A Művészetek Völgye 2007-ben július 27. és augusztus 5. között tizenkilencedik alkalommal várja a vállalkozó kedvű utazókat, érdeklődőket és a törzsvendégeket. Az összművészeti fesztivál idei újdonságai között határon túli népművészeti fesztivál, AfrikaVölgy és társasjáték is szerepel.

1938-ban született Felsőiszkázon. Nagy László költő (1925-1978) öccse. 1961-ben végzett az ELTE magyar-könyvtár szakán. Könyvtáros, folyóirat szerkesztő volt. Első verseskötete Szabad-e énekelni címmel 1965-ben jelent meg. Azóta több mint tucatnyi új verses- és három válogatott kötete jelent meg. A versek mellett riportot, naplójegyzetet, mesét, szociografikus és önéletrajzi prózát is írt. Válogatott szociográfiái (A madár visszajár, Dani uraságnak) 2001-ben jelentek meg. Főbb díjai: 1969, 1980 - József Attila díj, 1986 - Artisjus irodalmi díj, 1989 - Kortárs-díj, 1992 - Kossuth díj, 1994 - a Magyar Köztársaság tisztikeresztje.

A Bakony Néptáncegyüttes 1998-ban a Bakonysárkányi Ifjúsági Néptáncegyüttesből és a Bakonyszombathelyi Kisbetyár Néptáncegyüttesből alakult, és Kisbéren működik. A csoport művészeti vezetője Túri György, a népművészet ifjú mestere, állandó zenekari kísérőjük a székesfehérvári Tilinkó zenekar. A táncegyüttes fő támogatója Kisbér városa, a Bakonytérségi Önkormányzatok Szövetsége és települései, valamint helyi vállalkozók is segítik munkájukat. Az eredményekről, tervekről Szarvas Annamáriával, A Bakony Néptáncegyüttes Kulturális Alapítvány vezetőjével beszélgettünk.

Borbély Lajos festőművész, rajztanár. 1990-től 10 éven át a szakigazgatásban dolgozik, mint művelődési csoportvezető, majd osztályvezető. Emellett néhány évig még óraadó tanár a helyi gimnáziumban. A Pápai Nemzetközi Játékfesztivál egyik szülőatyja, a rendezvény fő szervezője mintegy 10 éven át. Saját szellemi terméke a város és a Somló-hegy, mint az ország legkisebb történelmi borvidékének összekapcsolása. 1997-től Pápa város felveszi a „Pápa a Somló Bor Városa” címet, és irányításával megszervezik az ugyanilyen névre hallgató borfesztivált. Emellett folyamatosan alkot, kiállításokat szervez, alkotóműhelyeket hív életre. Az éppen most nyugdíjba vonuló festővel – persze most is munka közben - Pápa legszebb kiállítóhelyén a Somogyi Galériában találkoztunk.

A Polgárdi Vegyeskar Egyesület három szekcióval működik. A Clara Voce (Tiszta hangzás – spanyol kifejezés) Vegyeskar mellett egy kisebb csoportban gospeleket és spirituálékat énekelnek, illetve egy operett projekttel járják az országot. A kórus karnagyával, Gabrieli – Kiss József opreaénekessel beszélgettünk.

1935 tavaszán a balatonfüredi tűzoltók és elöljáróik elhatározták, hogy a társadalmi ünnepek, rendezvények színvonalának emelése érdekében fúvósegyüttest hoznak létre. A községben zenét kedvelő fiatalok nagy szorgalommal és szeretettel kezdtek a hangszeres tanuláshoz a kisebb-nagyobb nehézségek árán beszerzett, s nem minden esetben kifogástalan hangszereken. A megalakult zenekar első fellépése 1936. március 15-én, nemzeti ünnepünkön volt....1938-ban már a híres füredi Anna-bálon játszott az együttes.... – olvashatjuk Balatonfüred Város Koncert Fúvószenekarának honlapján. Vezetőjükkel Csincsi Ferenccel pályájáról, a zenekar sikereiről beszélgettünk.

