30 éves a tatabányai Korall Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft.

Ritkán látni a gazdasági életben olyan összetartó, sikeres csapatot, mint amilyet a tatabányai Korall Számítástechnikai Kft. tulajdonosai alkotnak. Mérnökök, kiváló szakemberek, akik megélték a számítástechnika hőskorát, a folyton változó IT-szektorral együtt fejlődtek, és harminc év tapasztalattal a hátuk mögött ma is professzionális megoldásokat nyújtanak partnereiknek. A társaság ügyvezető igazgatójával, Stamler Sándorral elevenítettük fel a korallosok történetét.

- Milyen ambíciókkal indultak neki a vállalkozásnak annak idején? Gondolták, hogy három évtizeden át kitart a lendület?
- Egy határozott igennel tudok erre a kérdésre válaszolni, ugyanis már az induláskor azt a célt tűztük magunk elé, hogy mindvégig együtt maradunk, és a saját, közös vállalkozásunkból megyünk nyugdíjba. Ez az elhatározásunk alapozta meg a három évtizedes kitartást.

- 1990-ben, amikor tizenegyen kiváltunk a tatabányai SZÜV-ből, a 30-as éveink elején, közepén jártunk, tele voltunk tervekkel, ambícióval, sokszor megalapozatlan vágyakkal. Akkoriban még nem volt igazán hagyománya a vállalkozói létnek. Fogalmunk sem volt, hogy mibe ugrunk bele, mit vállalunk, de bátrak és fiatalok voltunk, és azt tudtuk, hogy ha maradunk a régi munkahelyünkön, akkor nem biztosított a jövőnk. A döntésünket aztán az élet vissza is igazolta, hiszen az a cég ma már nem létezik.

- Az indulás nem volt könnyű. A rendszerváltás utáni években jártunk, amikor Tatabányán bezárt a bánya, az egekbe szökött a munkanélküliség, ipari parkról még csak nem is hallottunk, ráadásul - mivel mindannyian beosztottként dolgoztunk korábban - a cégvezetéshez, a tárgyaláshoz sem értettünk, és ugyancsak híján voltunk a marketing és piaci ismereteknek. Ezeket mind-mind menetközben kellett a gyakorlatban megtanulnunk. Azt mondanom sem kell, hogy az akkori politikai, gazdasági, társadalmi környezetet össze sem lehet hasonlítani a maival. Valahogy mégis sikerült elindulnunk, és megtalálnunk azokat a partnereket, akik igényt tartottak a szolgáltatásainkra.

- Mit kínáltak a vevőiknek?
- A korábbi tapasztalatainkból, munkáinkból adódóan alapvetően négy területtel indultunk, ha úgy tetszik, négy lábat növesztettünk. A nagygépes számítástechnikai rendszerekhez fejlesztettünk és gyártottunk félvezetős memóriákat, mikroprogram-tárakat, printervezérlőket, és ezeket aztán az ország több pontján telepítettük. Lényegében a szovjet gyártmányú ferrit memóriás ESZR számítógépeket, IBM kompatibilis, félvezetős hardverekre alakítottuk át.

- Akkoriban kiemelt szerep jutott a számítástechnikai kiskereskedelmi ágazatunknak is, hiszen ezekben az években kerültek be Magyarországra a személyi számítógépek: a Commodore 16 és 64, a Sinclair ZX Spektrum, majd később a már fejlettebb IBM XT, AT és PS-II modellek. Zömében Ausztriából érkeztek a gépek, és mi ezeket forgalmaztuk, ezekhez kínáltunk perifériákat, kiegészítőket, kellékanyagokat.

- A harmadik lábunk, a szerviztevékenységünk szorosan kapcsolódott a számítástechnikai kiskereskedelemhez. Magánszemélyek, cégek tömegével hozták be a számítógépeket nyugatról, ám akkoriban még kevesen értettek ezek üzembe helyezéséhez, javításához, bővítéséhez, nem tudtak operációs rendszereket, programokat telepíteni, mi viszont otthonosan mozogtunk ezeken a területeken.

- Végül a negyedik, a szoftverfejlesztési üzletágunk is erősen kötődött a korábbi munkahelyünkhöz, az említett számítógépekre készítettünk új alkalmazásokat, illetve rendszergazdai tevékenységet kínáltunk azon cégeknek, ahol nem volt főállású informatikus. A legtöbb vállalkozás akkor még ilyen volt.

- Később, 3-4 év elteltével jöttek azután a digitális telefonközpontok - forgalmazás, telepítés -, 1996-tól pedig a számítógépes hálózatok tervezése, kiépítése. Kezdetben koax kábeles - ARCNET - rendszereket építettünk, majd áttértünk az UTP-s ETHERNET, később az optikai, illetve a vezeték nélküli - mikrohullámú - hálózatok kiépítésére, és az ezeket kiszolgáló aktív eszközök telepítésére. Ma már ez a legjelentősebb tevékenységünk, az árbevételünk nagyobb része ebből származik.

