívta a figyelmét, hogy az általam megadott rajzok alapján készítsék el az állatházakat. Felkérte a Keszthelyi Erdőgazdaságot, hogy stílusos fakaput készítsenek az épülő állatkertnek.
Eközben a mellénk szegődött társadalmi munkatársak a belső munkatársakkal Répási László, Oláh László, Nádai Sándor, Neubauer László, Molnár László, Császár István, Vető József, elkezdtük az állatok begyűjtését.
1958. júliusa. Az Állatkert bekerítése elkészült, úttörők, KISZ-esek, a város dolgozói elkészítették a cserkelőutakat, a főutat, az Erdőgazdaságok dolgozói bekerítették a területet, elkészítették a kifutók kerítéseit, az állatházakat.
Társadalmi munkatársaimmal begyűjtöttük azokat az állatokat melyek Hazánk jelenlegi területére jellemzőek.
Dr. Anghi Csaba professzor, a budapesti állatkert akkori igazgatója, aki kezdettől fogva elvi támogatásban részesítette, majd állatokat is adott kihelyezésre az induláshoz. Így került hozzánk Maugli az első farkas, – melyet sokéig lakásomon tartottam, – Ózdról hoztuk az állatkert első barnamedvéjét, Dömét.
1958. augusztus első szerdája: Árpási Károly által faragott Kittenberger kopjafa előtt összegyűlt délután valamennyi társadalmi munkás aki az építkezésben részt vett – közel 1500 fő – és a magyar Himnusz hangjai mellett avatta fel dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, Magyarország második állatkertjét.
Az Állatkert Kittenberger Kálmán Afrika és Ázsiakutató, valamint jó nevű híres vadász nevét vette fel. Az avatáson megjelent Kittenberger Kálmán özvegye is.
Az Állatkert a következő állománnyal rendelkezett a megnyitáskor: 1 db farkaskölyök, 1 db barnamedve bocs, 2 db róka, 1 db borz, 4 db őz, 3 db szarvas, 6 db házinyúl, 2 db nyest, 1 db nyuszt, kb. 10 db fácán, kb. 10 db fogoly, 4 db vadkacsa, 4 db házikacsa, 2 db házilúd, 3 db egerészölyv, 2 db héja, 2 db vörösvércse, 2 db szarka, 2 db mátyásmadár, 1 db vaddisznó. …”

1963-1983 – Laci bácsi húsz éve az állatkert élén
Az állatkert 1962-ig többször gazdát cserélt, majd végül a városi tanács tulajdonába került. Kasza Lászlót 1963-ban nevezték ki igazgatónak.
A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark az ő vezetése alatt nem csak országos hírű lett, de nemzetközi szinten is elismerté vált. A nemzetközileg is megbecsült állatkerti szakembernek tekintett igazgató tervezte a hazai állatkertek jelentős részét, de számos külföldi felkérésnek is eleget tett, segítette munkájukat tapasztalataival. Korát meghaladva jelentős etológiai kísérleteket folytatott több állatfajnál, ezek közül kiemelkedőek a csimpánzokkal kapcsolatos megfigyelései.
Az állatkert területe tizenöt hektárra nőtt, az állatállomány pedig megsokszorozódott. A cél az volt, hogy minél többféle állatot bemutassanak. A hatvanas-hetvenes években igazán gazdag állományt sikerült Veszprémben összegyűjteni. Ebben az időben – éppen 1963-ban, Kasza László kinevezésének évében került az állatkertbe a máig leghíresebb lakó, Böbe a csimpánz is. A vele végzett kutatások, a róla forgatott filmek és „festményei” által világszerte ismertté vált. Az első magyar csimpánzbébi is Veszprémben látta meg a napvilágot.