A Fejér megyei Zámolyon született 1930-ban. Költő, esszéíró, a XX. századvégi magyar politikai gondolkodás markáns képviselője. 1987-ben a lakitelki találkozó egyik szervezője, a Magyar Demokrata Fórum alapító majd elnökségi tagja. 1988-tól 1992-ig az első ellenzéki nyilvános lapként indult Hitel című folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke, 1992-től főszerkesztője. A rendszerváltó értelmiség egyik vezéralakja, a Magyarok Világszövetségének elnöke (1991-2000). Esszéköteteiben gyakran emlékezik szülőfalujára, szellemi épülésének állomásaira.

Budapesten született 1975-ben, Ercsiben nőtt fel. Kutató orvos (M.D., Ph.D.), zeneszerző. Jelenleg egyetemi adjunktusként és tanszékvezető-helyettesként dolgozik a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum egyik oktató-kutató tanszékén, az egyetem Pro Universitate Juventutis díjasa. Tudományos eredményekkel több díjat nyert, közel 100 tudományos publikáció szerzője, illetve társszerzője. Több hazai és nemzetközi tudományos társaság választotta vezetőségi, elnökségi tagjai közé. Két nemzetközi tudományos szakfolyóirat bíráló illetve szerkesztő bizottsági tagja. Zeneszerzőként emellett tagja a Magyar Egyházzenei Társaságnak, a Nemzetközi Kodály Társaságnak, az ARTISJUS Komolyzeneszerzői Osztályának, a Con Spirito Zeneművészeti közhasznú Egyesület elnök-helyettese.

Ózdon született 1959-ben.  Tanítóképző főiskolán és a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen végzett, de párhuzamosan amatőr együttesekben is táncolt. Ezután a Honvéd Művészegyüttes és az Állami Népi Együttes következett. Koreográfusi munkásságát 1985-ben a dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben folytatta. 1988-tól 1993-ig a Közép-Európa Táncszínház alapítója, művészeti vezetője. 2007. június elsejétől a dunaújvárosi Táncszínház művészeti vezetője.

Hoffer Ildikó zirc ismert és elismert művésze. A csodálatos zirci arborétum tőszomszédságában él és alkot. Műhelyét, alkotásait áthatja a gyermeki tisztaság, a derü és a szeretet. Ildikót szeretik, és ő viszonzásul agyagfiguráiba gyúrva sugározza vissza felénk ezt a szeretetet.

A Balaton keleti kapujánál, Enyingen, a 6-os úton haladó el sem tudja téveszteni a „Cserepes Csűr megállót”, hiszen Katóné Szántó Márta munkái az épület falán már messziről hívogatják-csalogatják az érdeklődőket. Valójában Kató Balázzsal szándékoztam interjút készíteni, ám a beszélgetés során hamar rájöttem, ez a történet minimum két szereplős, csakis a Kató házaspárról, a Kató családról szólhat.

Kucserka Tamás Veszprémben született, 1983. július 18-án. A veszprémi Lovassy László Gimnázium után a Pannon Egyetem környezettudoményi szakán tanult tovább.

Mészáros Éva amatőr festő…. A Vörösberényi Kultúrházban megrendezett kiállításáról szóló anyagban így írják: festőművész. Néhány héttel ezelőtt gondolkodás nélkül leírtam volna én is. Azóta viszont találkoztam kezdőkkel, vérprofikkal, elismertekkel, el nem ismertekkel, grafikusokkal, ipar- és népművészekkel. Már nem tudom jó-e, ha leírom: művész. Azt mondják negatív felhangja lett, már nem rang ha az embert művésznek mondják. Éva munkái pedig még annyira az út elején járnak, hogy véletlenül sem szeretném leművészezni, nehogy ezért ne lehessen belőle majd mégis az. Inpejoratíve.

Először Veszprémben, a szépségfesztiválon találkoztam személyesen M. Nagy Józseffel. Nemcsak szobraiból, hanem egyéniségéből is sugárzik az emberség, a humanizmus – ráadásul jó kedélyű, nagy műveltségű, és humornak sincs híján. Akkor éppen egy ciprusi tárlatra készült, amelyen azóta túl van, most pedig egy tavaszi, Japánban rendezendő kiállítás foglalkoztatja. A meghívólevél már megvan, „mindössze” az anyagi hátteret – amely több millió forint – kell valahogy összehozni. A világszerte ismert faszobrásszal veszprémi műtermében beszélgettünk.

