A fényesség hazafelé is velünk tartott
Előkarácsony a Don Bosco Iskolaházban

Sok éve már, hogy egyik kiváló Értékteremtő Partnerünk figyelmünkbe ajánlotta Böjte Csaba testvér patronáljait. A Don Bosco Iskolaház úgy kerülhetett Polgárdiba, hogy itt nyújtott segítő kezet az önkormányzat azzal, hogy helyet biztosított a gyerekeknek. Ma már rá sem lehet ismerni a városszéli régi majorsági épületre. A jelenleg "tizenkétgyerekes nagycsalád" - mert ennyien járnak ide nap mint nap a suli után -, "otthona", vagy ha úgy tetszik, az iskolaház évről évre egyre szebb lett, a gyerekek pedig egyre okosabbak és jól neveltek.

Néhány napja mi is tiszteletünket tettük náluk, vittük a Gyermelyi Zrt. éves adományát - 70 kilogramm tésztát és 100 kilogramm lisztet. Persze a magunk ajándékát is hozzátettük, ahogy az már ilyenkor szokás, az aznapi vacsorát mi prezentáltuk. Ezúttal saját házi készítésű kovászos pizza szerepelt az étlapon. Miután a hat pizzából egy morzsa sem maradt, úgy vélem, nem vallottunk szégyent a gyerekzsűri előtt.
Már sötétedni kezdett, amikor begurultunk az iskolaház udvarára. A lépcsőn Babóca (a cica, akit társával, Bogyóval együtt pár éve ajándékoztunk a gyerekeknek) és kölyke, egy igazi szürke tigriske fogadott. Az ajtón szinte még be sem léptünk, máris szaladtak elénk a gyerekek, a legkíváncsibbak, no meg a legsegítőkészebbek, hiszen a sok-sok zacskó tésztát és lisztet a kocsiból be kellett hordani. Volt önkéntes jelentkező bőven, hiszen - mint megtudtuk - ez a munka is beleszámít majd az esti értékelőbe.
A pizzasütésnél sem kellett kétszer kérni a segítséget. Míg én az iskolaház vezetőjével, Komlós Klaudiával beszélgettem, főszerkesztőnk, Veér Károly két segédjével, vagy inkább manócskájával pikk-pakk felöltöztette az elősütött pizzalapokat. Így nem maradt más feladat, mint pár percre a forró sütőbe dugni a csemegét. Eközben a gyümölcstea is a tűzhelyre került, és a szorgos kis kezek az asztalokat is megterítették.
A vacsoráig volt időnk körülnézni, megcsodálni, milyen sokat fejlődtek, szépültek. A nagyterem korábban vizesedő, pergővakolatú falai ma szépek, szárazak és egészségesek. Köszönhető ez annak a két házaspárnak - Lengyel Lászlónak és párjának Tündének, illetve Mátyus Máténak és párjának, Amirának -, akik rendszeres támogatói az iskolaháznak, és az egyikük vállalta a belső főfal felújítását, az eredményt látva pedig a másik pár is rendbe tette a szemközi falat.
A jó Isten - újabb támogatóval - a mennyezet és a világítástechnika rendbetételéről is gondoskodott. Egy villamosipari cég, a Philips Lighting Hungary Kft. ajánlotta fel segítségét. Képviselőjük, Andó Gábor kereste fel Polgárdi Város Önkormányzatát, akik maguk helyett a Don Bosco Iskolaházat javasolták. Az ügyvezető, Tímár László rábólintott a cserére, így kerülhetett a plafonra a korszerű, 21. századi álmennyezet és világítás.
A foglalkoztató helyiség végül tetőtől talpig megújulhatott, az utóbbi története sem hétköznapi, a laminált padló ára ugyanis a Klaudia által horgolt, és az iskola karácsonyi vásárán eladott kis figurákból kerekedett ki, és a lerakása is "családban maradt", Klaudia édesapja varázsolta újjá a parkettet.
A vacsora - ahogy mindig - asztali áldással indult, és úgy is zárult. A kovászos pizzákból morzsa sem maradt, már-már pirultunk a sok-sok dicsérettől, a legnagyobb örömünkre mindenkinek ízlett a sonkás-sajtos házipizza. Miután mindenki lenyelte az utolsó falatot, tányérját, poharát, evőeszközeit kivitte a mosogatógépbe, kezdődhetett az aznapi értékelés. Kiderült, hogy ki, milyen jót cselekedett aznap, ennek megfelelő mértékű "fizetésben" részesült. A játék papírpénzek ugyan csak képletesnek tűntek, de mint megtudtuk, sokat érnek. Ezzel lehet ugyanis játékidőt venni a számítógépeken, arra pedig minden gyerek igényt tart.
A pizzaparti végén ünnepi köszöntő következett, Klaudia munkatársát, Laskovics Anikót köszöntötték a gyerekek egy mignon-tortával. Sajnos innentől már szaladtak a percek, hiszen mindenki hazakészült, ahogyan mi is.
Bár sötét utakon tartottunk hazafelé, a fényesség azért mindvégig velünk volt, a szívünkbe zárva. A gyerekek kedvessége, a kis ölelések, az ajándékba kapott csoportkép mosolyt csaltak az arcunkra, és ennél többet nem is kaphattunk volna.

Cseh Teréz - Veér Károly