Laci bácsi a már idézett 20 évet átfogó beszámolójában így foglalja össze az eredményeket:
„…1964-ben támogatást kaptam a Városi Tanács VB-tól gazdasági épület és vele gondnoki lakás építésére. … Közel másfél éves munka után a gazdasági elkészült, funkcionál. A gondnoki lakás elkészítéséhez segítséget adott a Bakony Művek építőbrigádja.
Az időközben elavult házakat kezdtük felújítani, korszerűsíteni, kezdtünk újabb és újabb állatokat beszerezni. … Az Állatkert közben fejlődött, új területek kerültek a parkhoz, új kifutók létesültek, új állatokat szereztünk. Így épült fel a majomház, oroszlánház, párducház, pumaház, bölénykifutók, medveházak stb. … Az új kifutók, új állatházak új és új állatokkal lettek telítve. Olyan állatokkal, melyeket nem csak a veszprémi Állatkertnek válik dicsőségére, hanem az Országnak is. Köztudott, hogy a veszprémi Állatkertben van Magyarország legnagyobb és Európa egyik legnagyobb csimpánzállománya. Magyarországon először a veszprémi Állatkert tud bemutatni gorillát. Magyarországon 60 év után először a veszprémi Állatkertben láthatott a közönség orángutánt.
Magyarországon jelenleg a veszprémi állatkertben látható hiúz, gepárd, szunda tigris, és kínai párducok.
A társadalmi összefogás mely az állatkertet létrehozta azóta nemcsak megmaradt, hanem növekedett és túlnő a megye határán. … Ahogy növekedett a park, úgy nőtt az utak hossza. Eleinte minden utunk murvázva volt, mely sok kellemetlenséget, bosszúságot okozott a látogatóknak, esőzések után nagy gond és sok munka volt az újra murvázás. Egy utat kivéve, sikerült valamennyit lebitumeneztetnünk.
A látogató közönség, mely évről-évre nő, ellátást is igényel. 1963-ban társadalmi munkában építettünk egy erdei kis vendéglőt, mely az akkori viszonyoknak teljesen megfelelt. Időközben átadtuk a Vendéglátó Vállalatnak, aki azt üzemelteti, ők a vendéglőt korszerűsítették, de nagyobbítani nem tudták. Jelenleg mintegy fél millió látogató számára ez a vendéglő kicsiny, annak ellenére, hogy kitűnő személyzettel működik. … 1979-ben a Gulya-dombon megnyílik a háziállat rezervátumunk, ahová feltelepítjük a háziasított és házasítható állatokat, és azoknak a megüresedett helyén átalakítva újabb állatokat, pld zsiráf, fóka, foglalják el. Az állatkertünk évek óta a Mavadon keresztül komoly állatcseréket bonyolít le. Az állatcseréknek köszönhető, hogy állatállományunk nem évről-évre, hanem évente többször gyarapodik. Az állatcseréknél feltétlen hangsúlyoznunk kell, hogy értük semminemű valutát eddig még nem adtunk ki, a cseréket saját tenyésztésből, vagy hazai beszerzésünkből oldottuk meg, vagyis nemes valutát takarítottunk meg a népgazdaságnak.
Állatkertünk ismert Európában.
Sok parkkal van kapcsolatunk, állatkertünkben folyó tudományos megfigyelések, kutatások ismertek, elismertek úgy idehaza, mint külföldön. Ennek is köszönhető, hogy többször is hívnak előadásokat tartani, kérik ki szakmai szakta-nácsaimat. Állatkertünk segített Magyarország több állatkertjének létrehozásában, pld. a nyíregyházi állatkert tervezéséhez, személyszerint vettem részt, készítettem terveket. Segítettünk sok állattal is. … Győr Város Tanács átszervezni készül a jelenlegi állatkertjét, melynek átszervezési munkáinak tervezésére szintén engem kértek fel. A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium a zánkai Úttörővárosában létesítendő kis állatkertjéhez illetve létrehozásához részvételemet kérte, nem rajtam és rajtunk múlott, hogy ez ideig ez nem valósult meg. … Állatkertünk egyik legnagyobb feladatának tekinti – Haszkovó város meghívására Haszkovóban voltam, megtekinteni azt a területet, ahol állatkertet kívánnak létesíteni – hogy a Haszkovóban építendő állatkert részére több kg. súlyú tervet készítettünk s a teljes fénymásokkal ellátott tervet mi készítettük el és küldtünk el bulgár barátainknak.”