- 30 éven át egy területen szolgálni nem kis idő. Nem ég ki az ember ennyi idő alatt? Hogyan sikerült a pályán maradni?
- Úgy vélem, ha valaki szívvel-lélekkel végzi a munkáját, élvezi azt, akkor nem egykönnyen ég ki. Ha pedig olyan szerencsés, hogy ez a hobbija is, akkor erre gondolni sem érdemes. A monotonitás az, ami felőrölheti az embert. Ha tudom, hogy holnap és holnap után is ugyanazt kell csinálnom, az embert próbáló feladat. Éppen ezért fontos, hogy a munkánkban legyen változatosság, kihívás és sikerélmény. Persze ennek eléréséhez időnként kudarcokat is meg kell élnünk. Mi nem panaszkodhatunk, az elmúlt 30 évben bőven jutott mindenből.

- Akadtak azért közöttünk is olyan kollégák, akik nagyobb ambíciókkal bírtak társaiknál. Ők kiváltak, és saját, sikeres cégeket alapítottak, máig jó a kapcsolatunk velük. Az alapítók többsége azonban a mai napig együtt maradt. Igyekeztünk mindig megegyezésen alapuló döntéseket hozni, és alaposan átgondolni a lehetőségeinket. Jellemzően megfontoltan, kis lépésekben változtattunk, igaz néha a kényszer volt a motivációnk, de ezeket az időket is sikerült átvészelnünk. Ha új igény merült fel, bővítettük a portfóliónkat, ha csökkent, vagy megszűnt az adott terület iránti érdeklődés, leépítettük azt. Mindig igyekeztünk alkalmazkodni a piac elvárásaihoz. Sok lábat növesztettünk, és jó sokat idővel el is kellett sorvasztanunk, ám 4-5 mindig megmaradt. Ha egyik-másik gyengélkedett, biztosak lehettünk benne, hogy akad legalább egy, amelyik jól prosperál, és biztosan átsegít minket a nehézségeken. Meggyőződésem, hogy ezért sikerült ennyi ideig a pályán maradnunk.

- Több komoly válságot is megéltek, mit gondol, minek köszönhetik a válságállóságukat?
- Minden évtizedünkre jutott egy-egy nehéz időszak, akadtak kemény éveink, de a fő cél mindig az volt, hogy minden dolgozót megtartsunk. Ma is erre törekszünk. Soha fel sem merült, hogy a nehéz gazdasági környezet miatt elbocsássunk embereket. Ha kellett, akkor inkább a működési költségeinket csökkentettük. Arra is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy minden meglévő ügyfelünket meg tudjuk tartani. Bért kizárólag akkor csökkentettünk, ha végképp nem volt más megoldás. Erre szerencsére csak egyetlen alkalommal, akkor is csupán rövid időre volt szükség.

- Ha egy cégnek hosszabb-rövidebb időre beszűkül, vagy megszűnik a piaca, és nincsenek pénzügyi tartalékai, vagy megfelelő banki háttere, akkor elkerülhetetlenek a drasztikus lépések. Szerencsére nekünk ilyesmit nem kellett megélnünk, és bízom benne, hogy a mostani koronavírus-járvány után is talpon tudunk maradni. A piaci környezet jelen állapota erre utal, egyelőre nem látok olyan nagy problémát, mint az előző gazdasági válságban. Ha sikerül egészségben átvészelni ezt az időszakot, akkor nem lesz akadálya a további sikeres működésnek.

- Milyen tervekkel indulnak neki a negyedik dekádnak?
- A tulajdonosok közül valamennyien a nyugdíjkorhatár körül járunk, így a legnagyobb problémánk a generációváltás. Szerencsénkre jelenleg még mindenki egészséges, aktív és optimista, és én ezt tartom a legfontosabbnak. A következő 4-5 évben azonban mindenképpen meg kell oldanunk a cég átadását a következő generációnak. Erre vonatkozóan már történtek lépések.

- Mindig irigyeltem azokat a családokat, ahol a gyerekek a szülők nyomába lépnek, és felvállalják a folytatást. Örömmel konstatálom, hogy egyre több cég nevében jelenik meg például az "…és Fia" kifejezés, mely arra utal, hogy ott biztosított a generációváltás, és végre mi magyarok is megélhetjük, hogy újra lesznek tradicionális, több generáción átívelő családi vállalkozásaink.

- Sajnos nálunk nem ez a helyzet. A tulajdonosok gyermekei közül egy sem akad, aki átvenné a stafétát, az én lányaim is más pályát választottak, és a vejem is más területen képzeli a jövőjét. Ezért az átalakítást belülről fogjuk megindítani, az egyik kollégám lesz az utódom. Ezért arra törekszünk, hogy valamennyi területünkön megtörténhessen a fiatalítás.

- Mivel a cégünk piaci pozíciói jók, a tevékenységi portfóliónk megfelel a piaci igényeknek, úgy látom, hogy jó esélyünk van a további zökkenőmentes működésre.

- A sikeres munka elengedhetetlen feltétele a jó csapat is, és nélkülözhetetlen része a támogató családi háttér. Ezek mellett, a legnagyobb értéknek mégis az eddigi tapasztalatainkat tartom, a kollégák fejében lévő tudást, a vevőkkel ápolt kitűnő kapcsolatokat, és a beszállítóinkkal fennálló több évtizedes kiváló együttműködést. Mindezt pénzben nehéz, talán nem is lehet kifejezni, mégis ezek fogják megalapozni a következő dekádot is. Ahogy én látom, tíz év múlva is lesz miről megkérdezni majd az akkori ügyvezetőnket.

Cseh Teréz