Szívügyük: Gárdony - riportsorozat 1.
 
A sorozatról: Egy kisvárosban nagyszerű élni. Nem azt mondom, hogy mindenki mindenkit ismer, de mégis emberközelibb számomra, mint Budapest, avagy egy megyeszékhely. Itt a Velencei-tó naponta változó színvilága (még az aggasztó vízszint ellenére is!) a fekete láp misztikumától a napnyugtáig, a Bika-völgy, a városszéli erdőségek. Maga a természetközeliség. De az is tetszik, hogy könnyedén vásárolhatok, akár mindegyik nagyáruházat végigjárva, vagy épp a helyi árusok portékái közt keresgélve. Hogy tudják a Lottózóban: gyűjtöm a különleges 50-eseket, s mindig félretesznek nekem, hogy a buszmegállóban reggelente köszönünk egymásnak, hogy a barátokkal válogathatunk a kulturális programok közt, jókat pingpongozhatunk, betérhetünk a Katlanba egy játékra, teljesíthetjük a Tízpróba kihívásait. No és mindig történik valami a dinnyési Hagyományőrzőben vagy épp Agárdra érdemes átruccanni egy koncertre, fesztiválra. Az egyes események mögött mindig ott látom az önzetlen támogatókat. Olyan vállalkozók ők, akik nemcsak a településen élnek és dolgoznak, s a munkájukkal járulnak hozzá az ellátáshoz, városszépítéshez, fejlesztésekhez, szolgáltatások színvonalához, hanem anyagilag is támogatják egy-egy rendezvény létrejöttét, díjazását, vagy éppen a város kapcsolatait, presztízsét erősítik, valami maradandó értéket teremtve, közösséget építve. Róluk, szól ez a sorozat. A szememben ők az igazi lokálpatrióták.

- Mióta él Gárdonyban?
- Gyakorlatilag egész életemben utakat építettem, főleg itt, a tóparti településeken - a hajdani tanácsok megbízásából, eleinte állami vállalatnál, majd a 80-as évektől a saját cégemmel, az Útépszerv Kft-vel. Így volt alkalmam megismerni a környéket. Akkoriban divat volt üdülőt vásárolni falun, a Balatonnál, a Velencei-tónál. Arra gondoltam, Gárdonyban a lakás-nyaralás egyben megoldható, így e mellett döntöttem. Lovasberényből költöztem ide 1970-ben. Laktam a tóparton, bérleményben, majd építettem a festő utcáknál egy saját házat. A cégem depója és telephelye Kápolnásnyéken van, de az iroda egy önkormányzati telek megvásárlásával itt, a Szabadság utcában épült. A fiammal látjuk el a vezetői feladatokat, s van még két tulajdonostársam. Jelenleg 17 főt foglalkoztatunk.

- Pár éve még ebben az épületben volt másik két cégünk: a Tó tévé és egy Pusztaszabolcs, Mezőfalva, Kisapostag, Lovasberény, Pátka, Zámoly térségben működő kábeltévé szolgáltató. Az egyikből lett tevékenységváltással a fiam szálláshely vállalkozása (Kedves Szálláshely Kft), a másikat eladtam.

- Mik a városban a kedvenc helyei, programjai, s melyik a kedvenc évszaka itt?
- Az általunk épített utak, parkokon kívül biztos, hogy az első helyen áll az agárdi Parkerdő. A feleségemmel minden nap futunk ott, nem ritka a 10-15km-es táv megtétele. Most a téli időszakban sajnos csak hét végén lesz nyitva a Nádas étterem, de oda mindennapos vendégként járok ebédelni. Harmadiknak azt mondanám, nagyon szeretem én azt a Madarász utcai házat, ahol lakunk, ott én jól érzem magam.

- A programok közül minden, ami dzsessz, akár a Nemzedékek Házában, akár a Gárdonyi Galériában, a Kastélyban, akár a Hal-vad Fesztiválon tartják. Azokon a koncerteken biztos, hogy ott vagyunk, sőt szervezni is szoktunk ilyeneket. Jó barátaink Horváth Márk, Jász András, az ő fellépéseikre, Pestre is ellátogatunk.

- Mind a négy évszakot kedvelem. Sokan a telet nem választanák, de amikor én a barátommal Oroszországban jártam, a mínusz 37 °-os Leningrádból Szibériába vágytam! Ahogy említettem a Parkerdő napi szinten látványosság számunkra, de a feleségem a partra is leszalad esténkén, megnézi, nem lopták-e el a tavat. Feltétlenül meg kell néznie a napnyugtát, amiről már vagy ezer képet készített, de örökké szerelmes a színeibe.
 
- Az eddig támogatott "jó ügyek" közül melyikre a legbüszkébb?
- Mindenben próbálok segíteni. Nekünk közös jövőnk van Gárdonnyal! 38 éve jó a kapcsolatom a várossal. Tóth István polgármesterrel minden évben leülünk, egyeztetünk, miben számítanak rám. Sose kér olyat, amit ne lehetne támogatni. Jórészt megvalósultak ezek a tervek, bár a bürokrácia miatt előfordultak csúszások. Az első Gárdonyi Tízpróba például emlékezetes, mert nemcsak a létrejöttéhez járultunk hozzá, de le is futottuk a kiírt kilométereket a feleségemmel!

- A legkiemelkedőbbnek mégis a testvérvárosi kapcsolatot érzem, hiszen megtisztelő, hogy akkor a város "diplomatája" lehettem. 5 évig dolgoztam Lengyelországban, s az ottani baráti társaság találkozóját szerveztem épp, amikor polgármester úr megkeresett azzal, segítenék-e egy lengyel testvérvárosi kapcsolat kiépítésében. Egyik lengyel barátom a kb. 40.000 fős Zari városát ajánlotta, s mondhatom, azonnal nyitott kapukat találtunk az önkormányzatnál 2008-ban. 2009-ben már hivatalos együttműködési megállapodást írt alá a két városvezető, mi pedig számos programot hoztunk tető alá ennek keretében: kiállítások, dzsesszkoncertek, nemzetközi festőtáborok, önkormányzati napok, évente két hivatalos találkozó, tanulmányutak, diákcserék, hogy csak párat említsek.

- Nem mellesleg: a testvérvárosi tolmácsolás során ismertem meg lengyel feleségemet! Ő jelenleg Lengyelországban tartózkodik, s a napokban találkozott Zari alpolgármesterével, aki súlyos Covid-fertőzésből felgyógyulva máris a testvérvárosi kapcsolat újabb állomását tervezi.
 
- Az elmúlt időszak gárdonyi fejlesztései közül melyik áll Önhöz legközelebb?
- Pár éve a Katlan épületénél, s a városi cég új telephelyének kialakításánál dolgoztunk, de tetszenek az önkormányzat melletti terek, a megújult konyha és szociális épület. Tavaly a Kossuth utcai két városrészt összekötő sétány készült el, de az idei Bóné Kálmán utca felújításával segíthettünk a legtöbbet. Nagy kihívást jelentett, munka közben mindenféle problémával megkerestek az utcabeliek, de most, hogy elkészült, itt állunk az átadás küszöbén - látják, hogy milyen jó lett. Ez az igazi öröm!

Dr.Göde Andrea