Pintér Júlia gondozóként dolgozott Laci bácsi mellett. Arról kérdeztem milyen ember volt, hogyan válogatta ki a munkatársait, milyen volt vele dolgozni.
– Nagyon gondoskodó, amolyan apatípus volt. Télen például rendszeresen elmondta, hogy öltözzünk fel rendesen, de arra is figyelt, hogy milyen a ruhatárunk, hogy a cipőnk ne ázzon be. Ha nagyon esett az eső, akkor beküldött minket, amíg csendesedik. Emberséges volt a nehéz helyzetű gyerekekkel is, nyári munkát adott nekik, amelyhez kis fizetés is járt. Volt olyan gyerekünk, aki szinte az állatkertben, közöttünk nőtt fel. Akkor még nem volt szakmai képzés, ezért a munkatársait sem képzettségi szempontok szerint válogatta. Neki elég volt az, ha valaki nagyon szerette az állatokat. Ha munkát kértek tőle, mindig elmondta, hogy ez azzal jár, hogy előbb az állatokat eteted, aztán eszel te. Az ország távoli részeiről is jöttek emberek, akik albérletben laktak itt, hogy a Laci bácsi mellett dolgozhassanak. Egy éves gyakorlat mellette nagyban számított még az egyetemi felvételinél is.
– Emlékszem, egyszer flegmán válaszoltam neki, s ő annyit mondott, hogy: – Kislányom, ha még egyszer ezt csinálod, elzavarlak.” Akkor, az az „elzavarlak” nagyon belém égett. Aztán persze visszamentem, bocsánatot kértem, s ezzel elrendeződött a dolog, többé nem került elő és nem is érzékeltette senkivel ha hibázott. Túl voltunk rajta és kész, tiszta lappal indultunk tovább. Laci bácsi nem volt haragtartó, emellett mindent meg lehetett vele beszélni, s meg lehetett győzni szakmai kérdésekben is. Nem csinált presztízskérdést abból, hogy csak neki lehet igaza. Az emberi oldala nagyon sokunknak hiányzik a mai napig.
– Megelőzte a korát a zoológiában is. Minket, gondozókat kötelezett arra, hogy könyvtárba járjunk, tanuljunk. Külön órák alatt tanultuk meg az állatok latin neveit, s mindig kikérdezte, hogy mit olvastunk az állatokról. Neki köszönhetően külföldi tapasztalatokat is szerezhettünk, megismerhettük a német állatkerteket, az ottani gyakorlatot. Az utazásokról aztán sokat beszélgetett velünk, kérdezgette, hogy mit láttunk, milyen hasonlóságokat ta-
pasztaltunk, milyen újdonságokat vettünk észre.
Az állatkert neki köszönheti a máig működő német kapcsolatait. A fehérfarkas, a dávidszarvas, de a gorilla is azért kerülhetett hozzánk, mert a németeknek sok volt, a Kasza Laci bácsi meg mondta nekik, hogy minek ennyi, adjanak be-lőle, és adtak, még pénzbe sem került. Nagy tisztelete volt a németek előtt is, teljesen megbíztak benne. A pénzügyi hátteret mindig megoldotta valahogy, mi csak annyit tudtunk az egészből, hogy érkezik a farkasállomány, és helyet kell nekik csinálni, úgyhogy éjjel-nappal azon dolgoztunk, hogy megfelelő szállást építsünk.
– Az állatkert fenntartásához sok helyi cég támogatását megnyerte. Takarmányt a tsz-től kért, a ketrecek vasszerkezetét a Bakonyművek csinálta meg. Taníthatná a mai menedzsereknek, hogy kell képviselni egy ügyet. Ő már akkor jól lobbizott az állatkertért, amikor még azt sem tudtuk, mi az. Igaz, abban az időben természetesebb volt, hogy adnak az emberek, nem kellett mindent táblára kiírni.
– A munkájával mindig arra törekedett, hogy az állatkert az élvonalban legyen a szolgáltatásait, újításait tekintve. Nagyon szerette a majmokat, s szerette úgy bemutatni őket, ahogyan a természetben is élnek, csoportban. Nem volt híve az addigi gyakorlatnak, mely szerint egy ketrecben egy majom volt. Végül ennek köszönhettük, hogy Veszprémben szaporodtak először a csimpánzok. A csoportos élet kiváltotta belőlük a rivalizálást, ez aztán a párválasztást, s tíz kiscsimpánzunk született.
– Az állatokra nagy figyelmet fordított. Hetente egyszer végigjárta a parkot és tüzetesen megvizsgált mindent, de az állatokhoz minden nap kiment. Ilyenkor csak beszélgetett velük, örült, ha megismerik. Erre nagyon hiú volt, ha a sas károgott neki, ha morgott az oroszlán, az olyan volt, mintha hájjal kenegették volna.
– Hihetetlen igénye volt a higiéniára és a rendre. Ha sok volt a látogató, akkor naponta kétszer kellett takarítani, de a kiszolgáló helyiségekben is végighúzta az ujját a mosogatón, hogy tiszta-e, a seprű a helyén van-e. Arra is figyelt, hogy az állatok megkapjanak mindent, amitől jól érzik magukat – ahova kellett, oda kavicsot, homokot hordtunk, de volt olyan, hogy a flamingóknak a Sédről talicskáztuk az iszapot, hogy tudjanak dagonyázni. Kínosan ügyelt a pontosságra, mindig nyolckor reggeli, délben ebéd, s ettől nem lehetett eltérni, mindig az állat evett először.
– Nagyon szerette a ragadozókat és a majmokat. Utóbbiakat talán a Böbe indította el nála. Utána kezdtük el figyelni őket és jöttünk rá, hogy a lánycsimpánzok általában értelmesebbek, hogy az elsőszülött lány valóban az apjára hasonlít. Magnóval etettünk, hangfelvétel készült az öröm, a fájdalom hangjairól, de a műtétekről is felvételek, képek készültek. Beszámolóit külföldön is használták. Fontosak voltak számára a majmok, mindent megtett minden állatért, de ha a majmok körül volt gond, akkor aztán a végsőkig elment. Ha gond volt, Bécsbe küldött állatorvosért, vagy ha Veszprémben nem volt banán akkor Pestre mentünk érte.
– Ő vezette be, hogy temettük az állatokat – mindannyian ott voltunk, rendezgettük a sírt. Ma már ezt nem lehet, az előírások sem engedik. Egyedül a Böbe síremléke maradt meg, a főbejáratnál van a mai napig.
– Nagyon visszahúzódó volt a magánéletében, esténként sokat olvasott, németül és franciául is. Szeretett főzni, igazi ínyenc volt, s a tapasztalatait sokszor megosztotta a kolléganőkkel. Nem élt hangos társadalmi életet, nem volt nagy haveri köre. A kávét már akkor hosszúkávénak itta – még ezzel is megelőzte a korát. Feleségével élt, egy lánya volt, aki sajnálatára nem maradt a szakmában. Két lányunokája született, egyikük Amerikában él, a másik közgazdász Budapesten. Ő gyakran volt itt gyerekként, imádta a nagyapját.

