Változó szelek

A vitorlás hajó tökéletes találmány, vízen lenni pedig akár szélcsendben, akár friss szélben csodálatos élmény: pihenés és kaland együttesen. Bár lehet űzni egyedül is, a vitorlázás mégis inkább társas tevékenység, mely a változó időjárás segítségével csapattá kovácsolja a hajón lévőket.

A vitorlázás életre hívásában Balatonfűzfőn döntő szerepet játszott a Nitrokémia Ipartelepek Rt. Az úgynevezett vízkivételi mű, illetve a csatorna ugyanis elsősorban ipari célokat szolgált, kiváló környezetet teremtett a vitorlázó sport felvirágoztatásához.
A vízkivételi mű 1920 és 1928 között épült, s lelkes sportemberek a harmincas évek ele-jétől egyre inkább alkalmassá tették a vízi sportok befogadására. A mai kikötőben 1935 körül épült a páratlan szépségű csónaktároló hangár. Fiatal versenyzők keze munkáját dicséri az ötvenes években társadalmi munkával épített klubház.
Az egyesület megalakulása óta kettős tevékenységet folytat. Egyrészt működteti a kikötőt és megszervezi a vitorlás oktatást. Másrészt sportprogramokat és versenyeket szervez, elsősorban az ifjúság számára. A klub már kezdettől fogva segítette a tehetséges ifjú versenyzők szárnypróbálgatásait. A 60-as években a kalózmezőny szinte rettegte Király Ferenc nevét, aki többször tört sikerre az ifjúsági bajnoki címért.

A Nitrokémia Vitorlás Klub megalakulásáról Berki Kálmán, a Klub elnöke mesél: A kilencvenes évekig a Fűzfői Atlétika Klubnak voltunk a szakosztálya. Ez kényelmes volt, hiszen a szakosztály részesült a központi pénzből, amiből a hajókat és eszközöket vette. A nyomó erő a kiválásra a rendszerváltás volt. A rendszerváltáskor hangzik el, hogy a sportnak meg kell élni a maga lábán: nyissuk meg lehetőség szerint a pénzügyi csatornákat, és próbáljuk meg fenntartani magunkat. Úgy éreztük, saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, ezért létrehoztunk egy egyesültet, ami a Nitrokémia Vitorlás Klub nevet kapta.
Meg kell jegyeznem, ez nem volt egyszerű. Akkoriban eretnekségnek számított egy ilyen lépés: miért bontjuk fel azt a tradíciót, ami hosszú-hosszú éveken át élt? De anyagi nehézségek keletkeztek a Fűzfői Atlétika Klubban, és úgy éreztük, önállósodnunk kellett, különben megsemmisülünk.
– 1993-ban jött a lehetőség. Réti Tamással a Nitrokémia  elnök vezérigazgatójával tudtunk kötni egy olyan szerződést, amely szerint béreljük a kikötőt: üzemeltetjük, gondját, baját, és hasznát felvállaljuk, és ha marad pénzünk, azt az ifjúsági nevelésre, valamint a minőségi sportra fogjuk fordítani.
– Azóta is így működünk: bérleti díjat fizetünk, amit a hajótállási díjból gazdálkodunk ki. Bérlőink meg vannak elégedve a teleppel, mert a terület több funkciójú: horgászterület, vitorlás kikötő, és szabadidő központ. Minden részéhez tartozik vízpart, amitől kényelmes és nagyon családias.

– Hogyan látja a Klub jövőjét?
– A Klub olyan értelemben ki van téve veszélynek, hogy nem hosszú távú szerződéseket kötnek velünk. Így attól függően, hogy éppen ki a tulajdonos vagy kezelő, olyan szerződést kötnek velünk, amilyet jónak látnak. Egyébként is nagyon értékes terültről van szó: a Balaton-parti ingatlanok nagyon értékesek, ezért a pénzhatalmak ráfókuszálnak.
– Nekünk azért fontos ez a terület, mert a vitorlázás Balatonhoz kötött, hiszen egyik eszköze a sportnak. Mi nem tudunk Budapesten a Kossuth utcában szárazföldön tevékenykedni, nekünk kell a Balaton-part.
– Ha eladják a kikötőt, nem tudni, mi lesz a célja az új tulajdonosnak a területtel. Én nagyon félek attól, hogy ezek a tradíciók, eredmények, ez a sportmúlt veszélyben van. Fűzfőn 60 éve folyik a vitorlázás. Minden évben fiatalok százait képeztük, neveltük. Ezek a gyerekek valami hasznosat csináltak, valamihez értenek. Nem szólva arról a tudományról, ami a vitorlázáshoz kötődik: a természeti erők ismerete, a széljárások, a technika: hogyan kell egy vitorlát beállítani, hogyan működnek az erővektorok, amik előre viszik a hajót, hogyan lehet széllel bizonyos szöget bezárva vitorlázni. És ők ezeket a bonyolult eszközöket megtanulták használni. Bizonyára az önkormányzatnak is fontos az egyesületünk, hiszen ha egy vízparti városban megszűnne egy ilyen sporttevékenység, csak szegényebb lenne tőle az a város.

Kovács Erika