„Kassán (Felvidék) születtem 1937-ben. Tatáról elszármazott festőként ma Tatabányán lakom. Gyermekkoromat a tatai erdők, tavak, források és patakok partjain éltem, itt csodáltam meg Dobroszláv Lajos festőművészetét.”

A komáromi Magyarock Dalszínház öt esztendeje működik. Indulása óta célként tűzték ki, hogy magyar szerzők zenés színdarabjait vigyék színpadra. Az öt év alatt nyolc nagyszínpadi művet mutattak be Vizeli Csaba rendezésében, mindeközben bejárták az országot, valamint vendégszerepléseik során a határainkon kívülre is eljutottak. A néhány taggal induló amatőr társulatból az idő múlásával mára egy majd száz tagot számláló közösséggé formálódott, akiket a szeretet, a barátság és a zene, a zenés színház iránti rajongás tart össze.

1945. április 15-én születtem Nagyváradon. Az alapiskola és a gimnázium első két évét reálszakon végeztem. Az első pótvizsga után elhatároztam, hogy a zenei pályát választom. Első nekifutásra sikerült bejutni a kolozsvári zenei szakközépiskolába. Ott érettségiztem trombita és zongora szakon. A Gheorghe Dima Konzervatóriumban, 1970-ben államvizsgáztam karmester, muzikológia, zeneszerzés, és pedagógia szakon. 1977-től Németországban, 1982-től Svájcban laktam. 1984-től következett a Tatabányai Városi Fúvószenekar, valamint az oroszlányi Bakfark Bálint Zeneiskola. 2000-ben végleges letelepedési engedélyt kaptam a magyar hatóságoktól, és Dunaalmást választottam lakóhelyül.

„1947-ben született Lovasberényben. A Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát 1972-ben biológia-rajz szakon. Felesége Lendvai Katalin iskolaigazgató, magyar-rajz szakos tanár, lánya Judit angolnyelv-tanár, Olaszországban él. 1986-ig rajzot tanított, 1987-től pedig a várpalotai Nagy Gyula Galéria kiállításszervezője. Mesterének Soltra Elemért vallja.” – olvasható katalógusában, mely visszatekintő kiállítása alkalmából készült. Kedvesen, barátságosan, mosolygósan fogad. Engem székkel kínál, míg ő maga letelepszik a kisszoba szőnyegére és mesél...

Az országosan elismert, számtalan köztéri szobrot felvonultató mester a Csallóközben született. Sorsa mégis elsősorban a Fejér megyei Mórhoz köti. Itt él, itt alkot immáron negyvenhárom esztendeje. Megkapta már Mór Pro Urbe díját, és a település díszpolgári címét is kiérdemelte a településen végzett munkájáért. Egyébként számítása szerint negyven köztéri alkotását lát6hatják a járókelők országszerte. A szobrászaton túl pedig tevékeny szerepet vállal szűkebb hazája kulturális-művészeti életében. Erről (is) beszélgetünk vele a Lamberg-kastély árnyas parkjában.

A ROP 3.1.3. pályázat a Közép-dunántúli régióban azt az eredményt hozta a turisztikai,  városrehabilitációs és képzési programokra használták fel a támogatást. Meghatározó lesz a továbbiakban, hogy képzési és együttműködési tapasztalatot szerezhettek az uniós forrásokra vágyó magánszemélyek, vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek, hiszen az elmúlt két év partnerségépítő programja annak érdekében születette, hogy a 2007-2013 között rendelkezésre álló 170 milliárd forint uniós forrás teljes körű lehívására és felhasználására a pályázók felkészültek legyenek.

2007 júniusától a székesfehérvári Albacomp Zrt. látja el az ipari felhasználásban jól ismert Getac készülékek kizárólagos magyarországi forgalmazói feladatait. A gyártásban, kereskedelemben, építőiparban, közbiztonságban, mentőegységeknél vagy akár katonai célú felhasználás során jelentkező nagy fizikai igénybevételnek ellenálló készülékek még csak néhány éve vannak jelen a hazai piacon, de már több száz gép talált gazdára. A statisztikák szerint a notebookok meghibásodásának 75%-ában játszik szerepet a készülék leejtése, ráömlött folyadék, ráejtett tárgyak vagy a szélsőséges környezeti hőmérséklet, ezért számos helyen a nagy megbízhatóságot igénylő feladatok ellátására a terepi kivitelű notebookok használata jelenthet megoldást.