Az állatkert kiemelt feladata az ismeretterjesztés
Kasza László a munkatársai képzésén túl az állatkert egyik legfontosabb feladatának az ismeretterjesztést tartotta. Igazgatása alatt a TIT városi szervezetének felkérésre itt rendezték a Batsányi János Szabadegyetem biológiai tagozatát. A kisdiákok az állatkerti biológiaórák mellett az iskolában az állatkert munkatársaival megtartott foglalkozásokon is részt vehettek, az óvodákba még kisebb állatokat is elvittek látogatóba, amely nagy élményt jelentett a gyerekeknek. Az általános iskolai oktatást preparátumok adományozásával is segítették.
Az élő állatokkal, diavetítésekkel színesített előadásokat azonban a felnőttek is kedvelték – a művelődési házakban, iskolákban, úttörőtáborokban megtartott ismeretterjesztő bemutatókkal más megyékbe is eljutott a veszprémi állatkert.
Az országban egyedülálló kezdeményezésként vezették be a nyári szabadiskolát, ahova külföldről is érkeztek diákok. A délelőtti munkavégzésért fizetés nem járt, a délután viszont az ismeretek szélesítéséről szólt – a diákok biológiai szemináriumokon vettek részt. A továbbtanulás előtt álló diákoknak külföldön is jó ajánlólevelet jelentett Kasza László keze alatt eltöltött gyakornoki idő. Az ide érkező diákok kapcsolata az állatkerttel nem csak egy nyárra szólt. Laci bácsiék figyelemmel kísérték a gyakornokok tanulmányait, akik később, felnőttként is élő kapcsolatot tartottak a veszprémiekkel.
Az embereket nem csak közvetlenül, de a médián keresztül is érdekelte az állatkert élete – rendszeres helyszínt biztosítottak televíziós közvetítésekhez, és az országos sajtóban is gyakorta jelentek meg az állatkert lakóinak életét bemutató, jó hangulatú írások.
Az 1971-ben Magyarországon rendezett Vadászati Világkiállításon a hazai vadállatokat a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark önállóan mutatta be, s az állatkert munkatársai gondozták a külföldi kiállítók állatait is. A kiállításon való részvételből ügyesen profitált az állatkert is, több épületet ekkor adnak át, s az itt lakó állatfajok és az egyedek száma is ugrásszerűen megnőtt – a megnyitáskor három hektáron 15-18 faj 40 egyede 1971-re megnövelt területen 160-200 fajra nőtt 750-1200 példánya élt Veszprémben.

A veszprémi állatkert Laci bácsi húszéves irányítása alatt folyamatosan fejlődött, a társadalmi élet élénk központjává vált. Sigmond István, az állatkert későbbi igazgatója így jellemzi a park akkori szerepvállalását, s annak jelentőségét az Élet és tudomány 2008. augusztusi számában:
„…A közönség érdeklődése ugrásszerűen, évről évre gyarapodott, a nevezetes állatoknak, a népszerű programoknak, a kitűnő propagandának és nem utolsó sorban az állatkert minőségének köszönhetően. … „

Kasza László azonban az ismeretterjesztésen túl nagy figyelmet fordított a kutatásokra is. Veszprémben több ritka állatfaj élt, amely megfigyelésével, tartásukról, betegségeikről készült tanulmányokkal más állatkerteket is segítettek, de az állatgyógyászatban is fontos információknak számítottak. Laci bácsi nemzetközileg ismert és elismert szakemberként sok értékes tapasztalattal segítette a szakmát, de úgy is tudott írni a számára oly kedves állatokról, hogy azzal minden, egy csepp jóérzéssel bíró embert az állatok, az állatkert rajongójává tudott tenni.

Munkásságának és Veszprémnek talán legmaradandóbb és legismertebb szeletének a csimpánzokkal elért eredményeket tartják. A csoportban tartás eredményeként itt sikerült először szaporodniuk, de Böbe majom egyedülálló képességeinek és a rendkívül sikeres személyi marketingjének köszönhetően a veszprémi állatkert neve összefonódott a csimpánzokéval.

Sigmond István a fent idézett cikkében így ír Böbéről:
„ … Böbe: Az ember nevelte kis csimpánz rövid idő alatt az ország leghíresebb állatává vált. Hihetetlen tanulékonysága, játékossága számtalan tanulság, vagy kedves történet forrása.  Kávét szolgált fel az ország első emberének, az állatkertből meglógva egy közelben élő család vacsoráját tette emlékezetessé, és addig nem volt hajlandó otthagyni választott vendéglátóit, amíg gondozója, Vecsey Ervin motorjával a ház elé nem állt. Akkor felült szokott helyére, a hátsó ülésre – és irány az Állatkert. Több róla szóló film főszereplője, szorgalmasan mutatja be ta-nulékonyságát, leleményességét, az egyszerűbb és a bonyolultabb eszközök használatában. Igazi festőművésszé csak 1969–70-ben válik. A nagy kaland 1969 vége: egy forgató csoport, gondozója és Kasza László társaságában a szülőföldjére utazik rokonlátogatóba. A cél: megfigyelni és rögzíteni reakcióit a vadon élő csimpánzokkal való találkozás pillanatában. Böbe megijedt tőlük, azokat választja, akik fölnevelték, akikhez mindennapjai kötik – mindenki nagy megkönnyebbülésére.
Böbe, kalandjainak többségét egy, a tanulási folyamat jobb megismerését, a csimpánzok viselkedésének titkait feltárni szándékozó kísérletsorozat részeként élte meg. 1970. november 10-én pusztult el. … „