Az időjárás megkönyörült, csak a hőguta miatt kellett aggódni, viszont újra remek volt a hangulat – két és fél nap krónikája, evés, ivás, vigalom, tömött kisvonatok, meg Csulánó, a szőke cigánykirályfi.

A május közepén megtartott beharangozó sajtótájékoztató azt sejtette, hogy a rendezvény a Közép-Dunántúli Régióban élő magánszemélyek, civil szervezetek, vállalkozások olyan közös megmozdulása gyermeknap alkalmából, amire eddig nem volt példa. Közel negyven szervezet fogott össze! Nagy-nagy érdeklődéssel vártam a lebonyolítást a székesfehérvári Bregyó-közi Sportcentrumban május 27-én.

Tizennégy, a szó legszorosabb értelmében véve harcedzett férfiú közel egy esztendeje alapította meg Tatán azt a csapatot, amelynek tevékenysége elsőre azt idézi az újságíróban, hogy felnőttkorú gyerekek játszadoznak ólomkatonákkal. Alapvetően ez a megállapítás meg is állja a helyét, hiszen katonaviselt emberek, saját készítésű terepasztalon, saját kézzel fabrikált harci eszközökkel és katonákkal csatáznak egymás ellen. Ők biztosan jól tudják, mi a különbség a terepasztal sajátosságai és az éles hadviselés között, mivel megjárták Koszovót, Afganisztánt, Ciprust, s mindazon helyeket, ahol a 25. Klapka György Lövészdandár katonái békefenntartó misszióban vettek részt.

Harminchárom magyar és egy szlovák falu ünnepelt június utolsó hétvégéjén Neszmélyen a 13. Hídverő Napokon, ahol Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke köszöntötte a résztvevőket.

A Vadászati Kulturális Egyesület évek óta májusban tartja tavaszi rendezvényét, amely a korábbi majális elnevezés helyett az idén a címben szereplő elnevezést kapta. Ennek az is volt az oka többek közt, hogy a rendezvény keretében tartották meg a 3. Kulturális Konferenciát, amelyen  képzőművészeti és irodalmi szekcióban folyt a munka.

Szerkesztőségünk örömmel tesz eleget olyan meghívásoknak, ahol a lapkészítés szüneteiben tartalmas, szabadidős foglalkozásokon is részt vehet. Mamut csapattal érkeztünk a Bakony – teteji Tésre, voltunk vagy húszan. Ez nem csoda, hiszen helyt kellett állni a focitornán, a főzőversenyben, a programokon. Bár medáliát nem kaptunk, az egész társaság kiválóan érezte magát. Képeink az emlékezetes hétvégét idézik fel.:

Papp György Mátészalkán látta meg a napvilágot, több mint fél évszázada, 1952-ben. Lakott Budapesten, majd előbb Tatára, később pedig Tatabányára vetette a sors. Jelenleg Győrben él, keményen dolgozik a mindennapi kenyérért, ám nincs olyan kimerítő munka, ami után elő ne venné színkeverő palettáját, és vászonra ne álmodná szemet- és lelket gyönyörködtető festményeit.

Győrben találtam rá kedves ismerősömre Pásztor János kortárs festőre. Már tini koromban is csodálattal nézegettem alkotásait. Nem kis szerénységgel mondhatom el, hogy otthonom összes éke az Ő keze által készült remekművek. 

"1968-ban kaptam diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán. Azóta rendszeresen kiállító művész vagyok, számtalan kiállításom volt már Budapesten és vidéki városok múzeumaiban, művelődési központjaiban és galériáiban. Munkáim  eljutottak a magyar grafika bemutatása során külföldre is, Rajzaimon megeleveníteni, beszéltetni szeretném  körülöttem lévő dolgokat, tárgyakat, hisz egy virág a szerelem elmondója lehet, egy száraz napraforgó az elmúlást idézheti, viharvert fák sorsokról beszélnek, egy széken maradt kabát ráncaiba viselőjének mozdulata íródott bele. Messze látszó, fennhangon szóló művekkel ezeket nem lehet elmondani, ezért választom a kis méretű, látszólagos szerénysége mellett míves megmunkálást igénylő műfajokat, a grafikát, az érmészetet és a kisplasztikát. Ezekhez a művekhez közel kell hajolni, kézbe kell venni, s így még közvetlenebb, meghittebb kapcsolat jöhet létre az alkotás és a művészetbarát befogadó között. Mindennel, amit lerajzolok, megmintázok, láttatni, elgondolkodtatni szeretnék."