Kasza László 1983-ban vonult nyugdíjba, az állatkertben és az országos szakmában töltött élete azonban tovább folytatódott. Ebben az évben alakul meg a Magyar Állatkertek Országos Szövetsége, amelynek alapító tagja a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark. A szövetség célja a tagintézmények érdekképviseletén és az információcsere megkönnyítésén túl a biológiai és természetvédelmi ismeretterjesztő munka közös alapokra hozása. A szövetség több éves előkészítés után jöhetett létre, amelyet Kasza László és dr. Fülöp István a pécsi Mecseki Kultúrpark igazgatója végzett. Az alakuló közgyűlés a nyugdíjba vonult Laci bácsit díszelnö-kévé választotta.

Pintér Júlia így beszél erről az időszakról: – Nyugdíjazása után még rendszeresen visszajárt, eleinte hetente végigjárta a parkot, jegyzetelt, észrevette, és megjegyezte, ha aznap még nem takarítottunk. Mikor már nagyon beteg volt, csak a nagyobb ünnepségekre tudott eljönni, ekkor kocsi vitte végig az állatkerten.

Kasza László 2008. június 6-án, 86 éves korában halt meg. A Kittenberger Kálmán Növény és Vadaspark ekkor ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját.

Állatkert ma
Laci bácsi nem csak a napi feladatok elvégzését figyelhette nyugdíjba vonulása után, azt is látnia kellett, hogy a ’80-as évek második felében egyre kevesebb lehetőség maradt fejlesztésre. Bár az ismeretterjesztés változatlanul sikeres volt, az állatkert épületei, az állattartás körülményei egyre elavultabbak, elhasználtabbak lettek, amely miatt kevésbé volt népszerű a látogatók körében a veszprémi park. Európa szerte általános kritika érte az állatkerteket ebben az időben – a korszerűtlen tartási körülmények miatt az állatvédelmi mozgalmak megkérdőjelezték az ilyen jellegű intézmények létjogosultságát is.
Szerencsére azonban megtapasztalhatta azt is, hogy Veszprémben a folyamat a ’90-es évek második felében megfordul, területnövekedéssel jár, s az új épületek, új kifutók, a közművelődési szerepvállalás és a tantervhez igazodó, szakképzett pedagógus által vezetett oktatási program meghozza eredményét. Veszprémben helyesen mérték fel a fejlődés irányát – az állatkertektől a mai ember azt várja, hogy az állatokat minél természetesebb környezetben ismerhesse meg, s megkaphassa hozzá a körítést is – a látogatói centrumok kialakításával ma már természetvédelmi és kulturális bemutatóterekként szolgálnak, amelyek igénybe veszik a modern technológia eszközeit is.

2008. január 1-jétől Török László vette át a Veszprémi Állatkert igazgatását. A németországi állatkertekben tapasztalatot szerzett igazgató is Laci bácsi keze alól indult, társadalmi munkában, tizenévesen itt ismerkedett az állatkerti élettel. Jövőbeli terveiről kinevezése és az állatkert ötvenedik évfordulója kapcsán kérdeztük:
– Sokkal közelebb szeretnénk engedni az embereket az állatkert lakóihoz, és mindezt úgy, hogy közben a lehető legtermészetesebb körülmények között élő, boldogabb állatokat láthassanak. A volt csimpánzházat olyan játszóházzá alakítottuk, ahol a felnőttek le tudnak ülni, amíg a gyermekek a számukra kialakított állatkerti játszótéren szórakoznak, s közben találkozhatnak madarakkal, útjukba kerül egy-egy terrárium egzotikus állatokkal. Így az időjárás viszontagságainak sincsenek úgy kiszolgáltatva a látogatók. A csimpánzoknak, akik a veszprémi állatkertre igazán jellemzőek, új házat szeretnénk építeni a Gulya-dombon, ahol az Afrika- kifutó bővülne egy zsiráfházzal is. Szeretnénk kialakítani egy, a modern kor követelményeinek megfelelő oktatóközpontot is, ahol az ide érkező iskolás csoportok, de akár a biológia szakos hallgatók is le tudnak ülni, kiértékelni a látottakat, vagy projektoron megmutatni azt, amit esetleg élőben nem láthattak. Mindez 420 millió forintos pályázat útján valósulhat meg, amely éppen elbírálás alatt van.

Azóta történt…
2009. 06.04. Gänsendorfból érkeznek majmok a most átadott új veszprémi csimpánzházba.
Ünnepélyes keretek között adták át a veszprémi állatkertben azt a csimpánzházat, melynek megépítéséhez 216 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a létesítmény. A projekt, melynek keretében további attrakciók épülnek még a vadasparkban, összesen több mint 420 millió forintba kerül.
Két héttel ezelőtt még nem volt egészen biztos, hogy teljesülhet-e az az elképzelés, mely szerint az ausztriai gänsendorfi vadasparkból érkezhetnek csimpánzok az új létesítménybe – emlékeztetett az ünnepségen a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke. Pál Béla elmondta, Szabó Imre környezetvédelmi miniszter április 21-én személyes látogatás keretében győződött meg a körülményekről, és segítségéről biztosította a veszprémi vadasparkot.
A sikeres lobbinak köszönhetően a miniszter magához vonta a döntést, levelet írt osztrák kollégájának, melyben arról tájékoztatta, hogy minden korábbi híreszteléssel és állásfoglalással szemben a csimpánzház alkalmas a majmok tartására, ennek megfelelően lehetőséget biztosít a gänsendorfi csimpánzok itteni elhelyezésére. Ezzel a döntéssel megnyílt az út ahhoz, hogy a csimpánzok korszerű körülmények között mutatkozzanak be a látogatóknak – jelentette be az átadási ünnepségen a Regionális Fejlesztési Tanács elnöke.
… A sikeres projekt folytatásaként épül majd meg a közeljövőben a gulya-dombi területeken található afrikai állatok bemutatását célzó Afrika-ház, a Kölyök-dzsungel, az Erdei mesterségek tanösvénye valamint az oktatási funkciót ellátó Böbe Majom Tanodája.
A Gulyadombon található új épületegyüttes egyedülálló Magyarországon, hiszen leendő lakóinak több mint 1700 m2-es mozgásteret alakítottak ki – hangzott el az átadási ünnepségen. Török László, a veszprémi állatkert igazgatója elmondta, a Csimpánzvilág célja elsősorban az volt, hogy a korábban méltatlan körülmények között tartott csimpánzpár, Taksony és Móni, a jogszabályban előírt szintű, új kifutóban kerüljön elhelyezésre, valamint célul tűzték ki egy új, 16-20 egyedet számláló alfajtiszta csimpánzcsalád megtelepítését, mely a turisztikai bemutatáson túl alkalmas tudományos, egye-temi együttműködési megállapodások megala-pozására is. …
Több, mint két éve indította el a város a gulya-dombi 10,5 hektáros terület megszerzését az államtól. A mai napon, az átadás alkalmából megérkezett a Magyar Nemzeti Vagyonke-zelő okirata, amelyben aláírták a tulajdonjog átadását; így az állatkert fejlődésének további akadálya nincs – jelentette be az ünnepségen Debreczenyi János.
Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke beszédében kiemelte: az új létesítmény tovább növeli nem csak az állatkert, hanem a megye turisztikai vonzerejét is. A Csimpánzvilág egyrészt a kikapcsolódást szolgálja, másrészt a fiatalok tudását új ismeretanyaggal bővítheti – fogalmazott Lasztovicza Jenő.

2009. július 17. Átadták Böbe Majom Tanodáját
Ünnepélyes keretek között adták át a veszprémi állatkert múlt évben európai uniós támogatást nyert pályázatának második projektelemét, az oktatási funkciót ellátó Böbe Majom Tanodáját.
 