Tatabányán született, 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1973- tól a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1975-től a debreceni Csokonai Színház, 1977-től a Miskolci Nemzeti Színház és 1978 és 1979 között a kecskeméti Katona József Színház tagja. Majd 1979-től 10 évig a Vígszínház művésze. 1989-től a Nemzeti Színház, 1991-től pedig újra a Vígszínház tagja. Játszik még a Játékszín, a Madách Színház és a József Attila Színház produkcióiban. Díjai: Hegedűs Gyula-díj, Jászai Mari-díj , Ajtay Andor-díj, Alternatív Kossuth-díj.

A Pest megyei Pencen született, 1914-ben. Képzőművészeti ismeretekre Krivátsy Szűcs György budapesti szabadiskolájában, valamint Pallay József, Áron Nagy Lajos, Ballagó Imre, M. Tóth Sándor által vezetett Székesfehérvári szabadiskolákban tett szert. Elismerései: 1971 - Alba Regia - emlékérem; 1975 - Győr város emlékérme; 1988 - II. díj (Székesfehérvár). 2002 – Pro Civitate díj (Székesfehérvár). A Székesfehérvári Művészek Társaságának tagja. 1955-től vesz részt a Fejér megyei tárlatokon.

Szombathelyen, 1933-ban született az Iparművészeti Főiskola volt rektora, világhírű művész. 1952-57-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol Borsos Miklós és Gádor István voltak a mesterei. 1966-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. A Faenzai Kerámiabiennálén 1974-ben aranyérmet, később pedig nagydíjat kapott. Számos egyéb nemzetközi elismerés után (Vallauris-i Biennálé, 1972; AIC-ezüstérem Calgary, 1973; Bayerischer Staatspreis, 1983; Gualdo Tadino I. díj, 1990) 1991-ben megkapta a Kossuth-díjat. Schrammel 1958-tól a MIF tanára, 1993-99 között rektora. 1981-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia vezetőségi tagja, 1986-ban alelnöke, ezenkívül több tengerentúli és európai egyetem vendégprofesszora. 1995-től 2005-ig a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. művészeti tanácsadója volt.

Igazi különlegességre leltünk az Adonyhoz közeli Besnyő faluban. Néhány megszállott felnőtt és zeneiskolás nyeles csengettyűk segítségével szólaltat meg zeneszámokat, és immár ötödik éve művelik ezt a ritka tevékenységet. A Szironta Citera- és Csengettyű együttes vezetőjével, Nyersné Vajda Márta zenetanárral beszélgettünk.

Júniusban ünnepi alkalomra gyülekezetek a sárbogárdi zenekedvelők. Ekkor tartotta ugyanis 40 éves jubileumi koncertjét a Szövetkezeti és Városi Kórus. A régi, elszármazott tagok, vagy hetvenen is beszálltak a hangversenybe három dal erejéig, így alig fértek el a színpadon. A jubileum alkalmából Huszics Vendellel, és Huszics Vendelné, Erzsikével, az alapító karnagy házaspárral beszélgettünk. Ráadásul ők is ünnepelnek, hiszen egy hónap eltéréssel születtek, és mindketten hetvenévesek.

„Figyeld tesó! Itt az új magyar Janis Joplin! – mondta nekem a kilencvenes évek elején Filip Gyuri, az esztergomi Harley Davidson Band vezetője, amikor felléptek Tatabányán, a Dervis klubban. És Renáta a színpadra perdült, megszólalt a Smokie on the Water, és az embernek ketté állt a füle: ekkora hangot! Tóth Renáta 2000 óta a Kormorán együttes énekesnője, egyik „frontasszonya”. Ma is Esztergomban él férjével és kislányával.

Csodálatos ragyogású képeket, szebbnél szebb akvarelleket fest. A ma már tősgyökeres balatoninak számító művésznőről, aki immár negyven esztendeje él és dolgozik Badacsonytomajban, ezen túlmenően alig tudni valamit. Csupán annyit, hogy fest. Sokat fest. Ez pedig a legtöbb, ami egy festőről elmondható. Élete egyszerűségében is csodálatos festő-sors.

Varga Ágota neve mindenki számára ismerősen cseng a dokumentumfilmezés világában. Emberi sorsokat, szociográfiai témákat, közelmúltbeli, mégis mára történelminek számító eseményeket örökít meg a mozgóképen. A Komárom-Esztergom megyéből származó alkotó munkáit országszerte ismerik, láthatják tévénézők, mozikedvelők. Sőt, felfigyelt már rá a világ Kínától Rio de Janeiróig.

A Vecsési család – vagy ahogyan a 20-as évek magyarosítása előtt hívták őket – a Vaczulákok a mai Szlovákia magyarlakta területeiről – Párkányról – valók. Nevüket még ma is őrzi a helyi hősi emlékmű. A Vecsési név  ma már közismert Nyergesújfalun, hiszen , itt született Munkácsy-díjas festőművészünk Vecsési Sándor.

1954-be született, Budapesten. A Steinmecz Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd 1974-ben a Dési Huber István   Szakmunkásképző Iskolban szerzett fényképész szakmunkás bizonyítványt. 1974-től az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének fotólaborvezetője, majd fényképész szakoktató Budapesten. Párhuzamosan tanít az egri főiskolán, majd 1999-ben az Atika Fotóstúdió és Galéria vezetője, alapítója. 1998 óta szabadúszó fényképész, grafikus, pedagógus. 2002-ben Martonvásáron telepedett le.

A dorogi uszoda átadásakor Végh Éva festőművész gyönyörű tűzzománc munkáival járult hozzá az új közösségi létesítmény szépítéséhez. Az átadóünnepségen még nem gondoltam volna, hogy hamarosan személyesen is megismerhetem és bemutathatom az általam is megcsodált művek alkotóját, az idei Rauscher György díj várományosát.

Az alapkő letételétől számítva, pontosan tizenöt hónap után, május 24-én avatták fel a régen várt, új autóbusz pályaudvart Tatabánya szívében, a Vértes Centerben. A 317 millió forintos beruházás eredményeként négy érkező és huszonegy induló állással, 912 m2 fedett peronnal, és 226 m2 alapterületű, légkondicionált váróteremmel gazdagodott a megyeszékhely.

Pécsett, a XIII. Városi Polgármesterek Randevúján a polgárok – országos médiumokon keresztül leadott - szavazatai alapján dr. Bóka Istvánt választották az „Év Polgármesteré”-nek. Bóka Úr –mint eddigi személyes találkozóink alkalmával minden esetben – nehezen talált néhány szabad percet beszélgetésünkhöz. Ezen azonban azok, akik jártak mostanában Balatonfüreden egyáltalán nem csodálkoznak, hiszen az elfoglaltság okainak egy igen jelentős része szemmel is jól látható a város közterein. Füred megújult, megfiatalodott, újra régi fényében ragyoghat.

Magazinunk hasábjain nemrégiben már találkozhattak Garbacz Lászlóné nevével, mint az É.R.T.-É.F.SZ Kft. ügyvezető igazgatójával. Akkor a Tatabánya Fejlesztéséért Díj átvétele kapcsán szólhattunk a cég sikereiről, most pedig egy újabb kitüntetés, segített döntésemben, hogy női vezetőkről szóló sorozatomban készítsek vele egy újabb interjút. Ez alkalommal elsősorban nem a céget, hanem annak mindig nyitott, mosolygós és bármikor segíteni kész vezetőjét kívánom Önöknek megmutatni.

Szombat délután a dorogi németek kitelepítésének 60. évfordulója emlékére összeállított kiállítást – amely tavaly ősszel került bemutatásra Wendlingen am Neckar-ban – Kolonics Péterné, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg a művelődési házban. Beszélt a dorogi német telepesek 17. századi betelepüléséről, az életükről, majd az 1947-es kitelepítésről, amikor először 116, majd 25 dorogi németet vagoníroztak be, s űztek el a későbbi NDK-ba. Kiemelte: „a történelem az élet tanító mestere, amelynek leckéit minden helyen, minden nap újra kell tanulnunk. Ezek a leckék a toleranciára nevelnek bennünket. Gyerekeink nőjenek fel békében és szabadságban, legyen több szerencséjük, mint a korábbi generációknak.”