A sikeres projekt folytatásaként épül majd meg a közeljövőben a gulya-dombi területeken található, afrikai állatok bemutatását célzó Afrika-ház, a Kölyök-dzsungel valamint az Erdei mesterségek tanösvénye.
Pál Béla, a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke köszöntőjében kiemelte, az állatkert a Közép-Dunántúli Operatív Program keretében kiírt Integrált turisztikai település- vagy térségfejlesztés és tematikus fejlesztések pályázaton nyert el 216 millió forint összegű vissza nem térítendő támogatást. A vadaspark az európai uniós támogatással A mi Állatkertünk: közös értékünk, közös élményünk – tematikus turisztikai fejlesztések Veszprémben című, 5 projektelemből álló pályázatának megvalósításával több mint 420 millió forint értékben hajt végre fejlesztéseket.

2010 március 3. Újabb átadás a veszprémi állatkertben
A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark A mi Állatkertünk: közös értékünk, közös élményünk – tematikus turisztikai fejlesztések Veszprémben”című nyertes KDOP projektjének Kölyökdzsungel elnevezésű projektelemét 2010. március 3-án, szerdán 14.00 órakor adták át.

Vitkóczi Éva

2010.03.22. 14:25
   Regio Regia magazin


136. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



135. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



134. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



133. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



132. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



131. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



130. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



129. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



128. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



127. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



126. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



125. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



124. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



123. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



122. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



121. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



120. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



119. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



118. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


117. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!



116. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


115. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!



114. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


113. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


112. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!


111. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


110. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


109. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!



108. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!    Lapozós verzió!



107. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!  böngészős verzió!  Lapozós verzió!



106. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!



105. lapszám
Letölthető Pdf formátumban!böngészős verzió!Lapozós verzió!


2011. 104. szám pdf

2011. 104. szám lapozós

2011. 104. szám 
böngészős verzió

 


2011. 103. szám pdf

2011. 103. lapozós

2011. 103. szám 
böngészős verzió


2011. 102. szám
böngészős verzió

2011. 102. szám - pdf verzió


2011. 101. szám
(lapozgatós)

2011. 101. szám 
böngészős verzió




2010. 10-12. szám pdf

2010. 10-12. lapozós

2010. 08-09. szám pdf

2010. 08-09. lapozós

2010.08-09. böngészős verzió


2010. nyár

2010. nyár böngészős verzió

2010. nyár letölthető pdf


2010. március-április

2010. március-április böngészős verzió


2010. január-február

2010. január-február böngészős verzió


2009. különszám

2009. Különszám böngészős verzió

Archivum

   Borászati kalauz

A Királyi Régió borászati
és turisztikai kalauza

Lapozható verzió

 

   Hasznos

Új rovatot indítunk portálunkon! Hasznos, megfontolandó tényekről, információkról, problémákról tájékozódhatnak cikkeinkben, ahol természetesen a megoldásról is lehet olvasni!

Tovább >>> 

ÁllásÉpítőiparKisipari gyártóMezőgazdaságSajtó, MédiaVallás
ÁruházFaiparKisipari szolgáltat...MinőségbiztosításSzálláshelyVas, Acél, Színesfé...
Autó, MotorFémszerkezetek gyár...KiskereskedőMobiltelefonSzállítás, Fuvarozá...Vegyipar
Biztonság, Biztonsá...Film, Fotó, OptikaKölcsönzésMűszaki cikkSzámítás- és Irodat...Vendéglátás
BútorFilm-, Mozi-, Szính...Könyv, ZeneMűvészeti tevékenys...Szépség, EgészségVillamosság
CégügyekHobbiKörnyezetvédelem, h...NagykereskedésSzivattyúkÜvegtechnika
CsaládIdegennyelvKözhasznú informáci...Nyomda, Sokszorosít...Szolgáltatás
DivatáruIngatlanKözigazgatásOktatásTakarítás 
EgészségügyIpari üzem, Gyár, B...KözüzemPénzügyTávközlés, telefon,... 
ÉlelmiszerKedvenceinkLakberendezés, Otth...Reklám, DekorációTervezés 
Energia, Fűtés, VízKereskedelemLátnivalókRuházatUtazás